Az előző rész tartalmából: Iramszarvas elhatározza, hogy háromféle edzést tart: gyorsabban, magasabbra és messzebb akar futni. A gyorsításra kész edzésterve van, az emelkedőkkel kapcsolatban még nincs konkrét terve, a távolsággal kapcsolatban pedig a sors kezére bízza magát. Mi valósul meg a tervekből, sikerül-e konkretizálni a kaptatókkal kapcsolatos elképzeléseket, és mit hoz erre a hétre a sors?
Gyorsító
A 31 km után másnap nem láttam értelmét hajnalban edzeni menni, így aztán csak kedden jutottam a gépre, ahol a következőt teljesítettem:
- 1. km: 12 km/h (5 min/km)
- 2.-3. km. 14,2 km/h (4:15 min/km)
- 4. km 10,2 km/h (5:52 min/km)
- 5.-6. km. 14,2 km/h (4:15 min/km)
- 7. km 10,2 km/h (5:52 min/km)
- 8.-9. km. 14,2 km/h (4:15 min/km)
- 10. km 10,2 km/h (5:52 min/km)
- 11. km levezetés: 500m 9 km/h, 500m 6 km/h
A 2-3. km még nem különösebben problémás, az 5-6. már szenvedősebb volt, és aggasztott, hogy sikerül-e az utolsó gyors 2 km, de érdekes módon a 8. végére könnyebbé vált, és a 9. egész tűrhető volt. Nem volt teljes egy óra, mert sietnem kellett dolgozni, így kb. 55 percnél szálltam le a gépről.
Kaptató
Megvan az első eltolt edzés. Az úgy volt, hogy eredetileg abban reménykedtem, hogy eljutok a SZESZ-re, de ez nem jött össze, viszont felmerült, hogy elmehetnénk helyette a Másik Helyre – abba a konditerembe, mely a múltkor alulmaradt a küzdelemben. Nos, így is lett, és úgy készültem, ez lesz első „hegyi” edzésem. Konkrét tervem még nem volt, így próba szerencse alapon léptem fel a szalagra. Nagy butaság volt részemről, hogy rögtön 12 km/h-val indítottam, hiszen ez a normál utazósebességem, tudhattam, hogy ezt emelkedőn nem fogom sokáig tartani. Egy idő után rájöttem, hogy ezt eltoltam, és inkább már azon gondolkodtam, hogy mi értelmeset tudok belőle kihozni.
- km: 12 km/h, 1%
- km: 12 km/h, 3%
- km: 12 km/h, 2%
- km: 11 km/h, 4%
- km: 11 km/h, 3%
- km: 10 km/h, 5%
- km: 10 km/h, 4%
- km: síkon 9 km/h, ill. 7 km/h fele-fele arányban
A dolog viszont jó volt arra, hogy kitaláljam, hogy kéne ezeket az edzéseket gépen csinálni. Nagyon alacsony sebességen kell kezdeni az egészet, akár túl alacsonyan is, viszont az emelkedéseket következetesen végig kell csinálni. A kilométerenként dőlésszögváltást túl ritkának tartom, ezért 500 m-ként fogok váltani, a következő rendszerben:
- km: 0%, 1%
- km: 3%, 2%
- km: 4%, 3%
- km: 5%, 4%
- km: 6%, 5%
- km: 7%, 5%
- km: 6%, 4%
- km: 5%, 3%
- km: 4%, 2%
- km: 3%, 1%
- km: 0% (levezetés)
Kezdetben 7 km/h-val fogok indulni, és legfeljebb a végén gyorsítok, ha úgy érzem, hogy még van bennem bőven erő. Azt, hogy az induló sebességemet mennyivel fogom növelni, mindig az előző tapasztalatok fényében döntöm majd el.
Nyugtató
A hétvégére két remek program is kínálkozott, a margit-szigeti Mikulás-futás, illetve a Velencei-tó megkerülése. Egyiket sem szerettem volna kihagyni.
Margit-sziget
A margit-szigeti futásokból úgy lesznek viszonylag hosszabbak, hogy oda és vissza is futok. Ez a különböző mérések szerint olyan öt és fél, hat kilométer lehet, tehát maga az út összesen 11-12 km, erre jön rá a sziget, körönként 5,3 km-rel.
Mivel LSD-ről volt szó, arra összpontosítottam, hogy viszonylag alacsony pulzussal fussak. Ez sikerült is, odafelé egyedül a Szabadság-hídon felfelé léptem át a 140-et, pedig később volt egy öt perces kilométerem is. Egyébként 5:30 körüli idővel mentem.
Egy régi kedves ismerősömnek megígértem, hogy a szigetkörön segítek neki átlépni a harminc perces álomidőt, így erre készültem. Sajnos azonban valami kis enyhébb megbetegedése közbejött, így egy idő után beláttuk, hogy ezt most nem érdemes erőltetni. Nagyjából hét perces kilométerekkel haladtunk, ami azzal az érdekes tapasztalattal járt, hogy ennél a sebességnél a pulzusom 120 alá is leszáll.
Hazafelé megint kicsit gyorsabban, valamivel hat perc alatti kilométerekkel mentem, de mivel összefutottam egy sráccal, aki szintén a Mikulás-futásról jött, és végigbeszéltük az utat, a pulzusomat nem igazán figyeltem. Az biztos, hogy az órám nem csipogott, tehát a 140-et eközben sem léptem át.
Velencei-tó
Ez volt a haramdik alkalom, hogy körbefutottam a Velencei-tavat. Először augusztus végén, akkor kb. 2:25 lett az eredmény, ami valamivel öt perc feletti kilométereket jelent. Három hétre rá a 28 km-re rátettem még hármat, mert így volt meg az edzésterv, de ebből maga a kör kb. 2:40 perc volt, az átlagtempóm pedig valamivel öt és fél perc felett. Most vasárnap viszont nem időre mentem, hanem próbáltam kontrollálni a pulzusomat.
Éppen ezért ismét gyakoroltam az autonóm személyiségem felfüggesztését, és pannonfunkra bíztam a tempó meghatározását. Ez bejött, mert kezdetben csak kevéssel hat perc alatt tolta a kilométereket, ami nekem szépen 140 alatt tartotta a pulzusomat. Ez jól is ment a 11. kilométerig, amikor is a második frissítőpontnál én mégis önállósítottam magam, és nekiláttam teázni meg palacsintázni, gondolván, hogy úgyis utolérem az efféle földi örömöket magától megtagadó pannonfunkot.
Ehhez azonban értelemszerűen szükségem volt a tempóm gyorsítására, ami öt és fél percre sikerült emelkedőn felfelé, de ez csak arra volt elegendő, hogy a pulzusom felmenjen. Így értem el arra a pontra, ahol el kell dönteni, hogy felmegy-e az ember a pákozdi emlékműhöz, vagy sem. Mivel az előttem haladók határozottan a nem irányba haladtak, úgy döntöttem, hogy én sem megyek, feltételezvén, hogy valahol a láncreakció egy korábbi szakaszában az utat egyáltalán nem ismerő pannonfunk is erre vette az irányt, s hátrányomat nem akartam tovább növelni. Miután azonban egyre csak nem értem utol, viszont néhány futó felbukkant az emlékmű irányából, kezdtem feltételezni, hogy első következtetésem hibás volt. Ekkor lassítottam, hogy bevárjam, eközben persze kockáztattam azt, hogy ha mégis előttem van, akkor még jobban lemaradok. Szerencsére azonban felbukkant mögöttem, és így egy hét percesre sikeredett kilométer alatt visszanyertem a kívánt pulzusom. A következő kilométert ismét frissítő lassította, itt már hű társam is vet magához némi étket, majd valamivel hat perc feletti kilométerekkel folytattuk utunkat. A déli partra visszatérve ez inkább már a hat és fél felé csúszott, ekkor viszont már a pulzusom is 140 felett ketyegett. Minden mindegy alapon az utolsó kilométert még megtoltam öt és fél percesnek, így az összeredmény 2:55 lett.
Összegzés
Ezen a héten is sikerült a terveknek megfelelően edzeni. Az előző héten összesen kb. 43 kilométert futottam, ezen a héten viszont kb. 64-et. Ez azt jelenti, hogy a két hét alatt kb. 107 km-nél tartok. Nem vagyok benne biztos, hogy a Margit-szigetet jó ötlet volt bevállalni a Velencei-tó előtt, de abban bíztam, hogy ezt a laza futást másnap annyira nem fogom érezni. Nos, jobban éreztem, mint gondoltam, de végül is baj nem lett belőle.
Örömmel láttam, hogy pannonfunk is keményen nyomja, mint Ulrik, így egyelőre nem aggódok amiatt, hogy mi lesz az UB-n. Pontosabban: úgy gondolom, elég magam miatt aggódni...
A kedves olvasó azonban ne gondolja, hogy ilyen léptékben fogom folyamatosan emelni az edzésadagokat. A jövő héten csupa laza örömfutás lesz, a rákövetkezendő héten viszont a futás egy picit háttérbe is fog szorulni.
Utolsó kommentek