A római fáradalmak kipihenését lezáró Vivicittát követően ismét a "melódia" hangjai csendültek fel. Mesterem egy izmos edzéstervvel lepett meg, ami a május 12-i Terep50 teljesítésére készít fel.

  A korábbiakhoz hasonlóan ismét heti 4 edzést igyekszem teljesíteni: hét elején egy lassú 8-10 km-es átmozgatást követően, szerdán fent a hegyekben 1, majd később 1,5 órás terepfutás szoktatja hozzá az izmokat az egyenetlen terephez, nem beszélve a szintkülönbségekről sem. Természetesen a megszerzett sebességből sem adhatunk alább,  10-12 km-es iramfutásokat magában foglaló edzések hivatottak arra, hogy lépést tartsak  a mezőnnyel. A hétvégén pedig 3 órás hegyi futókirándulások teszik fel az i-re a pontot.

A kivétel erősíti a szabályt, így a Velencei-tó kerülő VII. Depónia Tóparti- Futóparti is belefért a felkészülésbe, amit - verseny ide, verseny oda - nem maxra nyomtam, hanem mondhatni iramedzésként, 155-160-as pulzustartományban teljesítettem. Iramszarvassal vágtunk neki távnak (aki maxot nyomott) és a kívánt zónában maradva 5 perc körüli km-eket teljesítettem, amikor a 9. km-hez közeledve az órám lemerült. Ezt követően próbáltam séróból tartani az iramot. Szerencsére sikerült egy szerelmes pár közelében haladnom, akiket a rajtban előztem meg, majd később visszaelőztek, de látótávolságon belül maradtak és végül együtt robogtunk be a célba. Ennek köszönhetően tudtam meg a nettó időmet: 2:25:55. Ha jól számolok ez cca. 5:12/km-es átlagtempót jelent. A következő lépcsőfok a Mátrabérc lesz vasárnap, ahol Iramszarvassal és Ulrikkal indulunk váltóban. Az 58,2 km-es távból én az első szakaszon, Sirok és Kékestető (20,1km) között küzdök meg az elemekkel. Azonban hallani vélem Iramszarvas hangját a fülemben: "ne tessen spoilerezni", így zárom soraim.