Utunk Ultrába

Négy elszánt futó nekivág, hogy 4*53 kilométerben fussa le az Ultrabalatont. 2012. június 30.

(y)

Friss topikok

  • iramszarvas: Jó volt, de azóta változott az útvonal, a maraton négy kör. Ez még akkor sem vonz olyan nagyon, ha... (2017.02.14. 10:45) Kiss Péter Emléktúrán
  • csz_329: @rrroka: OK, jogos, valahol érthető hogy a megyek a többiek után effekt működik, én is így szoktam... (2016.12.30. 09:57) Trails sorozatterhelés
  • rrroka: mi eleve mindig baráti buli váltót nyomtunk, sosem mentünk teljesítményre, szóval ez a rész az UBn... (2016.10.25. 16:31) Itt a vége, fuss el véle
  • pannonfunk: No, pedig jövőre kéne egy olyan, hogy négyesben, és mindenki fut egyszer 50+-t... Nem? (2016.07.05. 10:35) AjánDKkörnek ne nézd a fogát...
  • rrroka: @iramszarvas: igen a 85 (170) az egészen jó, én is kb így nyomom aszfalton (terepen nem lehet érte... (2016.05.30. 10:05) Képtelen bejegyzés: Balatontól Balatonig

Utolsó kommentek

  • iramszarvas: Jó volt, de azóta változott az útvonal, a maraton négy kör. Ez még akkor sem vonz olyan nagyon, ha... (2017.02.14. 10:45) Kiss Péter Emléktúrán
  • Vitja: Hát persze, én TT-ben gondolkodtam. Milyen jó kis verseny volt a hegyi félmaraton és azóta sem vol... (2017.02.14. 06:08) Kiss Péter Emléktúrán
  • iramszarvas: Nem, az első közös terepfutásunk 2011. július másodikán volt. A helyszínre kb. jól emlékszel, mert... (2017.02.13. 08:42) Kiss Péter Emléktúrán
  • Vitja: @iramszarvas: Én a Tortúrára emlékszem, már amit közösen csináltunk. (2017.02.12. 15:53) Kiss Péter Emléktúrán
  • iramszarvas: Úgy emlékszem, első terepfutásunk is egy Kiss Péter emlékverseny volt (2017.02.12. 15:35) Kiss Péter Emléktúrán
  • Utolsó 20

Naptár

május 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Nyelv és sport

Trails sorozatterhelés

2016.12.29. 13:04 Vitja

Blogunk rendszeres olvasói bizonyára felfigyeltek arra, hogy idei versenyeim beszámolása során a Nyúlcipő Trails-sorozat versenyeiről nagyon szűkszavúan emlékeztem meg, mondván, hogy a sorozatnak majd egy külön bejegyzést szentelünk. Miután alkalmam volt teljesíteni az idei kiírásban szereplő összes versenyt, sőt közben bónuszként még a Naszályban is megmérettettem magam, eljött az idő, hogy ígéretemet beváltsam. Lássuk tehát, hogyan sikerült helytállnom a Börzsönyben, a Gerecsében, a Mátrában, a Mecsekben, a Naszályban és a Budai-hegységben megrendezett versenyeken.

borzsony.jpg

 2012-ben az I. BörzsönyTrail-en debütáltam én is, teljesítve a terepfutás szépségét népszerűsítő versenysorozat első állomását. Később valahogy úgy alakult, hogy bár rendszeres résztvevői vagyunk a terepfutas.hu által szervezett versenyeknek, de a Trails-sorozat versenyei valami miatt később nem kaptak helyet a versenynaptárban. Az idei év ezen is változást hozott.

Börzsöny

borzsonytrailrajt2.jpg

A Velebitre készülvén nagyon megörültem annak, hogy elindulhatok ezen a versenyen, sőt mi több Mester és Veri UTH-n elért dobogós helyezésének köszönhetően a Váci Jediknek biztosított VIP nevezés kedvezményezettjeként illett is helytállnom. A versenyre Irmával és Iramszarvassal érkeztünk, igaz Iramszarvas az UB-n kiújult sérülésére hivatkozva most az önkéntesek között vállalt szerepet. A diósjenői általános iskolában családi hangulatban fogadtak, minden flottul ment, most nem akadt gond a személyazonossági igazolványok bemutatásával sem, igaz senkinek sem jutott eszébe, hogy fénymásolatot hozzon magával. Számos ismerős arcon kívül, sok új fiatal és örök-fiatal versenyzőre lettem figyelmes. Sokáig kellett győzködnöm magam, hogy jól látok; rózsaszín egyenpólóban tetszelgő csapat a verseny előtti izgalmat egy-egy szál cigaretta elszívásával próbálta leküzdeni. Szerencsére, mielőtt teljesen kiakadt volna a tűréshatár-mutatóm, a hosszútáv blog szimpatikus blogereibe botlottam. Rokka rögtön kiszúrta a zsír új Salomon Speedcross 3 cipőmet, amit még az UTH-ra sikerült villámgyorsan beszereznem Gönczi Laci segítségével. Végül Mester lebeszélt arról, hogy a Hoka "mamuszhoz" szokott lábamat egyből egy ilyen kemény talpú cipőnek tegyem ki. Bár most sem adtam esélyt arra, hogy megszokjam az újdonságot, mégis valahol bíztam abban, hogy a sártenger leküzdéséhez remek eszközt választottam.  Az UTH-hoz hasonlóan alaposan feláztatott pálya várt minket, igaz aznap szép napos időt is jósoltak és ezúttal nem tévedtek nagyot. A hajnali záport követően roppant párás, fülledt időben - szauna feeling -  vágtam neki az L távnak. Diósjenőt elhagyva az erdőbe érve már tudtam, hogy remek választás volt a Salomonban futni, hiszen most is sár volt az úr. Ezen a részen még nem jártam korábban, pedig a Börzsönyben viszonylag sokat szoktunk futni a Jedikkel. (A 2013-as I. Börzsöny Trail a Királyrétről indult.) Irmával igyekeztem lépést tartani, de hamar rájöttem, hogy más futótársat kell választanom. Ekkor esett le, hogy Iramszarvas miért éppen pontőrködik ezen a versenyen ... 

borzstrailpatak.jpg
A reggeli zivatarnak köszönhetően nem csak hatalmas sártenger, hanem szinte elviselhetetlen pára nehezítette az egyébként sem könnyű terepen a haladásunkat. Az új cipőnek köszönhetően öröm volt a stabil talajfogást gyakorolni a hosszú lejtőkön is. Egy ilyen lejtmenetben ért utol Rokka, akivel igyekeztem együtt vágtázni egy darabon. Az első frissítőpont után Iramszarvas terelgetett, majd embert próbáló hosszú emelkedők következtek. A Börzsöny ismeretlen részeit követően, végre a számomra is jól ismert Molnárszikla alá értünk, ahol egy hosszú,
ha emlékezetem nem csal Mester által Északi-útként emlegetett single-track vezetett egészen a Rakodóig. Megörülvén az ismerős tájnak igyekeztem jó iramban haladni. Utólag a fényképeket nézve döbbentem csak rá, hogy egy hosszabb vonat alakult ki mögöttem.

borzsonytrailoltarko2.jpg

A Rakodó és Nagyhideg-hegy közötti kaptatón szembe-forgalom alakult ki, a visszafelé jövők már könnyedén jelezték az emelkedővel küzdőknek, hogy nem sokára elérkezik a frissítés ideje is. A Turistaház előtt felállított ponton egy jó hidratálást követően Füredi Sanyival sikerült lépést tartanom. A Rakodóig vezető lejtmeneten igyekeztem visszaadni a biztatást ("kitartás, mindjárt itt a frissítőpont") az elgyötört felfelé haladó sporttársaknak. A köszönet legtöbb esetben széles vigyor formájában érkezett. Csóványosra a megfelelő frissítést követően viszonylag könnyedén értem fel, és legbelül ujjongtam, hogy innen a hátralévő 7 km-en már szinte csak gurulni kell lefelé. Visszaérve Diósjenőre Rokka és Lemurmiki párosa tűnt fel a horizonton, megfelelő inspirációt adva, hogy az utolsó 2 km-t is meghajtsuk.  Végül Sanyival együtt csaptunk a célba: 4:51, 35,89km, 1463m, 151 bpm.
A közös befutó kapcsán Kuris Oszit is muszáj megemlíteni közös nevezőként, hiszen korábban mindkettőnket vezetett már be a célba kézen fogva.

Gerecse

 Na ez a hegység, ami abszolút fehér foltként díszelgett a térképemen. Tardos nekem talán egy Ladánybene számból csengett ismerősen, egészen július 24-ig. Povázsai Csabinak köszönhetően Gabival és Mátéval jutottam le oda, ahol Laci várt ránk családjával. Diósjenőhöz hasonlóan megint klappolt minden a tornateremben, a Börzsönytől eltérően itt a sár egyáltalán nem, a megismert hőség és pára viszont annál inkább csak ránk várt. Már a rajt előtt leizzadtam, normális esetben 40 fokban ilyenkor a hosszúlépéseket egy vízparti árnyékos fövenyen folyékony halmazállapotban szabad csak vételezni. De ugye mi nem mindig vagyunk normálisak. A rajtot követően egy feladatot tűztem ki magam elé, a túlélést. 1 km-t megtéve az erdei ösvényen "elágazódott" az út, mikor egy kedves önkényes önkéntes terelt le minket a helyes csapásról. Ez csupán a mezőny kb. 95%-át érintette. Örömünket tetézte, hogy miután észlelték a digitális tracket követők, hogy ez nem az a játék, továbbra is teljesen magabiztosan kitartott álláspontja mellett. Mivel a kiírásban fehéren-feketén írva vagyon, hogy a pályaváltoztatás jogát a szervezők fenntartják én nagyon nem kételkedtem, így még kb.1,5 km bónuszt húztunk be grátisz. Aztán a jelek elfogytával hamar kiderült a malőr és visszatérve az origóra, már sűrű elnézések közepette tereltek vissza a helyes útra. Na itt kezdődött igazán a haddelhadd; közel 2,5 km alatt 250 métert emelkedtünk és ugyanúgy éreztem magam, mint a Velebit elején. A partra vetett hal, hozzám képest Micimackó Tigriseként virgonckodott. Tök utolsó helyen botorkáltam, lassan, de bizonytalanul. Szürreális módon egy-két sétáló játékost beértem ugyan, de még mindig tátogtam. Eközben vertem hátba a női élmezőny pityergő üdvöskéjét, aki rám öntötte siralmát, miszerint bombaformában érkezett ide, de nem ezért edzett egész nyáron, hogy eltereljék. Próbáltam helyére tenni a dolgokat, hogy ha már így alakult persze lehet sírni naphosszat, de talán helyesebb lenne, hogyha azt tenné, amit igazán szeret és amiért eljöttünk ide, azaz fusson egy jót, de minél gyorsabban. Nem tudom, hogy emiatt, avagy csupán belefáradt az önsajnálatba, de végül a képességeihez méltó sebességre kapcsolt és tovatűnt a kedves.

gerecse1.jpg

Innen hosszan lejtettünk, javarészt kitett dózerúton egészen 7,6 km-nél lévő frissítő pontig, majd egy jól futható erdei turistaúton futottunk vissza Tardosra, hogy ezt a közel 15 km-es kört ismét megtegyük. A második kör érdekes módon már jobban esett, mint az első, talán fejben már tudtam, hogy mi is vár rám. Célba érni mindig kiváló érzés, most különösen jól esett, hogy a befutó éremmel együtt egy jeges vízbe áztatott törölközőt is a nyakamba akasztottak.
Versenyem mutatói nem túl impozánsak: 3:53, 30,28km, 966m, 156 bpm. 

Mátra

Testvéreim születésnapján pontban, október közepén, ideális őszi időben vártuk a rajtot. A mezőnyben a kiváló szervezésnek köszönhetően egyre több fiatal új arcot láttunk, akik közül sokan igen jól haladtak, ennek köszönhető, hogy szinte egy métert sem futottam egyedül, mindig volt valaki testközelben. Nagyon jó pályát tűztek ki, meglepően sok általam még érintetlen részen haladtunk, pedig úgy gondoltam, hogy a Téli Mátra, a Kiss Péter Emléktúrák, a Mátrabércek, illetve a Dupla Élmény teljesítését követően sok új hely nem nagyon maradt már számomra a Mátrában. Hát tévedtem.
matrat2.jpg
Próbáltam az elejét nem elfutni, a közelgő maraton jegyében arra ügyeltem, hogy 160 felé ne nagyon emelkedjen a pulzus. Az első km-eket követően már éreztem, hogy egész jó kis futásnak nézek elébe, viszonylag könnyedén haladtam és még a többiek is látótávolságon belül maradtak. A kék háromszögről a kék négyzetre térve a Benevári-bércen  vitt tovább a pálya egészen Nagy-nyakig, ahol hirtelen az eddig ismeretlen piros kereszten zúgtunk lefele egészen a mátraházai frissítőpontig. A verseny előtt Bálinttal arra a következtetésre jutottunk, hogy idáig egy kulacs frissítő elegendő, majd ha mindkét kulacsot teljesen feltankoljuk az kitarthat egészen a verseny végéig. Ennek megfelelően cselekedtem, majd a szintén ismeretlen sárga jelzésen haladtunk, majd a sárga körön jutottunk el a Pisztrángos-tóig. Itt már jártam a '14-es Téli Mátrán és nagyon gyötrelmes emlékeim voltak a Gabi halálához vezető emelkedőről. Erre figyelemmel folyamatosan frissítettem a sótablettáról sem megfeledkezve, majd azon vettem észre magam, hogy az előzősávban könnyedén fogynak talpam alatt a méterek. Masszív felhőbe értünk és olybá tűnt, mintha az égbolt is megnyitotta volna a csatornáját, de hamar kiderült, hogy csupán a falevelekről csorgott a pára a nyakunkba. Itt értem utol Povázsai Csabit, majd a Mátrabérc pályáján értünk fel a Kékestetőre. Innen a kéken továbbhaladva a Déli Sípályán ereszkedtünk le ismét Mátraházáig.
matrat3.jpg
Engedtem hadd pörögjenek a lábak, aminek hála jócskán 5 perc alatt robogtam, igaz a combjaimat sem akartam nagyon szétverni. Csabi itt visszaelőzött. Mátraházán a taktikának megfelelően a frissítőpontot kihagytam hiszen bőven volt még isom, Csabit ezzel a húzással faképnél is hagytam. A pálya innen szinte végig "terra incognita", azaz új arcát mutatta a Mátra. Előbb komoly zúzda várt ránk, ahol már az M távon indulókat kezdtük beérni, majd egy patakon ugráltunk keresztül-kasul. Innen az új élményeket jó erős tempóval igyekeztem meghálálni ismét az előzősávban haladva. A zöld jelek domináltak a négyzetről előbb a  keresztre, majd a háromszögre váltottunk, ezt követően a sárga szín jelezte az utat egészen a célig: négyzet, félkör, kereszt, majd elértük a Sástói bazársort, ahol egy testesebb játékost fogtam be, aki egy remek lángosra invitált. Meg is beszéltük, hogy az olajos falatot rögtön egy jó pálesszal kell szétcsapatni, sajnos ezt most csak elméletben vázoltuk. A sárga csíkon már ismerős terepen éreztem magam, igaz a sziklás meredély nem volt éppen pihentető és már kezdett a tököm is tele lenni a nagyra nőtt kavicsok kerülgetésével. Szerencsémre nemsokára kiértünk a műútra és innen egy 4:39-es km-rel értem el a célt jelentő erdészeti szakiskolát.
A teljesítményemet és a feelinget tekintve messze-magasan ez volt eddig a sorozatban számomra a legjobb futam: 28,94 km alatt 1544 m szintet küzdöttünk le. Ehhez nekem 3:27:46-os időre volt szükségem, mialatt az átlagpulzusom 154 bpm lett.

Mecsek

Pécsváradra Laci paripáján érkeztünk Anti, Povázsai Csabi és Máté társaságát élvezve. Lacika menet közben rögtönzött személyiségfejlesztő trérningjét, illetve életviteli tanácsadását élveztük. Megbeszéltük, hogy ennek a versenynek is az a lényege, hogy jól érezzük magunkat és fussunk ahogy jól esik. Hát mit is mondjak, a futás most nem esett jól, pedig az elején, még egészen jól haladtam, Lacikával együtt értünk fel a Zengőre, majd a lesiklás során is élveztem a Salomon Spedcross tapadását.

mecsek3.jpg
A frissítőpont előtt Laci meglépett, innen egyedül mentem végig. A havas táj lenyűgöző volt és sár sem zavart különösebben. Néha úgy éreztem, hogy kissé túlöltöztem, ugyanakkor a kitett helyeken a komoly széllöketeknél örültem a réteges öltözetnek. A pálya egy patakmentén vezetett  majd 2 km hosszúságban, több alkalommal kereszteztük is a folyást, azonban mindvégig száraz lábbal lehetett haladni.
Óbányát elhagyva egy emelkedőn úgy tűnt, hogy energetikailag kezdek lemerülni, pedig folyamatosan frissítettem. Éreztem, hogy nincs meg bennem az a flow, ami egy jó futáshoz kell. Ellentétben a MátraTrail-lel, most nagyon nyekeregtek a futóművek, kissé indiszponált voltam, 20 km-nél kissé megrogytam. Az igazsághoz tartozik még, hogy roppant húzós hetem volt, talán emiatt is lehettem kimerültebb. Sajna, csak egy alkalommal tudtam a héten futni kb. 9 km-t, igaz pénteken hajnalban úsztam is egy keveset. Sőt, az is lehet, hogy a 2 két hét nem volt elég kiheverni a ljubljanai maratoni fáradalmait sem.
Szerencsére a többiek nagyot hasítottak, Anti 11. helye önmagáért beszél, de Laci 3:24-es idejét is kiraknám az ablakba. Nekem most nem volt mivel büszkélkednem: 3:49:05, 29,5 km, 1031 m, 157 bpm

Naszály

Az okofutas.hu szervezésében ezen a mondhatni hazai versenyen minden évben rajthoz állunk Miheztartás végett a verseny előtt 2 héttel korábban bejártuk a pályát a Jedikkel, rajtam kívül mindenki nagyon jó formát mutatott, nekem 3:28-ra volt szükségem, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a MátraTrail óta nem voltam terepen. Igaz azóta egy héttel korábban már megjártam a Mecsek lankáit is, de nem fűztem sok reményt most egy jó vágtához. A héten most sem tudtam sokat edzeni sajna, ám a verseny előtti napon egy rövid átmozgató edzést terveztem, ami során olyan kafa volt minden, hogy 15 km-ig meg sem álltam.
Eljött a verseny napja, titkon reméltem, hogy a két évvel korábbi időmet /3:04:25/ megfutom, igaz a sár most sokkal küzdelmesebb pályát ígért, mint akkor. Az elmaradhatatlan csoportképet követően nem sokkal vettünk rajtot. Igyekeztem a lépést tartani a többiekkel, hogy az elején megússzam a tumultust. A fahíd előtt az órámra pillantottam, a tempó - 3:30/km - magáért beszélt. A hídon túli emelkedőn visszafogtam a gyeplőt, ami egyáltalán nem esett nehezemre. Nem meglepően a sár volt az úr, tehát a Salomon Speedcross ismét jó választásnak bizonyult. Alig egy km-t megtéve kiérve a szekérútra a még közelben haladó futópajtásaimra lettem figyelmes, akik a szigorúan követendő pulzuskontrollnak köszönhetően takarékosan bántak az erőforrásokkal, ellentétben velem. Én ugyanis nagyon jól éreztem magam a bőrömben és a jó talpú cipőnek is köszönhetően hamar felzárkóztam a mélyen szántó dagonyában. Előzésbe fogtam és kiélveztem a pünkösdi királyság összes pillanatát; örömmel töltött el a tudat, hogy a versenyparipákat egy kicsit bosszantgathatom. Előbb Bálint fogott be, majd a rézsűs részen – amit most spontán Gabi halálának neveztünk el a járhatatlansága miatt - már Kingával és Csabival küzdöttünk együtt.
naszaly.jpg
A csúcsra haladva kaptam meg a realitást, itt köszön vissza leginkább a hegyi futások hiánya. A Nagybánya-kőnél Povázsai Csabi előzött meg, de nem sokára a földön láttam viszont. Szerencsére hamar felkelt és elhessegetett magától, hogy nincs szüksége segítségre. A frissítőponton előbb Fecóval, majd Andrással és Jenci 'bával pacsiztam. Közben a napsugarak gyönyörű időt varázsoltak körénk, szinte hihetetlen, hogy egy hete még 8 cm-es hóban nyomultunk a Mecsekben, most meg a rövid-ujjas  is elégnek bizonyult. A Látó-hegyen gödi futótársunk Oláh Andris, mint pontőr vigyázott ránk. Ha jól emlékszem 2-3 éve talán velünk mászott fel ide először. Közben az L távon indulókat kezdtem beérni a Facsúsztatón, gyorsan megemlékeztem arról, hogy tavaly én is köztük voltam még, igaz akkor itt éppen hó esett. A Csúcson Csipi köszönt rám és udvariasan megjegyezte, hogy milyen jó a mozgásom. A Kéken lefelé gyűlöltem mindenkit, különösen a kövön csúszós speedcrossban. Itt már az S távon igyekvőkkel is találkoztam, majd újabb frissítés és nem sokára a Gyadain találtam magam. Végig nyomtam szinte megállás nélkül a célig, majd 3:04:04-et (23,6km, 1008m, 165bpm) mutatott az óra, mikor csekkoltam Pepe „Hajrá Göd” üdvözlése közepette. A célt elértem, pontosan 22 másodperccel hamarabb, mint korábban bármikor és 24 perccel gyorsabban, mint két hete. Bár ilyen lineáris lenne mindig a fejlődés, akkor december 2-án 2:40:04-at mutathatna az óra ...

Budai

Ezen a versenyen kizárólag a korábbi teljesítéseknek köszönhetően vehettem részt, mivel olyan hamar /11 perc/ megtelt a 450 fős létszámlimit, hogy 12:15-kor már nem tudtam nevezni. Azonban a szervezők hamar felismerték, hogy az idei Trail-sorozat mind a 4 eddigi állomásán résztvevőkkel szemben talán kissé méltánytalan lenne, ha pont az utolsó versenyen nem tudnának indulni, ezért pótregisztráció során nyílt lehetőségünk a nevezésre.
budaitrail3.jpg
Telkiben szikrázó napsütés és hűvös enyhe idő fogadott minket. Nagyon erős mezőny gyűlt össze, figyelembe véve, hogy Mester és Veri is meghívást kapott a Kör pályacsúcsára is figyelemmel. A görcsre hajlamos jobb farizmomat kissé éreztem már a bemelegítésnél is, ezért próbáltam ügyelni arra, hogy az év utolsó versenyén le ne sérüljek. A rajtot követő emelkedőn éreztem, hogy egy cseppet túlöltöztem és az előző napon a Vulkántúrán teljesítők beszámolója alapján a jelentős mennyiségű sárra figyelemmel ismét a SpeedCrosst választottam.
budaitrail7.jpg
Csupán egy apró dologra nem voltam figyelemmel, ezt a versenyt nem a Börzsönyben rendezték meg. Utólag persze könnyű megmondani a frankót, maradjunk annyiban, hogy a most a Hoka lett volna a nyerő választás. Ismét gyönyörű helyekre vitt el a pálya, a Nagykovácsi környéki Piros85-tel közös szakaszt leszámítva sosem jártam még erre korábban. A pálya számomra szinte végig futható volt, leszámítva a Traversé Team biztosította utolsó frissítő pontot követő sunyi kaptatót, ahol bele-bele sétáltam. Sajnos a gyönyörű vidék sem tudtam velem feledtetni fáradtságomat, nyűgösségemet, amit az átlagpulzus is megfelelően tükröz.
27,17 km-en 812 métere szintet 2:57:35 alatt gyűrtem le 164 bpm átlagpulzussal.

Utószó gyanánt ...

Boldog vagyok, hogy idén alkalmam nyílt részt venni a Nyúlcipőbolt Trails-sorozat versenyein. A sorozatterhelésnek köszönhetően sok szép helyet ismertem meg, eljutottam olyan hegyekbe (Gerecse, Zengő), ahol eddig nem volt szerencsém járni és a többi hegység is új arcát mutatta meg nekem. A szervezés terén látható, hogy egy jól összeszokott, profi gárda lesi a futók kívánságait. Lehet kekeckedni (meleg víz hiánya, elterelő önkéntesek stb.) és persze mindig van hová fejlődni, de összességében a versenyek kellemes, baráti hangulatban teltek. Talán az egyes versenyek eredményei alapján az összesített verseny elmaradása okoz komolyabb hiányérzetet. Ennek okát sem tudom igazán, sokan a Gerecsebeli elterelésre gondolnak. A nyújtott szolgáltatások (a frissítőpontok bősége, a meleg étel, az ingyenes fényképletöltések és a befutóérmek) alapján úgy gondolom az ár-érték aránnyal sem lehet gondunk.
nyulcipo.jpg

Nem értek tehát egyet azokkal a régi, tapasztalt terepfutókkal, akik pont az új arcok tömeges jelenlététől viszolyognak és csupán a szervezők profithozamát látják ebben a jelenségben. Tény, hogy a sok új sporttárs léte a korábbi zártkörű családias miliő határait feszegetheti, a Budai Trail nevezésével kapcsolatos őrület engem is sokkolt. Azonban, ha a megszokott komfortzónánkon felülemelkedünk, könnyen belátható, hogy ez a versenysorozat kiváló bevezetést is teremt a terepfutással ismerkedőknek, hiszen mind az S, majd az M táv teljesítése sem okozhat gondot a lelkiismeretesen készülő, e téren még tapasztalatlanabb sporttársaknak, ezt követően pedig az L táv, majd a hosszabb távú és komolyabb szinteket is tartalmazó versenyek teljesítése sem lesz elérhetetlen. Úgy gondolom, hogy a terepfutó sport számára a megfelelő utánpótlás is biztosított lehet, figyelemmel a nevezések egyre növekvő számára. Jövőre - h
a nem is az összes futamon - a Trails sorozat versenyein továbbra is szívesen részt veszek, főleg az ismeretlen helyek megismerése iránti vágyam kielégítése okán a Kőszegi Trail keltette fel a figyelmemet.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://utunkultraba.blog.hu/api/trackback/id/tr312074043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.12.29. 14:09:28

Nekem is meglett minden terepfutás.hu-s trail, nem kis izgalmakat átélve a nevezéseknél. :)
Nincs problémám a kapkodós nevezéssel, de ha ez a nevezési rendszer marad, akkor jövőre én nem sietek, mert másoknak is át kell élnie ezeket a versenyeket, nekem már megvolt.
Egy jó dupla élmény kéne még...
Ja és kaptam a futócsoportunktól karácsonyra egy UTH55 nevezést, ott még sosem voltam, nagyon várom, felkészülök mint állat és futok egy piszkosul jót.

Vitja 2016.12.29. 15:35:38

@rrroka: Én is pont így gondolom. Rajta voltam, hogy megírom, hogy a nevezési izgalmakat többet nem kívánom átélni, örüljenek mások is.
Bocs, hogy a művésznevedet megváltoztattam, arra emlékeztem, hogy mássalhangzó torlódás van, igaz kicsit máshol. Ha gondolod korrigálom.
Jó felkészülést a Szentendre Trailre (UTH55 új neve), jövőre ismét az UTH115-ön indulok, így elkerüljük egymást.

csz_329 2016.12.29. 15:54:27

Az eltévedés-pityergéshez egy megjegyzés.
Marhára nem értem az egészet.
Terepverseny. Túristautak. A szervezők előre közlik az útvonalat, méghozzá gpsies.com térképen, ott az összes túristajelzés. Ott az ittiner. Kezedbe nyomják.

El kéne olvasni, megnézni. Ez a minimum, a tisztelet a pálya, az erdő, a terep iránt. Meghát vannak versenyek, ahol nincs minden kanyarban szervező, aki integet...
Nagyon el van kényelmesedve a terepfutas.hu ügyfélköre, ha erre nem képesek. A Gerecse trail-en a hurok csomópontjában akkor sem tévednék el, ha öt rendező integetne, hogy balra.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.12.29. 18:00:45

@csz_329: konkrétan a crew egy tagja rossz irányba terelte a mezőnyt.

csz_329 2016.12.29. 21:40:42

@rrroka: Igen, olvastam.
Ezzel együtt írtam a fentieket és ettől még nevetséges, hogy nem volt senki, aki megszóllította volna a crew emberkét, mondván:
"Barátom, hívjuk már fel a rajtszámon lévő szervezői telefonszámot, mert:
a) nem ez az irány van az ittineren (kizárt hogy Csanyáék rosszat osztanának ki)
b) nem erre van felfújva a spray (az ilyen helyen tuti ki van fújva, bár idén nem voltam sajnos, így nem állítom 100%-ra)
c) tavaly _sem_ erre jöttünk, biztos vagy a dolgodban???
"
Uff.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.12.30. 07:43:35

@csz_329: olyan ez, mint a kresz, ahol a rendőri karjelzés mindent felülír. abban egyetértek, hogy a pályát ismerni kéne és a jelzésbenézés mindenkinek saját gondja, de ebben az esetben nem baszhatod le a mezőnyt, hogy hülye béna kocafutók, mert pont a magabiztos élmezőny ment el minden további nélkül és őket követte nyilván mindenki.
...megállni telefonálni nem túl életszerű beláthatod te is...

csz_329 2016.12.30. 09:57:21

@rrroka: OK, jogos, valahol érthető hogy a megyek a többiek után effekt működik, én is így szoktam eltévedni :)
A telefonálás viszont a középmezőny végén már belefér, nem hiszem hogy a 67. vagy a 78. hely között akkora különbség lenne :)
Pláne hogy itt ha jól értem egy top20 helyezést is be lehetett volna gyűjteni ha valaki jófelé megy :)