Utunk Ultrába

Négy elszánt futó nekivág, hogy 4*53 kilométerben fussa le az Ultrabalatont. 2012. június 30.

(y)

Friss topikok

  • iramszarvas: Jó volt, de azóta változott az útvonal, a maraton négy kör. Ez még akkor sem vonz olyan nagyon, ha... (2017.02.14. 10:45) Kiss Péter Emléktúrán
  • csz_329: @rrroka: OK, jogos, valahol érthető hogy a megyek a többiek után effekt működik, én is így szoktam... (2016.12.30. 09:57) Trails sorozatterhelés
  • rrroka: mi eleve mindig baráti buli váltót nyomtunk, sosem mentünk teljesítményre, szóval ez a rész az UBn... (2016.10.25. 16:31) Itt a vége, fuss el véle
  • pannonfunk: No, pedig jövőre kéne egy olyan, hogy négyesben, és mindenki fut egyszer 50+-t... Nem? (2016.07.05. 10:35) AjánDKkörnek ne nézd a fogát...
  • rrroka: @iramszarvas: igen a 85 (170) az egészen jó, én is kb így nyomom aszfalton (terepen nem lehet érte... (2016.05.30. 10:05) Képtelen bejegyzés: Balatontól Balatonig

Utolsó kommentek

  • iramszarvas: Jó volt, de azóta változott az útvonal, a maraton négy kör. Ez még akkor sem vonz olyan nagyon, ha... (2017.02.14. 10:45) Kiss Péter Emléktúrán
  • Vitja: Hát persze, én TT-ben gondolkodtam. Milyen jó kis verseny volt a hegyi félmaraton és azóta sem vol... (2017.02.14. 06:08) Kiss Péter Emléktúrán
  • iramszarvas: Nem, az első közös terepfutásunk 2011. július másodikán volt. A helyszínre kb. jól emlékszel, mert... (2017.02.13. 08:42) Kiss Péter Emléktúrán
  • Vitja: @iramszarvas: Én a Tortúrára emlékszem, már amit közösen csináltunk. (2017.02.12. 15:53) Kiss Péter Emléktúrán
  • iramszarvas: Úgy emlékszem, első terepfutásunk is egy Kiss Péter emlékverseny volt (2017.02.12. 15:35) Kiss Péter Emléktúrán
  • Utolsó 20

Naptár

május 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Nyelv és sport

Sárdüne - BodriTrail 2017

2017.03.01. 21:41 Vitja

20170226_094143_resized.jpg

Borvidék Félmaraton korábbi /2012-13/ teljesítései óta nagyon szép emléket őrzök Szekszárdról és Márkus Öcsi fémjelezte csapatról, ezért mikor híre kelt, hogy terepfutó verseny szerveződik itt, amihez a Bodri pincészet adja a nevét, nem volt kérdéses indulási szándékom. Sőt, karácsonyi ajándék gyanánt borissza komámat is megleptem egy kisfröccs nevezéssel.

Péntek délután eredtünk útnak, hogy a borvidék kellemes áldását is élvezzük. Természetesen komám remek kapcsolatokkal bír e téren is, így az este a Fekete pince mélyén talált minket. Sajna a hét inkább a munkáról szólt, futni is csak egy alkalommal tudtam, ezért másnap többek között a Görögszó dűlő mentén tekeregtünk 10 km-t, majd Mohács felé vettük az irányt, elvégre busójáráson sem voltunk korábban. Lábpihentetőnek nem mondható programot követően a csatamezőn kialakított emlékhely várt ránk. A vészként emlegetett csatavesztésről mindig az jut eszembe, hogy közel 15 év állt rendelkezésére felmenőinknek, hogy magukra találjanak, miközben párhuzamosan két királyt is megkoronáztak. Az ám Hazám! Szóval ha őszinték vagyunk nem 1526, hanem 1541 miatt kéne sírnunk, mikor a janicsárok turistaként menvén vették használatba röpke 150 évig Buda várát  és országunkat, elnéptelenítve annak jelentős részét.

pince1.jpg
A történelmi kesergés helyett, térjünk a lényegre! Vasárnap kora reggel a neves Bodri Pincészethez érve hamar megkaptuk a rajtcsomagot, ezúttal letéti díjat sem kértek a dugókáért, sőt a szervezők rugalmasságát dicséri, hogy a nevezések átruházása sem ütközött akadályba. A sportcsarnokhoz szokott sporttársakat, ezúttal  egy gyönyörű boltíves, kupolás borospince várta. Az építőmester ízlését dicséri az igényesen kialakított tér. Ha a városi híreknek hinni lehet ezt a munkát azonban nem értékelték sokra mikor a fizetésre került volna sor. (Kortünet 1)  A Börzsöny Kapuját közösen teljesítő földijeimmel akadtam össze, majd edzőtársaim közül Chevy Van is befutott.

20170226_094309_resized.jpg
A rajtot megelőzően szokatlan jelenségre lehettünk figyelmesek, a "terepfutás pápájaként" felkonferált Csanya a borlovagrend köpenyét öltve magára, két apácának öltözött hölgy társaságában teremtéstörténetre hajazó misét pontifikált hirtelenjében. Megtudtuk, többek között hogy "jön reggel és estve, Öcsi a városból a futókat az erdőbe vezeté, ami az Úrnak örömére szolgált vala." A személyi kultusz (kortünet 2) ily módon történő megnyilvánulása nekem kissé sok(k) volt, igaz Matyi nagyra értékelte, hogy ennyi energiát áldoztak a szereplők egy jó móka kedvéért. Maradjunk annyiban, hogy a terepfutás pápája nem lehet más mint Németh Csaba, versenyrendezői munkásságát nem elvitatva, Csanyának inkább a "terepfutás Fellinije" címet szavazzuk meg. A kissé szubjektívre sikeredett bevezetést követően javaslom fussunk is egy kicsit, megízlelvén a felkínált hosszúlépést.  
Egy narancssárga jelzőszalaggal a kezében, ahogy az ige szólt, az erdő felé Öcsi biciglis felvezetőként mutatta az utat. Történt mindez egészen az első kaptatóig, ahol a beton sárrá vált. Nem meglepő, hogy az olvadás és az esőzés komoly sártengert varázsolt a pályára, ennek ellenére a szép napos, hűs időben a futás most is nagy örömömre szolgált. Terveimnek megfelelően egyenletes, komfortzónán belüli tempót választottam magamnak és nem törődtem a körülöttem vágtató vad musztángokkal sem, igaz érzésre így is a mezőny első felében haladhattam. Egy hosszú kaptató közepén értem utol Matyit, majd egy szűk meredek ösvényen egy díjnyertes szarvasbika teteme került utunkba. Alkalmi futótársunk szerint ideiglenes ellenőrzőpontként a dugókát az orrlukba helyezve lehet tovább haladni.
Szálka előtt a mindig vidám József ért utol minket, akivel a Trail-sorozat versenyein volt alkalmam többször összefutni. Az öregfiú szemre láthatóan komoly fejlődésen ment keresztül legutolsó találkozásunk óta és a tempó amit diktált valóban figyelemreméltó volt. Matyival és Józseffel a verseny jelentős részében kerülgettük egymást, az emelkedőn én tettem szert némi előnyre, ami a lejtős szakaszra érve elolvadt. A Speedcrossnak köszönhetően a nagy sár ellenére a pálya jól futható volt. Közben a nagyfröccs mezőnyével keveredve egy hosszú kaptatót legyűrve érkeztünk nem meglepően egy lugas közepére, ahonnan 3-4 méter magas löszfal által határolt mélyúton emelkedtünk tovább. Itt éreztem jelét annak, hogy talán nem éppen a borkostolás és a busójárás tekinthető a legideálisabb finomhangolásnak a verseny előtt. Közben a hűs időből jó meleg lett és ez most sem kedvezett a tempónak. A két héttel ezelőtti mátrai feelingnek most a nyomát sem éreztem, így nagyon jó volt hogy lassan, de biztosan egy hosszú lejtést követően pontosan az 50. helyen értem célba: 31,25 km, 3:32:22, 6:47/km, 728+m, 155 bpm.

cel.jpg

A szekszárdi félmaratonon megszokott fröccspartira számítva, egy valódi hosszúlépésre vágytam, ám csalódottan vettük tudomásul, hogy a verseny névadója nem kényeztetett el minket, a kutyafáját neki. Nem estünk kétségbe, végül Fekete Misi bácsi roséjával öblítettük le a hosszúlépés porát.  Úgy gondolom nem jártunk rosszul a szekszárdi hétvégével, gyönyörű helyen futhattam ismét, remek pályát tűztek ki nekünk és a jelölése elsőrangúra sikeredett, a kereszteződésekben a lelkes önkéntesek megfelelően igazítottak útba. 

 20170226_135924_3.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://utunkultraba.blog.hu/api/trackback/id/tr3312305471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.