Utunk Ultrába

Négy elszánt futó nekivág, hogy 4*53 kilométerben fussa le az Ultrabalatont. 2012. június 30.

(y)

Friss topikok

  • Kilfish: "egy helyben tébláboló, ki nem kerülhető sötét parasztok" :D (2018.10.29. 14:49) I. Panoráma Trail
  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.06.25. 08:34) Lebegés - I. LibegőTrail
  • pannonfunk: @Vitja: Nem, telkeztem helyette :) (2018.05.12. 22:09) Kék a szeme, ultrakék
  • iramszarvas: Jó volt, de azóta változott az útvonal, a maraton négy kör. Ez még akkor sem vonz olyan nagyon, ha... (2017.02.14. 10:45) Kiss Péter Emléktúrán
  • csz_329: @rrroka: OK, jogos, valahol érthető hogy a megyek a többiek után effekt működik, én is így szoktam... (2016.12.30. 09:57) Trails sorozatterhelés

Utolsó kommentek

  • Kilfish: "egy helyben tébláboló, ki nem kerülhető sötét parasztok" :D (2018.10.29. 14:49) I. Panoráma Trail
  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.06.25. 08:34) Lebegés - I. LibegőTrail
  • pannonfunk: @Vitja: Nem, telkeztem helyette :) (2018.05.12. 22:09) Kék a szeme, ultrakék
  • Vitja: @pannonfunk: Szia István, sokat gondolok mostanában rátok és az UB váltónkra is. Te indulsz ma? (2018.05.12. 05:47) Kék a szeme, ultrakék
  • Vitja: @pannonfunk: utunkultraba.blog.hu/2015/02/25/a_mesterem (2018.05.12. 05:46) Kék a szeme, ultrakék
  • Utolsó 20

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Nyelv és sport

Ami a szívemen, az a számom.

2011.11.28. 23:27 ulrik

rajtszamok.jpgA versenyeket lázas készülődés előzi meg. Össze kell állítani a szükséges ruházatot az időjárásnak megfelelően. Kenőcsök, gélek, izoitalok, csokik egyéb frissítők. Felkerül a chip a cipőre. Kiválasztom azt a mezt, amiben futok. Majd felkerül a mellkasomra, a szívem alá a számom. Igyekszem úgy helyezni, hogy a pólómon a logó, a felirat jól látszódjon. Véletlenül sem takarhat a rajtszám semmi fontosat.

Minden futó szívén viseli a rajtszámát. Képletesen is értve. Igyekszik kötni valamihez. Egy évszámhoz, egy szerencseszámhoz vagy bármilyen egyéb jelentőséggel bíró dologhoz. Van olyan, aki addig oszt-szoroz-összead-kivon a számjegyekkel, amíg kijön valami csudaszép érték.

Így válik a verseny még érdekesebbé, még személyesebbé.

A rajtszámok emlékek. Ahogy átnézem a kollekciót, mindről eszembe jut valami. Lepereg előttem a verseny hangulata. A fáradtság, a küzdelem, amit ott éreztem. Beleértve persze a célba érés örömét. Olyan eseményei az életemnek, amelyek boldogsággal töltenek el. Nem lehet megunni, nem tudom helyettesíteni. Mindezt úgy, hogy az eredmények, a végső időeredmény teljesen másodlagos. Ez nem számít, mert minden verseny más. Mások a körülmények és más vagyok én magam is. Tudok örülni egy 1:53-as félmaratonnak Bécsben, mert az nem is olyan rossz futás már. De tudtam örülni 2:50 után, amikor becammogtam Hortobágyon a 40 fokban.

Olyan emlékek és érzések ezek, amelyeket csak akkor és csak ott kaphatsz meg. Elmondhatatlanok. Nekem a 104 az 1014 méter magas Kékes csúcsát jelenti, amit megmásztam májusban. A 412-es Vivicitta egy felvezető félmaraton volt a 15501-es bécsi kirándulásra. Ezt az időeredményt a 108-as K&H-n szinte másodperc pontossággal tudtam megismételni. A 200-as váci félmaratonnal indult az idei versenyévad számomra. 1019-cel futottam a JUST30-on a szigeten. 2098-as számmal kerültem meg először a Velencei-tavat. 117-tel szaladtam Győrtől a Lipóti Strand medencéjéig. Az 1848-as évszámmal a szívemen futottam le az első maratonom. Képek, arcok, emlékek.

Ezeket nem is sejtettem még akkor, amikor először felhúztam a futócipőt a lábamra. De ezek azok, amik miatt újra és újra, hétről hétre, napról napra felhúzom a cipőt és futom a kilométereket. Nagyon nehéz elkezdeni a futást. Nehezen vesszük rá magunkat arra, hogy belefogjunk. Kifogások persze vannak dögivel. Azokat nagyon könnyen találunk: jajj, még leadok előbb pár kilót. Á most túl hideg van, majd tavasszal. Inkább ősszel, most túl meleg van. Figyelj rám, segítek! Elárulom a nagy titkot. A futás 5 lépését.

A futás 5 lépése

A lakásodban, házadban, ahol élsz, garantáltan van olyan pont, ami kereken 5 lépésre van a cipődtől. Attól a cipőtől, amiben futhatsz is. 5 lépés. Nem több, nem kevesebb. Hidd el, tudományosan bizonyított tény, hogy van ilyen pontja a lakásodnak. Ennyit kell csak megtenned. Igen, ez a legnehezebb. De ugyan, mit veszítesz vele, ha megpróbálod? Zavar a túlsúly? Zavar az esetlen mozgás? Zavar, hogy pár lépés után kapkodod a levegőt? Hát, tenni kell ellene. Ingyen nyilván nem adják a sikert. De a kitartó munka eredménye garantált. Sokkal hamarabb, mint gondolnád!

A cipődet, az utat nem érdekli a súlyod. Nem érdekli, hogy mennyire vagy gyors vagy épp lassú. Az sem, hogy a levegőt hogyan veszed. Az egyetlen dolog, ami számít az, hogy haladsz. Sétálj, ha jobban esik. Fuss kicsit, ha arra vágysz. Fuss lassan, fuss gyorsan. Csak indulj el. Tedd meg azt az 5 lépést! Hidd el, nem fogod megbánni!

Azt is tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Sokan futunk. Sokan futnak gyorsan, de sokan futnak lassan. Nem számít hogyan. Nem ciki. A versenyek sem csak arról szólnak, hogy legyőzzük a másikat, vagy legyőzzük az órát. Hanem arról, hogy legyőzzük saját magunkat: a saját lustaságunkat. Hogy megtegyük az első 5 lépést.

A közös futások, közös edzések, bulifutások erről szólnak. Segít megtenni az első lépéseket. Segít fenntartani a lendületet. A társaság, a jó kedv, a közös sikerek. A segítség mindössze 5 lépésre van tőled. Ennyit kell csak megtenned. Neked! Mert ezt senki nem tudja megtenni helyetted! Ha ez sem lenne elég, akkor olvasd el Gergő történetét.

Természetesen nem csak a futás adhatja meg ezt az érzést. Bármilyen más mozgás is. Rajtad áll, hogy mit csinálsz. De valami kell. Én a futást választottam. Ez az, ami felszabadít. Ezáltal tudok kiszakadni a hétköznapok nyűgjéből. A futás olyan sport, ahol egyedül is vagy, meg nem is. Ha akarod, másokkal futsz. Ha egyedül akarsz lenni, akkor egyedül is csinálhatod. Mehetsz reggel, napközben vagy akár este is. Nem számít, hogy milyen idő van kint. Futhatsz szakadó esőben, tűző napsütésben, havazásban és fagyban is. Mind más miatt szép. Mind más miatt ad maradandó emléket és erőt.

Igen, erőt ad. A teljesítmény visszahat rád. Kihúzhatod magad büszkén: igen, megcsináltam. A futás alatt, után másképp látom a világot. Mintha átszínezné a körülöttem lévő dolgokat. Tisztábbak, egyszerűbbek, szebbek. Olyan dolgok, amik nélkül már nem tudnék élni. Kőkemény 5 lépést kellett megtennem nekem is. Mint mindenki másnak is. Tedd meg az 5 lépést és segíts megtenni másoknak is ugyanezt!

Tarts ki és neked is szíveden lesz a számod!

10 komment

Címkék: edzés tervek futás ulrik

A bejegyzés trackback címe:

https://utunkultraba.blog.hu/api/trackback/id/tr943420151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dvorcsakl 2011.11.29. 08:10:09

Régen rajtszámokból állt a tornazsámok, és mind a sajátom volt. Volt egy doboz, tele. Nem találom. Még jó, hogy az 1985-ös Vivicitta érmem megtaláltam.

ulrik · http://ulrik.blog.hu 2011.11.29. 08:13:16

@dvorcsakl: Ezt a zsákvarrást Sanyosz is mesélte. Tök jópofa dolog lehetett :) Idén a Velencei-tónál nem papíralapú rajtszámot kaptunk. Nem tudom, mi lehet, de olyan szövet hatása van. Jópofa. (2098 a képen)

dvorcsakl 2011.11.29. 08:21:08

@ulrik: akkortájt valahogy kevesebb volt a papír/műanyag cetli. Azokból nehéz lett volna zsákot varrni. Emlékszem, volt olyan textiles, amiről egyben foszlottak le a számok. :-)

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2011.11.29. 08:51:03

Nekem azt hiszem 1 rajtszámom sincs meg. AZ IM emléklapom is 1 évig hánykolódott a kocsiban. Mielőtt eladtam, vettem elő. Valaki így valaki úgy. Én az élményeket gyűjtöm, és még fér ahol a többi van.

daikini 2011.11.29. 10:49:05

Remek poszt, Nektek is úgy van ahogy nekem, hogy amikor a legnehezebben indulok el éppen csak rá tudom venni magam a futásra akkor esik a legjobban?!

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.11.29. 14:06:11

Én is elrakom a rajtszámokat, sokat jelentenek. Az érmek ki vannak rakva egy szép helyre, mindig van aki azt hiszi, hogy aranyérmet nyertem a nike félmaratonon :)

Az élet sok területén tapasztalom mostanában, hzogy szeretnek az emberek panaszkodni, kifogásokat keresni. Ezzel nem jutunk előrébb, menni kell és csinálni, csinálni, csinálni. Leszeged a fejed és csinálod, ennyi. A futással is ez van, lehet tervezgetni, kitalálni mikor kezded el, ó nem is biztos, hogy fogynék tőle, ezzel nem jutsz előrébb, csak ha munkát fektetsz bele.

ulrik · http://ulrik.blog.hu 2011.11.29. 14:30:16

@szasza75: én a fényképekkel voltam így sokáig. Nem szerettem őket. Gondoltam, jobb/fontosabb az emlék. Aztán azon kaptam magam, hogy mennyire jó visszanézni képeket. Mert ezekről jutott eszembe sok minden. Nem az emlékeket felejtettem el, hanem elfelejtettem visszaemlékezni. Ehhez kellenek nekem ilyen tárgyak, ilyen emlékek :) Ami persze másból is eredhet: egy versenynaptár, egy edzésterv, vagy egy beszélgetés :)

@daikini: hú, nekem nagyon sokszor. Már szinte örülök, mikor nehezen indul :) Csak ilyenkor meg dupla csavar jön, hogy az öröm miatt mégsem megy nehezen ergo nehéz a vége :)

@pantomimes: totál igazad van, saját magunknak kell megcsinálnunk a dolgokat, nem másokra várnunk. A munka meghozza gyümölcsét :)

mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2011.11.30. 12:45:52

@szasza75: A kérdés az, hogy miért adtad el az IM emléklapod?

iramszarvas 2011.11.30. 13:07:43

@mgergoo: Ezen én is gondolkodtam. Meg azon, h ki veszi meg és miért...

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2011.11.30. 20:20:15

@mgergoo: nem adtam el! elírtam! csak a kocsiban hagytam, megvan el van téve. Azon emléklapok egyike amig megvannak. De sok emléklapom volt! Kevés van meg. Hogy miért? A válaszom egyszerű. A rajtszámok, érmek egyéb ereklyék /kacatok gyűlnek és gyűlnek. Írtam erről korábban egy posztot. Amiket kitűztem azok a kitűzők, amiket a túrákon kaptam. Szóval a válasz egyszerű. A versenyeknek egy kelléke a rajtszám, a kötelező érem. ha sok van belőle csökken az értéke (kezdetben én is gyűjtöttem) Ha van egy különleges megtartom. Én a futás miatt futok, az okoz örömet, tehát az a cselekvés amit csinálok. Olyan ez mint az evés, eszem mert érezni szeretném az ízt és nem vagyok attól boldogabb, ha az evés után emlékül eltett villát megnézem. Nem teszem el az étteremben fizetett számlát, ami az étkezés után kaptam. Szerencsés vagyok, azt eszem amit szeretek, az csinálom amit szeretek, futok. És ezt bármikor meg tudom tenni. Nem lesz meg a mozgás élménye, ha nem csinálom. Az mozgás élménye motivál és apró extra span is társul mellé, ha valami kihívás is van benne. Futok, mert szeretek..Hát ennyi...