Utunk Ultrába

Négy elszánt futó nekivág, hogy 4*53 kilométerben fussa le az Ultrabalatont. 2012. június 30.

(y)

Friss topikok

  • Kilfish: "egy helyben tébláboló, ki nem kerülhető sötét parasztok" :D (2018.10.29. 14:49) I. Panoráma Trail
  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.06.25. 08:34) Lebegés - I. LibegőTrail
  • pannonfunk: @Vitja: Nem, telkeztem helyette :) (2018.05.12. 22:09) Kék a szeme, ultrakék
  • iramszarvas: Jó volt, de azóta változott az útvonal, a maraton négy kör. Ez még akkor sem vonz olyan nagyon, ha... (2017.02.14. 10:45) Kiss Péter Emléktúrán
  • csz_329: @rrroka: OK, jogos, valahol érthető hogy a megyek a többiek után effekt működik, én is így szoktam... (2016.12.30. 09:57) Trails sorozatterhelés

Utolsó kommentek

  • Kilfish: "egy helyben tébláboló, ki nem kerülhető sötét parasztok" :D (2018.10.29. 14:49) I. Panoráma Trail
  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.06.25. 08:34) Lebegés - I. LibegőTrail
  • pannonfunk: @Vitja: Nem, telkeztem helyette :) (2018.05.12. 22:09) Kék a szeme, ultrakék
  • Vitja: @pannonfunk: Szia István, sokat gondolok mostanában rátok és az UB váltónkra is. Te indulsz ma? (2018.05.12. 05:47) Kék a szeme, ultrakék
  • Vitja: @pannonfunk: utunkultraba.blog.hu/2015/02/25/a_mesterem (2018.05.12. 05:46) Kék a szeme, ultrakék
  • Utolsó 20

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Nyelv és sport

-3. hét

2012.06.08. 08:00 iramszarvas

Amelyen a dolgok elszabadulnak...

Szombat

Másodikán volt a Kékes-futás, ahová a Suhanj!-osokkal mentünk. Egy ideig nem volt világos, hogy futás lesz belőle, vagy tolni fogok, de az utóbbit tartottam érdekesebb kihívásnak. Végül az lett a felállás, hogy két négyes csapatban toltunk két kerekesszéket. Kezdetben azon ábrándoztam, hogy megpróbálok egyet egyedül feltolni, de ez határozottan el lett vetve: a terv az volt, hogy ötszáz méterenként váltunk. Én indultam, így a páratlan kilométerek első fele esett rám.

Ahogy elindultunk, már nem is bántam annyira, mert szinte azonnal éreztem, hogy a csütörtöki és a pénteki pihenés nem volt elég. Pedig óvatosan indultunk: az első kilométer 6:53 lett, az utána következő 6:30 körüliek, sőt, a hetedik, ahol Ocelka Robi is tolt, 6:05-re sikeredet. (Robi velem tolt párhuzamosan, alig bírtam tartani a lépést.)

A kilencedik kilométernél kezdődött az igazi emelkedő. Itt átáltunk 300 méterenkénti váltásra. Ismét én voltam az első: szerintem maradhattunk volna az 500 métereknél, de azért nem nagyon fájlaltam, hogy át kell engednem a szarvakat. A kilencedik kilométer 7:48 lett, de az utolsók már 8:10 felettiek. Végül 1:22 alatt értünk be, ami a körülményekre való tekintettel nem rossz.

Visszafelé is futottunk, majdnem ugyanazon az útvonalon, csak végig a sípályán, és annak az aljától az úton. A negyedik kilométertől már öt perc alatt toltam, az utolsó két kilométereken pedig már 4:30 alá szorítottam. Persze lejtő, de akkor is örültem, hogy a felkapaszkodás után még képes voltam ennyire ellazulni.

A két futás együtt már több lett, mint egy félaraton: 22 km.

Vasárnap

A következő napra pedig 30 km volt előírva, méghozzá nagyrészt hegyen. A Gellért-hegy–Vár-hegy–Hármashatár-hegy útvonalat választottam, Szépvölgyi úti visszatéréssel. Már amikor elindultam, éreztem, hogy ez nem az én napom. Fáradt voltam és fásult. A Gellért-hegyre ugyan 6:25-ösökkel másztam fel, ami azért nem tragikus, ellenben utána síkon is csak 5:40-eseket nyomtam, a várba felmászva pedig ismét síkon 6:16-ost produkáltam, sőt, a várból le is egy 5:54-est nyomtam. A Szilágyi Erzsébet fasor aljában legalább tartani tudtam ezt a tempót, de feljebb a legtetején már 6:40-re estem vissza, és Hidegkútra is kb. 6 perc alatt értem át, ott pedig 7:12 alatt másztam át a reptérig. Ezután a reptéren és az erdőn át két 6:35-ös kilométer következett, majd 7:23-ra esett vissza a sebességem. Aztán a Törökvész úton  6:53-at, a Csatárka utcán és a Zöldlomb utcán majd 6:03-at nyomtam, sőt, a Szépvölgyi utat elérve már 5:59 így sikerült gyorsulni. (Tekintve, hogy ezalatt folyamatosan ereszkedtem, ez borzalmasan lassú tempó.) Aztán 6:51-re estem vissza (bár ebben egy lámpa is közrejátszott), végül egy 6:11-es és 6:26-os kilométer után értem be a Szigetre, ahol addigra sajnos Berta Feri lefutotta már a 10. körét is. Ezt a nyomorult 27 kilométer 2 óra 50 perc alatt, 6:18-as átlagsebességgel tettem meg.

Az igazi tragédia azonban csak ezután következett. Néhányan elindultunk egy szigetkörre, vicces, hat perc körüli tempóval. A negyedik kilométer után feladtam. Bizonyára kibírtam volna, ha nagyon akarom, de úgy éreztem, ennek semmi értelme. A napi adag megvolt, egy kilométerrel túl is teljesítettem: 31 km. Két nap alatt annyit futottam, mint előtte egész héten, ráadásul szintekkel (még ha jelentős részben lefele is). Semmi értelmét nem láttam az egésznek. Éreztem, hogy teljesen kimerültem.

Délután alvásra kényszerítettem magam, hogy minél több erőt visszanyerjek, és ezek után is korán mentem aludni. A hétfői laza 10 km-t kihagytam, úgy vélem, azt már elfutottam a Kékesről lefele. Pihenőnapot rendeltem el. Erőszakkal próbáltam feltölteni a tartalékokat: hétfőn ebédre a töltött csirkecomb és a rizibizi mellé még kértem három szelet rántott sajtot is, és ismét próbáltam korán nyugovóra térni. Rettegtem a keddtől, amikor gyorsítót kell futnom. Jó esélyt adtam neki, hogy nem fogom végigcsinálni.

Kedd

Aztán eljött ez is. Éreztem, hogy fáradt vagyok, bár annyira vészesnek már nem tűnt. Az viszont aggasztott, hogy szinte viharos szél fújt, és nyilvánvaló volt, hogy ez erősen befolyásolhatja a teljesítményemet.

Kezdetnek volt 4 km bemelegítés. Ez 5:23, 5:21, 5:24 és 5:35 lett: az előző három még hátszéllel, az utóbbi már ellenszéllel.

Ezután jött 4 km, amelyet 4:45-ös tempóval kellett futni. A múlt hét óta jobban kiismertem az órámat, így most megvolt a megfelelő beállítás, melynek segítségével nem a pillanatnyi sebességemet láttam, hanem azt, hogy az adott kilométeren belül mennyi a pillanatnyi átlag. Az első kilométer hátszéllel 4:42 lett, viszonylag könnyen. A második ellenszélben szintén 4:42, de már nehezen. A szél néha olyan volt, mintha egy tenyeret nyomna a mellkasomra, és nem engedne tovább. A következő hátszéllel 4:39. Az utolsó ellenszélben 4:43, de itt már nagyon keményen kellett dolgoznom. El nem tudtam képzelni, hogy fogok itt még 4:30-ast nyomni, a 4:10-esre meg gondolni sem mertem. Szerencsére volt egy 6:00-ás pihenő, amelyet hátszélben könnyedén megcsináltam, így is 5:45 lett, a pulzusom pedig 169-ről 140-re ment vissza.

Ellenszélben vágtam neki a következő két kilométernek, melyet 4:30-cal kellett lenyomnom. Sikerült is 4:22 alatt, de ez iszonyatos erőfeszítést igényelt. Vicces módon ez a következő, hátszeles szakaszban mutatkozott meg, ahol éppen hogy 4:28-as eredményt produkáltam. A pulzus az első végén felment 164-re, a második végéig ott is maradt. A másodikat már nem tudtam rendesen tolni, és mázli volt, hogy nem volt rá szükség. Ismét 6:00-ás pihenőkilométer jött, ellenszélben: ez 5:53-ra sikeredett, a pulzus csak 148-ig ment le.

Nekilendültem az utolsó kilométernek, mely hálistennek hátszeles volt. Ránéztem az órára, hogy jól lőttem-e be a sebességet, 3:53-at mutatott. Ez kicsit megnyugtatott, mert innen már csak lefele van út: ha össze is omlok, a gyors elejével már nem fogok nagyon rossz kilométert futni. Megint ránéztem az órámra: 3:53. Nahát, még mindig nem esem vissza. Próbáltam kicsit lazítani, nehogy túlhajtsam magam ezen az utolsó komoly kilométeren. Ismét óra: 3:53. Csak nem? Jó, ha ügyes vagyok, a végén még négy percen belül leszek. Óra: 3:53. Te jó ég, ez lefagyott itt nekem. Pont most. Nézem a távolságot: nem, az számlál. Hú, akkor tényleg négy percen belül leszek. 3:53. Nem, ezt nem hiszem el. És már itt vagyok. És csipognia kéne. És még nem. Gyerünk, nem leállni, nem lehet sok. Csipog! 3:51. Nem hiszem el. Az első kilométerem négy perc alatt. OK, hátszéllel. Na de mégiscsak egy edzés 13. kilométere! És futottam már párszor széllel szembe, az rengeteget kivett belőlem. És most mégis. Akárhogy korrigálunk a széllel, ez bizony négy percen belül van!

Levezető 4 km: 6:14, 5:59, 5:39, 5:36, 5:18. Ez öt. Valahol elszámoltam magam. Mindegy, ezeket könnyedén, sőt, egyre könnyedebben nyomtam. Nagyrészt széllel szemben. És mégis. Lenyújtok. Jól érzem magam. Nem vagyok összetörve. Magam sem értem, mi ez. Mindenesetre 18 km.

Szerda

A szokásos Nike-edzés. A dolog pikantériáját az adta, hogy otthon hagytam a futógatyómat, és végül Zsani adott kölcsön egyet, így diszkrét rózsaszín oldalcsíkkal futhattam.

A szigetkör ezúttal 23:49 lett. Ezután nyújtás következett, majd a pályán 1000, ill. 600 m. Dávid 3:40-es, Ernő 4:00-ás iramot diktált, persze józanul az utóbbihoz csatlakoztam. Az Endomondo így is 3:53-as átlagsebességet mért, amit részben talán magyarázhatok azzal, hogy nem a belső sávon mentem, és ugye a pálya azon 400 méteres... Az itt látható ábra azért mutatja, h kb. mennyire lehet biztos a mérés... hát én nem tudom, mit gondoljak. Mindenesetre a grafikonon az egyes szakaszokon, ahol azért pontosnak kell lennie a mérésnek, nem látok 4:00 feletti tempót, így muszáj elhinnem, hogy ismét futottam egy négy perc alatti kilométert. Lehet, hogy lassan hozzá kell szoknom, hogy időnként ez is megtörténhet? 6 km

Összefoglalás

A hét eredménye 78 km – ennyit illett volna eddig is. Az UB-re ez eddig 1268 km, 2012-ben pedig átléptem a bűvös ezret: 1031 km.

 

Szólj hozzá!

Címkék: edzés verseny

A bejegyzés trackback címe:

https://utunkultraba.blog.hu/api/trackback/id/tr254567724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.