Utunk Ultrába

Négy elszánt futó nekivág, hogy 4*53 kilométerben fussa le az Ultrabalatont. 2012. június 30.

(y)

Friss topikok

  • Kilfish: "egy helyben tébláboló, ki nem kerülhető sötét parasztok" :D (2018.10.29. 14:49) I. Panoráma Trail
  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.06.25. 08:34) Lebegés - I. LibegőTrail
  • pannonfunk: @Vitja: Nem, telkeztem helyette :) (2018.05.12. 22:09) Kék a szeme, ultrakék
  • iramszarvas: Jó volt, de azóta változott az útvonal, a maraton négy kör. Ez még akkor sem vonz olyan nagyon, ha... (2017.02.14. 10:45) Kiss Péter Emléktúrán
  • csz_329: @rrroka: OK, jogos, valahol érthető hogy a megyek a többiek után effekt működik, én is így szoktam... (2016.12.30. 09:57) Trails sorozatterhelés

Utolsó kommentek

  • Kilfish: "egy helyben tébláboló, ki nem kerülhető sötét parasztok" :D (2018.10.29. 14:49) I. Panoráma Trail
  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.06.25. 08:34) Lebegés - I. LibegőTrail
  • pannonfunk: @Vitja: Nem, telkeztem helyette :) (2018.05.12. 22:09) Kék a szeme, ultrakék
  • Vitja: @pannonfunk: Szia István, sokat gondolok mostanában rátok és az UB váltónkra is. Te indulsz ma? (2018.05.12. 05:47) Kék a szeme, ultrakék
  • Vitja: @pannonfunk: utunkultraba.blog.hu/2015/02/25/a_mesterem (2018.05.12. 05:46) Kék a szeme, ultrakék
  • Utolsó 20

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Nyelv és sport

Balaton...

2012.07.05. 22:04 ulrik

börzsöny.JPGEgy stég végén ülök, előttem a magyar tenger keleti medencéje. Siófok mögöttem. Tihany-Füred-Csopak szemben. Jobbra Kenese-Akarattya. Vihar közeleg kelet felől. Egyre nagyobb hullámok jönnek fehér tarajokkal. A szél zúg, háttérben dörgés. A túlparton gombostűfej nagyságú villogó pöttyök jelzik a viharveszélyt. 

Kapaszkodok a stég korlátjába, pedig ülök. Nem tudna elfújni a szél, de mégis biztonságot ad. Régóta vágytam egy kis didergésre, mert jó ideje megült a meleg felénk. A felkarom libabőrös lesz. Egyrészt a hűsítő szél miatt, de a távoli vihar egyszerűen gyönyörű. (a mellékelt kép nem saját, forrás: Látó-kör)

A szél befúj a pólóm ujjánál és eléri a hátam közepét. Beleborzongok. Végre egy kis hűsítő érzés. Szinte remegek. Közben figyelem a tó partvonalát. Tihanytól egészen Aligáig. Elmerengek az elmúlt hét eseményein. Ez a szakasz lett volna a távom az UB-n. De a sors másképp alakította a dolgokat. Nem ment volna. Most nem...

Nem egészen úgy alakult a verseny, ahogy terveztem. Nem egészen úgy érzem most magam, mint ahogy érezni szerettem volna magam, vagy ahogy nagyon sokan érzik magukat a verseny után. Nem egészen úgy éltem meg a történteket, ahogy akár meg is élhettem volna. Sok minden volt, de örömfutás nem. Nem volt rossz, nincsenek rossz emlékeim, nem vagyok letörve, de talán pici csalódott. Sokkal jobban is alakulhatott volna.

Elég sokat kellett dolgoznom mostanában, ezért a felkészülés utolsó szakasza nagyon gyengére sikerült. Sem edzésmunkában, sem teljesítményben, de még csak rápihenésben is messze elmaradtam a kívánatostól. Még pénteken is aszalódtunk a melegben, amely apránként emésztette fel utolsó tartalékainkat. Az utolsó éjszaka sem a könnyű és kimerítő alvásról szólt. Sem jól, sem eleget nem tudtam pihenni. Szombaton reggel újabb pakolás, szervezés, majd a délutáni rajtot követően a vászolyi ponton segédkeztünk. Egyik sem volt komoly fizikai leterhelés, de azért igen fárasztó. Most már úgy érzem, nem volt sportszerű a csapattársaimmal szemben. Egy fenékkel több lovat megülni nem szabad, nem lehet.

Kicsit úgy érzem, cserben hagytam őket. Mert már az első megfutott méterem előtt mérhetetlen fáradtság ült rám. Egyetlen porcikám nem kívánta futócipő felhúzását. De nem mondhattam. Tennem kellett a dolgom, mennem kellett előre. Talán ez a lelkifurdalás volt az oka, hogy amikor Laci helyett be kellett ugrani a 30. km környékén, elsőként vállaltam fel a beugró szerepét. Pedig a tervezett indulásomig még több, mint 12 óra lett volna vissza. Ezzel számolva ettem degeszre magam az újra tervezett indulásom előtt alig fél órával. Akkor még nem tudtam, hogy menni kell.

Ez a teli has, ebben a melegben, az amúgyis fáradt szervezetem alaposan igénybe vette. 12 km volt mindössze a táv, de már ez szenvedés volt. A meleg sem segített. Igyekeztem kihozni a lehető legjobbat ebből. De nem sok sikerrel. Alig jártunk a szintidőn belül. A távom után meg már alig mertem enni. Mondjuk nagyon nem is kívántam semmit a vízen kívül. Közben besötétedett, egyre álmosabb, fáradtabb lettem. Persze a többiek is. Félve vártam a következő szakaszom, ami 16 km volt. Éjszaka, hűvösebb időben, de fizikálisan és mentálisan is egyre meggyötörtebben. Az ezt követő egyre rövidülő szakaszaim hasonlóan teltek. De azokat már nappal, az újabb kánikulában tettük meg. Mindannyian fáradtak és kimerültek voltunk már.

Valahol Aliga előtt járhattam, erőtlenül vánszorogtam, amikor egy autó lassított le mellettem. Szami volt az. A verseny egyik, talán legnagyobb hőse a szememben. Mert persze kell erő haladni és menni előre. De mekkora erő kell ahhoz, hogy meg tudd állni: nem futhatsz. Milyen kínzó lehet a többieket látni azzal a tudattal, hogy ő nem mehet. Végig drukkolta az utat. Osztogatta a vizet, biztatta az elcsigázott futókat. Nekem pedig az aligai úton csak annyit mondott félig kihajolva a vezetőülés ablakán: "Ha fáradt a lábad, fuss a szíveddel!".

Alig bírtam visszafogni a könnyeim. Ott már eléggé meggyötört állapotban nehezen tudtam az érzéseim visszafogni. Mint ahogyan a mozgás is igen nehezen ment. Nyeltem kettőt, majd lassan kocogni kezdtem. Percenként mondtam el újra magamnak, hogy "fuss a szíveddel!". Köszönöm ezt neki, mert enélkül talán még most is ott bóklásznék valahol...

Istvánnal megküzdöttünk az utolsó, tihanyi emelkedőkkel is. Az már tényleg kínzó volt. Erőtlenül robotoltam felfelé. Bár közelítettem a vállalt 50 km-hez, messze elmaradtam a tervezett tempótól. 7:10-7:30 körüli lett talán az összesített átlag. Az éjszakai szakaszomon volt egy szűk tízes, amikor 6 perces körülit tudtam nyomni. De ez kevés volt. Nem, nem tudok elégedett lenni vele. Mint ahogyan azzal sem, hogy kimaradtam sok közösségi programból. Nem tudtam a DK-s barátaimmal lenni, sem pedig Sanyoszékkal ünnepleni kicsit. Piheni próbáltam. De azt is inkább kevesebb sikerrel. 

Ezek a vegyes érzelmek kavarogtam bennem az utolsó kilométer lejtőjén a cél felé. Közben elővettem kabala zászlóm. Megjárta az első két maratonom. Most is itt volt velem, minden emlékével, örömével, az összes könnyel együtt. Négyen együtt futottunk be a célba. Megváltás volt leroskadni a célvonal mögött. Addigra már forgott velem a világ. Elhagyott minden mentális és fizikális erőm. Leültem egy padra. Arcom a zászlóba temettem. Zokogtam. Nem tudnám megmondani, hogy miért. De valahogy mindig ez a vége. Csak folytak a könnyeim. Amikor picit feleszméltem, utat vágtam magamnak a tömegből. Egyedül akartam lenni. 

A tó mellett álló gémes kút fedésében kerestem menedéket az emberek elől. Magam voltam. Remegve ültem ott hosszú perceket. Igyekeztem felfogni a történteket, de nehezen ment. Nem futottam ultrát, nem is ment volna. De talán a teljes bő 24 óra, ami kellett az egészhez mindennel együtt. A monoton haladás, amikor az autóval utazás is fárasztó. Amikor egy picit sem kívánom az aszfaltot, de menni kell. Ez talán egy kis betekintés volt az ultra világába.

Most, ahogy a vihart nézem magam körül, kicsit kesernyés gombóc ül a torkomban. Másképp is alakulhatott volna az egész. Elégedettebb is lehetnék. De nem vagyok. Nem, nem azért, mert a teljesítményem kritikán aluli. Hanem valahogy az egész, ahogy alakult. Ahogy próbáltam sokaknak megfelelni, sokakat segíteni. De a sokakból kimaradtam én magam. És sok szempontból a csapattársaim is.

Egyre jobban fúj a szél. Látom a Kékszalag mezőnyét, akik a partvonal másik oldalán teszik meg a kört, amelyet mi is megcsináltunk. A távolba révedek, a megannyi kérdésre adandó válaszok helyett a jövőt kémlelem. Azokat a dolgokat, amiket másképp kellene csinálnom, amiket meg kellene tennem. És nem feltétlenül és kizárólag a futással kapcsolatban. A hajók suhannak tovább, ahogy az élet is halad. A vihar után újra derült idő jön. Az eső által megtisztított emlékek örökre bevésődnek a szívembe. Körbefutottuk, megcsináltuk. És megyünk tovább...

19 komment

Címkék: gondolatok futás ulrik

A bejegyzés trackback címe:

https://utunkultraba.blog.hu/api/trackback/id/tr494631913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iramszarvas 2012.07.05. 22:31:39

Akármit mondasz, nekem te voltál ennek a versenynek a hőse. És éppen azért, mert ennyire rosszul csináltad: hogy dolgoztál a Suhanj!-sátorban, a frissítőpontokon... Számomra az is nagyon meglepő volt, hogy te vetted át tőlem a dugókát, és vágtál bele, pedig akkor az evésről még nem is tudtam... És emlékszem, mikor olyan fejjel vágtál neki az utolsó előtti távodnak, mint aki épp akkor érkezett be: de elindultál, és megcsináltad!

És egy csöppet sem hagytál minket cserben, hiszen amit csináltál, azt mind másokért tetted. Talán egy kicsit helyettünk is.

Pontosan ezért van, hogy egy csöppet sem kételkedek abban, hogy jövőre az ultrát is le fogod nyomni! Bár azért remélem, akkor kissé jobban rápihensz. :)

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2012.07.05. 22:43:46

Hú, de gyönyörűen leírtad! Kicsit el tudom képzelni a helyzetet, mert én is érzek néha hasonló elégedetlenséget. De ne emészd magad túlságosan. Azért akartál ennyi mindent egyszerre, hogy ne csak magadat építsd, hanem másoknak is segíts. Ez nagyon szép törekvés, és csak tapasztalatból tudjuk meg, mi az ami még belefér, és hol kell redukálni a teendőket. Maradj csak a stégnél és nézd a vihart. Bíztatnálak egy kis úszásra is, de a villámok miatt inkább ne tedd. Inkább gyere szombaton balatonátúszni. :-)

Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2012.07.05. 22:51:42

Ugy oda puffanék most melléd a stégre, megsimogatnám a hatad es kicsit ott ulnék csendben, mert azzal sokkal tobb mindent tudnék mondani mint itt...
Megtiszteltetes, hogy a futotarsad lehetek!

molnarcili 2012.07.05. 23:17:15

Non est volentis, neque currentis... Gratulálok!

Taxina 2012.07.05. 23:20:59

Összeszorult a szívem miközben olvastam. Megcsináltátok, megcsináltad. Megcsináltad, még akkor is, ha a maximalizmusod diktálta elvárásokat úgy érzed, nem sikerült teljes mértékben teljesíteni.
Sok mindent vállaltál be. Lehetetlen volt mindet tökéletesen teljesíteni. De amit és ahogyan tettél, a saját elégedetlenséged ellenére is jóval több volt, mint amit azok vártak Tőled, akik számítottak Rád.
Ülj még egy kicsit a mólón, s remélem, kifújja a szél a fejedből azokat a gondolatokat, amelyeken szükségtelen bánkódnod, ám amelyek most nehezítik, hogy az UB egyébként felemelő érzését zavartalanul élvezhesd.
Megérdemled, hogy büszke légy magadra, hogy örülj annak, hogy megcsináltátok és megcsináltad.

Örülök, hogy ismerhetlek. :-)

Miksafut 2012.07.06. 01:02:32

Gratulálok, Ulrik! Kevesen vannak, akiknek tökéletesre sikerült ez a hétvége, de éppen a megzuhanások és feltámadások miatt volt különleges, és persze azért, mert még jobban összekovácsolta a csapatokat.
Miklós.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.06. 08:11:08

Gratulálok, Ulrik! Szeretem olvasni a beszámolóidat. Szerintem a többség hasonló gondolatokkal ébred mostanában.

dvorcsakl 2012.07.06. 08:32:46

Eperszemkével ellentétben én most úgy odapuffannék melléd a stégre, és úgy lekevernék egy kib*tt nagy pofont, és közben lehet, hogy kiabálnék is, hogy ébredj fel kedves barátom!

Na, nem mintha nem tisztelném azt, amit csinálsz, és nem lennék büszke arra, hogy ismerlek, meg a barátom is vagy, és hogy edzettünk együtt, meg ilyenek.

De! Neked nem ebben a tempóban van a helyed. Walter Ulriknak mellettem, egy picit inkább előttem kell mennie. Walter Ulrik az egyik ember, akivel nekem állandóan "versenyeznem" kellene. És ezt elveszed tőlem, és ezért haragszom. Persze nem úgy. De haragszom. És magadtól is elveszed.

Persze én nem látom, hogy mennyi mindent csinálsz a háttérben - de azért sejtem, hogy kb. 8 embernyi feladatot látsz el egymagad, ÖNKÉNT!. Sejtem, hogy ez mennyit kivesz.
De nem csak mások vannak.
Vagy Te is.
Legyél Te is!

Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2012.07.06. 08:36:37

@dvorcsakl: Te Laci, jól érzem hogy ketten helyre is tennénk? :)) ööö.. mikor indulunk Balatonra? :)

Siluka 2012.07.06. 09:04:37

Úgy érzem helyre már pont elegen tesznek, de azért itt is megjegyezném, hogy nekem a fénypontjaim voltak amikor láttalak a törcsin pózolni :) szóval életmentő voltál. :)
Másik oldalról meg köszi, hogy megfogalmaztad amit érzek. Én hozzád képest semmit nem csináltam, de valahogy ez a kimaradtam érzés nálam is ott figyel :S

ulrik · http://ulrik.blog.hu 2012.07.06. 09:15:25

@dvorcsakl: Siessetek, fogynak a helyek a stégen :) ja, lehet, hogy ez a tempo a helyem, de úgy érzem menne jobban is. Megfogadtam: vagy munka, vagy futás. Többet nem keverem.

dvorcsakl 2012.07.06. 09:21:16

@ulrik: az a baj, illetve egyáltalán nem baj, hogy amit a futáson kívül csinálsz, az neked nem munka. Ha munka volna, könnyebben lemondanál róla. :-) De tudjuk, hogy nem munkaként tekintesz rá, és nem is olyan elánnal csinálod, mint egy sima munkát. Annál sokkal többet teszel bele.

Csináld is, mert szükség van olyanokra, mint te. Csak az arányokra figyelj.

Én biztos vagyok benne, hogy menne neked a futás jobban is. Sokkal jobban. Néha érzek benned egy kis beletörődést. Na, az ellen kéne a maflás!

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.07.06. 10:27:11

Ulrik, én ott ültem Szami mellett akkor az autóban. Meg láttalak elindulni a váltóponton... Azért jó ez a verseny, ahogy a többi olyan is, ami tényleg a résztvevők határait feszegeti, mert olyannak látjuk a futótársakat, amilyennek máskor soha. (És persze fordítva is: bennünket is olyannak látnak, ahogy máskor nem.) Én még soha nem láttalak olyannak, mint akkor... és nagyon örülök, hogy sikerült végigfutnod a szakaszodat.

Az elégedetlenséget megértem. Én is az vagyok a saját teljesítményemmel. Pedig én igyekeztem visszafogni és a versenyre tartalékolni az energiáimat: nem mentem ki hatra az egyéniek indulásához, nem segítettem váltóponton; egyáltalán, nem csináltam semmit, ami nem volt feltétlenül szükséges. Azért, hogy tudjam hozni a maximumot a csapatért. Aztán mégsem olyan lett a teljesítmény, amire büszke lehetnék. Lehet, hogy akkor ez volt a maximum - ezt kell elfogadni...

Nem is tudom hirtelen, van-e értelme annak, amit leírtam...

Szirénke 2012.07.06. 14:48:14

Ulrik Drágám, ne így fogd fel! Úgy döntöttél, hogy sok mindent bevállalsz és nyilván ezek a döntések is hoztak olyan pillanatokat, amiért érdemes volt mégis így csinálni. Az UB nem csak egy futóverseny! És ha komplexen nézed az egészet, mindenhol helyt álltál! Gratulálok!

Vitja 2012.07.08. 13:37:40

Ulrik, én is úgy gondolom, hogy a te teljesítményed előtt mindenkinek szalutálnia kell. Sok esetben nem mindig a látható és mérhető eredmények az igazán értékesek, hanem azok az erőfeszítések, amelyek a háttérben mozgatják a gépezetet. Hálás vagyok, hogy egy csapatot erősítünk.

ulrik · http://ulrik.blog.hu 2012.07.08. 20:26:19

@iramszarvas: köszi! Még azért bennem van, hogy többet kellett volna pihennem és edzenem értetek, a csapatért :)

@Vitja: én is hálás vagyok, hogy veletek voltam/vagyok/leszek :)

ulrik · http://ulrik.blog.hu 2012.07.08. 20:28:50

@azilinha: köszi! Hát, mi azért bemerészkedtünk a vízbe, onnan néztük a távoli vihart. Csodás volt :) Rejtélyes okból Siófokot totálisan kikerülte a vihar, ott semmi nem volt :)

@Eperszemke: nekem megtiszteltetés, hogy ismerhetlek Téged, Titeket. Nagyon keményen futottál/bringáztál. Olvastam a blogod. Le a kalappal, de komolyan! Gratulálok :)

@Taxina: köszi, én is örülök :))))

ulrik · http://ulrik.blog.hu 2012.07.08. 20:31:29

@Siluka: húúú, hol volt a törölközős jelenet? :P Hirtelen nem ugrik be (ez sem)... Tudom-tudom, öregszem :) Nem igaz, hogy semmit nem csináltál!!! Ne is viccelj! :)

@molnarcili: köszi! :)

@Szirénke: köszönöm, Édesem. Igen, ez valóban nem csak egy futóverseny. Pont erről szólt a poszt. Mármint nem a teljesítményben volt elsősorban hiányérzetem (bár abban is...), hanem az egyéb dolgok. Kicsit a székek közé ülve érzem magam. De no para, megyünk tovább! :) Imádlak, csók!

ulrik · http://ulrik.blog.hu 2012.07.08. 20:36:13

@Miksafut: igen, így van. Sokakat megviselt a verseny. De a katarzishoz kell ez is. Megyünk tovább, előre :)

@BGy: köszi! Én is így vagyok a Futrinkák blogjával! :)

@csiripiszli12: van bizony értelme amit írtál. Hát, az a szakasz igen kemény volt. Fejben és fizikálisan is pont rossz kombinációban voltam fáradt, megtört. De nagyon jól jött Szami mondata. :)