Tavaly november vége felé Iramszarvas invitálásának köszönhetően csatlakoztam a csapathoz. A blog bemutatkozó mondatát ("Négy elszánt futó nekivág, hogy 4*53 kilométerben fussa le az Ultrabalatont. 2012. június 30.") szem előtt tartva felkészülésünk mozzanatait, fontos állomásait jelen blogon tettük, tesszük közzé, biztatva egymást is. Korábban kifejtett kételyeim ellenére az elmúlt 3/4 évben minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy közös vállalkozásunkat siker koronázza. Társaim posztjait figyelemmel kísérve egyértelmű volt számomra, hogy a június 30-a és júliusi 1-i futásunk a tervünknek megfelelően teljesül. Az utolsó előtti héten cseréltünk távot Ulrikkal, így a Fonyód-liget - Balatonaliga közötti szakaszra készültem, örülve a lehetőségnek, hogy éjjel futhatok, hiszen már többször bebizonyosodott, hogy a nagy meleg nem jó barátom.
Igyekeztem a kellemest a hasznossal, azaz a nyaralást a versennyel összekötni. Péntek este érkeztünk családommal a tihanyi rajthoz közeli Balatonudvariba, így a tésztapartyt kihagytam. A verseny napján 11 után érkeztem meg, ahol váltótársaimmal a Suhanj! sátorban találkoztam. A rekkenő hőség - árnyékban 40 fok - ellenére bizakodással vártuk a rajtot. A közös csapatfotót követően pannonfunkkal a Levendulaházban hűsöltünk szürkemarha szalámis szendvicset is megkóstolva. A terveknek megfelelően 14 órakor rajtolt a mezőny benne Iramszarvassal, szerencsére pulzusmérővel felszerelve. Ulrik önkéntes szolgálatát teljesítve a vászolyi frissítőponton tevékenykedett, ahova még a rajt előtt elindult, így pannonfunkkal együtt indultunk Vászolyba. Az út mentén haladva az élmezőnyt csodáltuk és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy a közeli Aszófőnél be is várjuk a mezőnyt megadva nekik a szükséges biztatást. Kisvártatva csatlakozott hozzánk a kassai maratonon megismert CK Péter és Borbély Jani is. Iramszarvast a mezőny 2. felébe vártuk, bízva abban, hogy nem engedi magasra a pulzusát. Nem sokára "igyes" buzdítások közepette Iramszarvas sudár alakját véltük felfedezni a tömegben,aki gyorsjelentésben közölte, hogy 6 perc feletti kiliket nyom 170-es pulzus mellett. Ez nem hangzott túl jól, de a nagy meleg számlájára írtuk bízva abban, hogy az edzett szervezet hamarosan megfelelően alkalmazkodik az extrém körülményekhez. Eszembe jutott közben, hogy jogsi nélkül indultam útnak, így Udvarit érintve érkeztünk meg Vászolyba, ahol Ulrik már javában frissítette a váltópontra érkező futókat. A hőség tombolt, árnyékba hűsölve is nehezen bírtunk magunkkal. A várakozás lassú perceiben figyeltük a komoly szintkülönbséget maguk mögött tudó sportolókat, mit mondjak nem voltak frissek és üdék. Ahogy Iramszarvas sem, akit kicsit korábban vártunk, de a pólócsere és frissítést követően nem találtam az állapotát nagyon kritikusnak. Iramszarvas Dörgicse felé el, Ulrik hozzánk be, majd Akaliban feltöltöttük az élelmiszerraktárt.
Útközben kaptuk a hírt, hogy Iramszarvas meglepően hamar elhagyta Dörgicsét, aminek örömére úgy döntöttünk, hogy a köveskáli váltópont előtt meglepjük biztatásunkkal. Egy tetszetős útkereszteződéshez érve vertük fel sátorfánkat buzdítva az arra érkező futókat. Kb. negyedóra elteltével kissé elbizonytalanodtunk, lehet hogy Iramszarvas már rég elhagyta őrhelyünket, ezért kocsiba vágódtunk és szembe mentünk a mezőnnyel annak érdekében, hogy megerősítést nyerjünk. Alig egy-két száz méter megtételét követően Iramszarvas tűnt fel a látóképen. A rögtönzött frissítőállomáson erőt és energiát próbáltunk belé önteni, majd kocsiba be és irány Köveskál. Kissé elbizonytalanodtunk Iramszarvas erőállapotát illetően, arra tekintettel is hogy még majd 30 km várt rá. Azon tanakodtunk, hogy Köveskáltól biciklivel adok biztatást. Ekkor merült fel, hogy Ulrik venné át a volánt, azonban erre irányuló kérdésünkre nem kaptunk választ. Hátranéztünk és ekkor derült ki, hogy Ulrik out of auto. Rémülten kapcsoltam rückvercbe és a csodálkozó Iramszarvas mellett elsuhanva hamarosan az aszfalton mezítláb haladó Ulrikra lettünk figyelmesek. Sűrű bocsánatkérések közepette fordultunk ismét Köveskál felé. Iramszarvast beérve arra lettünk figyelmesek, hogy gyalog üzemmódba váltott. És ezzel nem volt egyedül. Ekkor döntöttünk úgy, hogy no more 4 M+, váltanunk kell Köveskálon. Ulrikra esett a választás, aki hősiesen bevállalta Köveskáltól Nemesgulácsig terjedő szakaszt. Én bicajra pattantam, hogy elhatározásunkat megosszam Iramszarvassal. Iramszarvashoz érve, alkalmam sem nyílt vázolni az új stratégiát, maga mondta, hogy cserét kér.
Ulrik előtt le a kalappal, nem éppen ideális biofizikai állapotban (telehassal) vágott neki az ad hoc távnak. A tanúhegyek látványa lenyűgözött minket, miközben Nemesgulácsra értünk. Iramszarvas közben magához tért, de azért a várakozás perceit az útmentén vízszintes állapotba töltötte. A várakozás mondhatni jobban megviselt, mint a futás, így ismét bicajra szálltam, hogy Ulrikot buzdítsam. Szembe haladva a mezőnnyel nemsokára Ulrikra akadtam, aki láthatóan nem volt hálás a beugró szerepnek, de szinte felvillanyozta a tudat mikor közöltem, hogy mindjárt a váltóponthoz érünk. Éppen időben váltottunk: pannonfunk indított támadást Szigliget ellen. Vonyarcvashegy irányába fordulva az úton mindenkinek dudáltunk nagy sikert aratva az elcsigázott sporttársak között. A váltópontot egy kemping közelébe helyezték, így feltételeztük, hogy közel a vízpart és a rendelkezésre álló időt a vitorláskikötőben egy jó csobbanással tettük emlékezetessé. Bizony rám fért a frissítés. A váltópontot a szekszárdi borvidék félmaratoni szervezői, Öcsiék biztosították, fel is idéztük a május végi emlékeket. Kisvártatva csapatunk erősítést kapott Patócs Zsolti személyében, aki egészen Fenyvesig kísért minket, megadva a szükséges buzdítást.
A módosított terv szerint én Vonyarcvashegy és Balatonberény közötti félmaratoni távot kaptam. Pannonfunkot a váltópontzárás előtt, azaz a megadott szintidőt megelőzően 14 perccel váltottam 21: 16-kor. Szinte megváltás volt futni. Szerencsére a balatoni csobbanás annyira felfrissített, hogy 5 perc körüli kilikkel indítottam, majd a táv haladtával az 5:30-asokhoz kezdtem közelíteni. Az éj beálltával a levegő is hűvösebb lett, nem beszélve arról, hogy a nap sem tűzött a szemünkbe. Zsolti a tenyereként ismert vidék fontos tudnivalóit közölve nem hagyta figyelmemet lankadni, így szinte repültek a kilik. Hipp-hopp Keszthelyre értünk, majd elérve a Balaton legnyugatibb pontját balra fordulva átrobogtunk a Zalán és Somogyországba értünk, ahol Zsolti arra hívta fel a figyelmet, hogy itt szélesebb a bicikliút, igaz nincs sávelválasztó felfestés.Fenékpuszta határát magunk mögött tudva már a déli parton robogtunk elérve Máriafürdőt, ahol gyerekkoromban kétszer vettem részt gyermeküdültetésen a Vilma utcában. A nem túl kedves emlékeket a pezsgő éjszakai élet látványa feledtette. Zsolti jelezte, hogy már nincs sok hátra, mindjárt Berénybe érünk. Az útmentén Ulrikra lettem figyelmes, aki látszólag éppen kiheverte a fáradalmait. Utam első szakaszát 01:54:50 alatt teljesítettem 11km/h sebességgel, amihez 157-es átlagpulzus társult. A váltás Iramszarvassal jól sikerült, majd irány ismét a Balaton. A csobbanást követően panonnfunk kevert nekem egy jófajta kalciumban, magnéziumban gazdag varázsitalt, ami nagyon jó hatással volt a szervezetre. Nem beszélve azokról a csodakenőcsökről, ami az izomzat megfelelő regenerálódását segítette elő.
Megbeszéltük, hogy a teljesítendő szakaszokat erőállapotunknak megfelelően osszuk be. Iramszarvas Fonyódig közel 20 kilit nyomott, majd Ulrik Lelléig, onnan pannonfunk Szántódig teljesítették útjukat. A lellei váltóponton aludni próbáltam, kicsit talán szenderegtem, majd Szántódon a Suhanj ponton fejedelmi kiszolgálásban részesültünk, igaz a remekbe szabott paprikás krumpliból nem kértem, azonban itt is tudtam egy kicsit szenderegni. Pitymalatkor -4:42- váltottam Szántódon pannonfunkot, hogy Sóstóig teljesítsem Utam második részét. A kelő nappal szembefutva Zamárdi, Széplak és Siófok hajnali utcáit szeltem, eleinte 5:10 és 5:30 közötti kilikkel. A pulzusom is meglepően alacsony -145bpm- maradt. Utamegyik fénypontjaként éltem meg, hogy Siófokon maga a Mesterem frissített. Rövid eszmecserét követően az élmény okozta adrenalinbomba következtében frissen és üdén toltam tovább, elhaladva a záróstandot tartó szórakozóhelyek előtt, illetve az onnan távozó jókedvű ifjúság ittas buzdítására lettem néhol figyelmes. A belvárosba érve egy nagyon szürke és unalmas szakasz várt rám, ami teljesítményemre sem hatott ösztönzően, sőt Szabadiban egy holtponthoz értem. Szerencsére a 18,5 kiliből már nem volt sok hátra, így az utolsó részen igyekeztem egy tribünfutást bemutatni. A stopper 01:50:45 időt mutatott, mikor Ulrik váltott. Ez pont 10km/h-es átlagsebességet jelent, az átlag pulzusom ez idő alatt 145 bpm volt. Ismét csobbanás, majd varázsital. Akaratyára igyekeztünk, ahol egy benzinkútnál pótoltuk a kalóriát, majd megbeszéltük az utolsó szakaszok teljesítését. Ulrikot pannonfunk váltotta, akit Füzfőn én követtem és gondolkodóba estem, hogy Káptalanfürdeig, avagy Alsóörsig nyomjam. Végül úgy döntöttem, hogy az a 2-3 kili már nem oszt, nem szoroz, így Alsóörsre 9:10-kor indultam. Indulást követően éreztem, hogy nem fogok nagyon fázni, odafent ismét begyújtottak, Próbáltam a pulzust kordában tartani, hiszen tudtam, hogy nemcsak a nagy meleg, hanem az Almádin keresztül vezető út szintjei is kihívást jelentenek. Ennek megfelelően 6 perces kiliket sikerült nyomnom átlagban 151-es átlagpulzussal. Előttem a DK csapat váltott, így az útmentén Gergőékkel volt alkalmam több ízben találkozni. Biztatásuk sokat jelentett. Káptalanfüredre érve a kígyózó sorokat látva megerősítést nyert, hogy ebben az időben a strandon van az embernek a helye. A frissítőponton kicsit többet időztem, belegondoltam, hogy bőven elég lett volna idáig futnom. Maradék erőmet összeszedtem és az országút mentén haladó pályán igyekeztem az emelkedőt jó tempóban megfutni, mikor is egy egyéni versenyzőt igyekeztem buzdítani "igyes" felkiáltással. A szlovák játékos nem nagyon értékelte szókincsemet. A távolban közben már feltűnt a "Köszöntjük Alsóörsön" felirat, de sajna a váltópont még odébb volt. Lassan elértem a vasúti kereszteződést, majd ismét nagy tömegre lettem figyelmes a strand közelében és már a váltópont sátra is látható volt. A váltást követően megnyugvással töltött el, hogy sikerült teljesítenem Utam mindhárom szakaszát. Nagyon örülök, hogy végül nem az eredeti tervnek megfelelően egybe kellett lenyomnom.
Ismét Ulrik következett, aki Csopakig nyomta ezúttal. Mondanom sem kell, hogy a meleg nem csökkent, sőt. Iramszarvas Csopaktól Tihanyig nyomta. Teljesítményével kiérdemelte a munka hőse címét nálam. Az utolsó 2 kilis szakaszt a célig Ulrik és Pannonfunk közösen teljesítette, majd a protokollnak megfelelően az utolsó egy-két száz métert együtt futva, pontban 13 órakor értünk célba, ahol Péter Atti tudatta mindenkivel, hogy teljesítettük az UB-t.
Utolsó kommentek