Így a nyár hevében igyekszem magam visszafogni, és nem szétfutni az agyam a hőségben. Ez persze nem jelenti, hogy ki kell maradniuk a maratonoknak – igyekszem magam tartani a havi egyhez, így most megvolt az idei hetedik. (Sajnos azonban nemsokára maga a számolás fog borulni, és magam sem fogom tudni, mennyi az annyi.) Arról, hogy továbbra se hajtsam túl magam, a pulzuskontroll gondoskodik, ráadásul ezúttal visszavettem 140-re, mint márciusban Pozsonyban.
A Königsschlosser Romantik Marathonra (azaz a Királyi Kastélyok Romantikus Marationra) Harman Andi kezdte el szervezni az utazást. Amennyire fel tudom idézni, ez a videó volt az, ami meggyőzött, hogy muszáj mennem.
A felvételeken kívül az is meggyőző volt, hogy a pasi a film végén elmondja, hogy a legjobb maratoni ideje 3:33, de ez a maraton neki kb. 5:30-ig tartott – inkább bámészkodott, mint futott (bár az is kiderül, hogy itt lakik).
Az, hogy a természet mennyire szép, lejön a fenti képekből. Ezt egészíti ki az a giccses látvány, amelyet a neuschwansteini kastély nyújt. A kastélyt a 19. század második felében építtette II. Lajos bajor király, aki nem véletlenül érdemelte ki az őrült nevet. Ahelyett, hogy a pénzét oktatásba, gazdaságélénkítésbe vagy alattvalóinak szociális jólétébe fektette volna, ezt a Disneylandet produkálta. Gondoljunk csak bele, olyan ez, mintha ma az oktatás vagy az egészségügy helyett futballstadionokra szórnánk a pénzt! A neuschwansteini kastély valószínűleg a világ egyetlen középkori várkastélya, melynek építéséről fényképfelvételek is készültek. Nem csoda, hogy megfosztották trónjától, és másnap, hogy, hogy nem, vízbe fúlt. Vajon mindegyik II. Lajosnak ez a sorsa?
A maraton kiindulópontja Füssen, mely különösen alkalmas futóversenyek rendezésére, hiszen neve összecseng a német Füsse ’lábak’ szóval – a címerében is lábakat találhatunk. Valójában a város nevének nincs köze a lábakhoz, a fauces ’torok, gége; szűkület, hasadék, nyílás; szűkület, szakadék, szoros’ szóra vezethető vissza, csak utólag kapcsolódott a lábakhoz. Ez azonban semmit nem vesz el az asszociáció szépségéből.
Új március
Ez a maraton két szempontból is kapcsolódik a márciushoz. Egyrészt ismét 140-es pulzussal futottam, mint Pozsonyban, másrészt először futottam; másrészt ez volt az első maratonom abban a cipőben, amelyet a Farkaserdőben teszteltem először.
Az útvonal kissé leegyszerűsítve egy nyolcast írt le: először Füssentől északra tart, megkerüli a Hopfenseet, illetve csinál alatta még egy hurkot, majd visszatér a városig, és a Forggensee partján megkerüli a várost, majd átmegy a Lech gátján (a videón 2:28 és 2:32 között). Ezután nem sokkal tudjuk le a félmaratoni távot. A távnak ez a része nagyon kellemes. Elvben sík, de egyes szakaszokon hullámzik az út, így folyamatosan fel-le kell futni: habár legfeljebb fél méteres az ingadozás, azért érezhető. Jelentős része erdőben, nádasban vagy magas bokrok között vezet, így az alacsonyan fekvő nap (fél nyolckor van a rajt) nem sokat zavar, az út jelentős része árnyékos. Jelentős részben ennek köszönhető, hogy jól haladtam, a leglassabb kilométerem kerek hatperces volt (Pozsonyban hét hat perc feletti volt), a félmaratoni időm 1:56:40 volt (Pozsonyban 2:04:44). Persze az, hogy az eredmény jobb a Pozsonyinál, nem csak az időjárásnak köszönhető (Pozsonyban jó hideg volt), de a nagyobb meleg és napsütés azért lerontotta volna volna az eredményt, amint az az elkövetkezendőkből látható.
A 26. kilométerig az út a Forggensee mellett halad északra. Itt a part menti fák általában még elég jól beárnyékolják az utat. Ezután azonban a pálya délnek fordul és átvág egy hatalmas, szinte fátlan síkságon. Ez a pálya egyik leggyönyörűbb szakasza: az ember asztallap-simaságú mezőket lát, melynek végében hatalmas hegyek meredeznek az égnek. Olyan, mintha valami fantasztikus regény helyszínén járnánk (futnánk). A videón 2:45 és 3:05 után érzékelhetünk valamit, ha a hátteret figyeljük. A jobb oldalon látható kép azt mutatja, hogy néz ki ez felülről, a hegyekről nézve. Ami az esztétikum szempontjából pozitív, a futás szempontjából nem az: a 27. kilométertől hat perc fölé estek a kilométereim, ráadásul rohamtempóban tovább lassultam. A 31. kilométeren beértem abba az erdőbe, mely a videón 3:21-től látszik –
de már az árnyék sem segített, itt már 6:35 volt a sebességem, amely tovább lassult, a 32. és 33. is 6:46 lett, majd valami csoda folytán a 34. 6:18, de innentől negyvenig már 6:34 és 6:52 között ingadozott, holott ez a rész megint gyönyörű árnyas erdőkben vitt (a videón 3:45-től). A 41. kilométer valahogy 6:18 lett, de ekkor már nem nagyon figyelhettem a pulzust, mert a kilométer átlaga 141 lett, a 42., 6:36-os kilométeré pedig 142. Az utolsó töredékkilométer egy nagy emelkedővel kezdődött, amit itt már legfeljebb megsétálni tudtam volna 140-es pulzussal. Ehhez nem volt kedvem, így inkább lendületesen felfutottam, s ennek köszönhetően 155-ig ugrott a pulzusom, és ez kitartott az ezt követő meredek lejtőn, illetve a célegyenes síkján is. Végül 4:10:33-mal értem be. Ha ezt összevetjük a pozsonyi 4:24:44-gyel, akkor egész szép fejlődésnek mondható – ám a különbség 14 percéből nyolcat az első felében faragtam le, míg a második felében csak hatot (a pulzushatár átlépése ellenére – bár ahogy visszanézem, Pozsonyban is megszaladta végén a pulzus, ha nem is ennyire: igaz, ott nem volt ekkora emelkedő). Pedig már csak azért is a második felén kéne javulni, mert az tart jóval hosszabb ideig – a második félmaraton kb. 15 perccel szokott hosszabb lenni, mint az első.
Ami a cipőt illeti, ezzel kapcsolatban semmi különösről nem számolhatok be – maratoni távon sem okozott problémát. Innen lényegében szabad az út a még mezítlábasabb cipők, sőt, tulajdonképpen a mezítláb felé. Ehhez azonban még a talpbőrömet is meg kellene valahogy keményítenem, azt viszont nem tudom, hol találok ehhez megfelelő terepet.
Összegzés
A legutóbb 1205 km-nél tartottam, ehhez jött most 42, így 1247 km-nél járok.
Utolsó kommentek