És megmászá Gergely az Kékesnek ormát, de úgy vélé, ez még nem elég. Leereszkedék hát egészen Parádsasvárig, s onnat ismét a Kékesnek erede. Felhága az Sombokornak meredélyén. Ott álla egy farizeus, és kérdé:

– Mit üzensz azoknak, akik követni szeretnék a példádat?

Gergely megrázá fejét, elgondolkoza, s mondá:

– Utánam.

Ismét megmászá az Kékesnek oromát, onnat Mátrafüredig ereszkede, majd ismét a hegynek fordult, hogy onnat ismét az gigászi hegynek ormáig hágjon. Onnat ismét alászálla egészen Parádsasvárig. ahonnat újból a hegynek vágott. A Sombokorhoz érvén azt megmászá. Ismét ott álla a farizeus, és mondá:

– Vagy két tucat fertályórával ezelőtt meg kérdezém, mit tanácsolnál követőidnek. Mostan mit válaszolsz?

 Gergely kedig botját bal kezéből is jobbjába tevé, ám nem annak okáért, hogy a farizeuson a port elverné, hanem hogy jobb kezét szabaddá tévén mellkasát feltárhatná. Azon pedig ott viríta a a prófétai bölcsesség.

„Csak a hülyék futnak.”

Onnat kedig tova futott. Az farizeus kedig, bár hátára vetett tarisznyájától nem láthatá, mi vagyon hátára írva („Fuss te is!”), véle tartott vala.

Ez Gergely igéje. Fuss el véle te is!