Utunk Ultrába

A nyári meleg tovaszállt, kezdem ismét élvezni a futást és szerencsére az impozáns célokban ősszel sem szenvedünk hiányt. A megálmodott célkapuhoz vezető út fontosságára sokszor hívták fel a figyelmet. Szeptember végén Utam egyik szép mérföldkövéhez érve a Schneeberg Trailen találtam magam.

Az elmúlt évekkel ellentétben nyaralásunkat idén nem kötöttük össze magashegyi futóversennyel. A havas csúcsok látványa minden évszakban csordultig betölt, ám a korábbi évek lendülete e téren mégsem éreztette most hatását, mindaddig míg Baksai Zsuzsa, a JakusTeam üdvöskéje  meg nem osztotta tavalyi lebilincselő élményeit a beszédes nevű Schneeberg Trail-ről. Hamarosan az én nevem is a nevezési listán szerepelt, sőt nem sokkal később Verigának is megjött a kedve, hogy velem tartson.

A megterhelő munkanapokat magunk mögött hagyva pénteken már Sopron felé gurultunk. A gyönyörű időt Betti és Veriga vidám társasága tette teljessé. Szerencsésen megérkezvén a kicsinosított belvárosban ebédünk mellé a helyi serfőzde Óvatos duhajra hallgató remekét kóstoltuk meg Verivel. Kulisszatitkot elárulva el kell mondjam, hogy a szűretlen, felső erjesztésű IPA különlegesség gyors lábú barátunk fejébe szállt kissé, aminek örömére a kultúra oltárán is áldozva az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházba igyekeztünk. Az impozáns látványtól a szánk is tátva maradt, majd a másnapi versenyre gondolva a szénhidrát raktárak feltöltése sem maradt el az est folyamán. 

A korai 7:30-as rajtra figyelemmel JB-vel kiegészülve még pirkadat előtt indulva pattantunk át Alsó-Ausztria legmagasabb pontjával büszkélkedő Puchdorfba. A rajtcsomagot a csúcsra törő fogaskerekű vasút /Schneeberg bahn/  végállomásán vehettük át, majd egy csinos tavacska partján haladva értünk el a sportcsarnok mellett felállított rajtzónába. Ekkor szembesültünk a szomorú hírrel, hogy a versenyhez kedvet teremtő kedves sporttársunk hirtelen jött rosszulléte miatt most nem tarthat velünk. Achtung, achtung közölték a rajtban: a pálya felsőbb régióiban még mindig sok a hó a szerdai havazást követően és a sarki szél is hevesen tombol, ezért némileg módosítottak a pálya útvonalán és a szintidőt is megemelték.

A sokkoló hírekre is figyelemmel a rajtot követően tudatosan még a soproni emlékek hatása alatt, óvatos duhaj módjára futottam, próbáltam tartalékolni az erőt. Az első 10 km-t 1:17 alatt nyomtam le, ám a gyönyörű, lebilincselő környezet ellenére sem esett túl jól a futás. Szeles bércen haladva hirtelen egy csúszós gyökerekkel teletűzdelt sziklahasadékba vitt le az út, amit nem véletlenül egy kerítéssel választották el a mellette tátongó szakadéktól, majd egy komolyabb mászást követően közel 17 km elteltével értünk fel a 1213 m-es Sahober-re. Innen egy nagyon kemény technikás, köves részen zúgtunk le a hegyi mentők felügyelete mellett; 800 métert megtéve 253 métert süllyedtünk, majd egy kis emelkedést követően a legelő tehenek között ereszkedtünk tovább egészen 939 méterig, összesen 19 km-t megtéve. Innen indult a csúcstámadás.

A következő 9,5 km alatt a botoknak nagy hasznát vettem, hiszen 2051 méter magasra másztunk. Sokáig egy jól futható, a Nagyhideg-hegyre vezető dózerút nagy tesóján haladtunk, majd népszámlálást követően engedtek csak fel a havas részre.

Olyan sziklalépcsők jöttek szembe, ahol a bot sem segített, de végül zökkenőmentesen haladtunk tovább. Szerencsémre Veriék azért tömörítettek a havon, így lábnyomról-lábnyomra lehetett szökkenni az egyébként bokáig-térdig süppedő hótakaróban. A hegyi mentők itt is résen voltak és a csúcson majdhogynem térdre borultak előttünk elismerve a megtett erőfeszítést.

A csúcs előtt nem sokkal kaptam magamra a dzsekit és milyen jól tettem. Lefele elindulva ugyanis még keményebben vágott pofon a légmozgás. Itt simán lehetett volna síelni, sőt szinte csak síelni lehetett. Most sem értem, hogy a hólánccal felszerelkezve miként botorkáltam le azon a 2 km-es szakaszon a völgy aljába /1818m/. Innen még egy ici-pici mászás várt, majd megkönnyebbülve gurultunk be az 1 km-re lévő fogaskerekű végállomásán felépített célba.