A cím ne tévesszen meg senkit, nem egy új, frekvenciát frissen elnyert rádióadóról van szó. A futóberkekben az FM jelentése félmaraton, mint köztudott. De mitől Jenő? Rögtön választ kapunk erre a kérdésre is.
Jenő barátunk júliusban félmaratont szeretne futni, szertenéz és nem lelé nyomát a határban. Jenő nagyon szerencsés mert kiváló gyerekei rögtön osztájk a lapot: "Apa miért nem csinálsz egyet?" A kérdésre válaszolva felgyorsulnak az események; Dunakeszi, Göd, Sződliget és Vác futókörei összefognak és a június 9-ei megbeszélésen fény derül minden homályos kérdésre, megszületik a döntés többek között az időpontról is: július 21. Úgy tűnik, hogy kényelmesen hátradőlhetünk, hiszen több, mint egy év alatt minden jól és pontosan megszervezhető. Azonban mielőtt hátradőltem volna Jenő ajkát az idei évszám -2018- hagyja el és bár mosolygott, mégsem tűnt úgy, hogy viccet mesélne. Így realizálódott, hogy pontosan hat hét áll rendelkezésünkre. Alapvetően mindig a megoldásra szeretek koncentrálni és azt nézni, hogyan lehet célba érni a kifogások keresése helyett, de őszintén megvallva kicsit bizonytalan voltam. Azonban nézve a szervezésben részvevők elszántságát, hamar rájöttem, hogy most sem létezik megoldhatatlan feladat. Az útvonal-tervezésnél fontos szempont, hogy mind a 4 települést érintenünk kell. Felmerült, hogy terepen haladva a Vácrátóti Arborétumon is átfuthatnánk, de az intézmény vezetése nagyon elzárkózott ettől az ötlettől. Maradt tehát a Duna menti a bicikliút. Nevezés, érem, rajtszám, frissítés, logisztika; a felelősszemélyek mind-mind kiváló munkát végeznek. Versenyünk végül az "Az Összes KM Félmaraton" néven kerül meghirdetésre.
És a nap július 21-én is szépen felkel és tüzesen járja végig a pályáját. Tudjuk, hogy nem fogunk fázni.
Orsi és Gergő által működtetett ponton Göd és Dunakeszi határában a Sportterasznál találkozunk, mind a 27-en, akik ezen a forró nyári napon vállalták, hogy a történelmi esemény részesei lesznek nem törődve a nagy meleggel sem. Bitliszbá hangfalából dübörgő ritmusos zenére Amarila melegít be minket, majd buszra pattanva meg sem állunk a Dunakeszi révnél lévő rajtvonalig.
A Zugspitz óta inkább a pihenésre és a feltöltődésre helyezem a hangsúlyt, így inkább egyenletes tempójú edzésként gondoltam végig futni, élvezve, hogy végre hazai pályán is versenyezhetek. Mégpedig annyira, hogy a rajtot követően alig 5 km-re az első frissítőpont pontosan a kapunkba kerül felállításra, ahol feleségem, gyermekeim, Jenő felesége és gyermekei gondoskodtak arról, hogy senki se maradjon étlen-szomjan.
Ebben a versenyben az a jó, hogy mindenki aki részese nagyon jól érzi magát. A gyerekek is olyan élménnyel gazdagodnak, amiről még sokáig fognak mesélni. Külön öröm mikor egyik futótársunk isoval frissíti magát, kívülről.
Szerencsénkre ezen a tikkasztó napon nem sok biciklista vetemedett arra, hogy kedvenc sportját gyakorolja, így gyakorlatilag szinte csak mi poroszkáltunk az egyébként hétvégén igen forgalmas útszakaszon. Igaz a hőhullám végig kísér minket, ezért is nagyon jó ötlet, hogy kb. 4 km-enként a frissítőpontokon pótolható az elpárolgott folyadék némi nyomelemmel és egyéb nyalánkságokkal. Előbb a célnak is helyt adó Sportterasznál Orsi és Gergő, valamint gyermekeik, majd a kocsimosónál Mónika hűtőpultja kényezteti az arra járókat. Dóri a Vác határában lévő horgásztónál igazítja útba a fordulni készülőket, majd visszafelé ismét Mónika és gyermekei a szó szoros értelmében öntik belénk az utolsó lefetyet. A maradék energiákat is előhívva érkezünk végül a Sportteraszhoz, ahol a célvonalat átlépve lehet-e nagyobb ajándék annál, mint hogy az ember lánya akasztja a nyakába a teljesítést is igazoló medaliont.
Aki most az időről mer érdeklődni az nyugodtan nézzen a nap felé és megkapja a tiszta, árnyékmentes választ.
A versenyt értékelő after party-n mindenki boldog és büszke, hogy Jenő gyerekeire hallgatva nagyot mert álmodni. Természetesen hagyományt szeretnénk teremteni, széles körben bevonva a települések mozogni vágyó lakosait is.
A remek fotókat Dombi Verának köszönhetjük. Sőt még videofilm is készült hála Tóth Gergőnek:
Utolsó kommentek