Régi-régi vágyam, hogy az országos kéktúrán végig menjek, szerencsémre ebben rengeteg segítséget kapok az ökofutás.hu csapatától; évente két tájegységen a kék jelzésen átvezetve szerveznek versenyt nekünk. Tavaly a Börzsönyben és a Cserhátban, míg idén tavasszal a Visegrádi-, Pilis és Budai-hegységben, majd szeptember elején a Mátrában várnak minket.
Lassan egy éve készülök unortodox módon, konkrét edzésterv nélkül, bár alkalmanként Mesteremmel továbbra is konzultálok. A hétköznapi időbeosztásom sajna nem teszi mindig lehetővé, hogy rendszeresen végrehajtsam az előírtakat, azért mikor tehetem igyekszem hajnalonként napfelkelte közben én is kocogással meglepni magam magam. Nagyon fontosnak tartom a Gödi Futókör pompás hangulatú csütörtök esti, gyorsításra is remek alkalmat adó szentfutásait. Természetesen a heti menü legfontosabb fogása továbbra is a hétvégi hosszú hegymenet, amit a Váci Jedik társaságában öröm teljesíteni, igaz az utóbbi időben általában Csabival ösztönözzük egymást, mindig alkalmat találva arra is, hogy megcsodáljuk a hegyvidéki természet nyújtotta gyönyört, ahogy ez most Visegrádtól Pesthidegkútig is történt.
A korai rajtnak örültem és a hirtelen jött esőt is hozó enyhülés nagyon kedvemre való volt. Hajnalban a váci kompon állva a hullámok a Kék Duna keringő dallamát juttatták eszembe, majd Fecónak köszönhetően villámgyorsan Visegrádon találtuk magunkat, ahol a szokott csoportképet ezúttal komoly szakember /Andrew/ készítette rólunk.
A rajtot követően a Fellegvár felé mászva Csabival haladtam és kényelmesen engedtük hadd menjen, közben az előbukkanó Duna látványában gyönyörködve a vidám sporttársakkal keringőzve kerülgettük egymást. Nagyon élvezetes volt futni, az eső csupán leporolta a pályát, nagy sár még nem alakult ki. Pap-rétig az UTH-n megismert pályán haladtunk, majd onnan a pilisszentlászlói Kis Rigóig is jól ismert rész következett. /14 km, 1:43:54/
Aki nem lép egyszerre
Gyors frissítést követően azonban új szakasz tárult a szemünk elé és ez most is nagy kedvemre való volt, főleg úgy hogy az ébredező erdő a gyönyörű arcát mutatta felénk. Egy szép, nagy rétre érve a kék jel a pirossal találkozott, így a Piros85-ről jól ismert szakasz következett. A Dobogókőre vezető kéken még sosem jártam, hosszú és kimerítő utat tettünk meg a 700 m-en lévő csúcsig. Itt ronda szeles, hideg idő fogadott, amit a jókedvű Pikler család biztosította frissítés enyhített. /24, km, 3:02:40/
Innen szép hosszú lejtés várt ránk, a Zsivány-sziklák tövében Szabó Áron kiváló sporttársunk kapott minket lencsevégre. Itt már nem fáztunk annyira, sőt Pilisszentkereszten ragyogó napsütés fogadott. /28,2 km, 3:33:08/ Frissítésem közben Varga Józsi a tanúhegyes pólómat dicsérte meg, neki is ez a kedvence.
Korábban sosem járt vidékre érkeztem és a Szurdokban behúztam a kéziféket, hogy a szemem elé táruló csodát minél hosszabban időzve élvezhessem. Tündike /Andosné/ és Füredi Sanyi feleségének biztatása zökkentett ki az ámulatból.
A párás klíma éreztette hatását, kissé lankadni látszott a lendület, amit Csabi remek társasága feledtetett. A Pilis emelkedőin komótosan baktatva a szintgyűjtés közben arra lettünk figyelmesek, hogy a kéktúra igazolófüzetével kezükben haladó csoportok biztatnak örömmel. Csobánkát megkerülve a Kevély-nyeregbe értünk, ahonnan a Nagy-Hideg-hegy és Kisinóc között vezető Barna Ferihez hasonló köves lejtmenet következett. Itt ért utol minket a Dobogókőig velünk keringőző ifjú amazon Bea is, aki remekül debütált az első ultráján. A pilisborosjenői ponton /45,2 km, 5:28:34/ remek kókuszrúddal kényeztettem magam. Újult erővel vágtunk neki az utolsó szakasznak. A 10-es úton átkelve előbb repcemezők, majd az esztergomi vasútvonal mentén értük el a solymári téglagyárat. A Lavaredo óta belénk ivódott "ultima montana" felkiáltással másztuk meg a Terep50-en jól megismert Csúcshegyet, majd a célig felpörgettük a fordulatot és a 3. helyezett váltó befutó tagját is megelőzve értük el a célkaput /6:50:25, 52,33 km, 1450 +m/, ahol a gyors lábú Váci Jedik már régóta vártak ránk.
Fecó és Bálint párosát az 5:05:58-as remek idejük a dobogó legfelsőbb fokára repítette, PoviCsabi a dobogóról pont lecsúszó 5:31:25-ös ideje tiszteletet parancsol, míg Andos laza edzésként 5:37:20-szal dicsekedhet.
A múltheti Mátrabérc eredményeit követően Mester most sem lehetett csalódott.
Ismét remek szervezésű versenyen vehettünk részt, gyönyörű pályát ismertünk meg. Nagyon sok ilyen szép napot kívánok magunknak!
Utolsó kommentek