Szekszárdon legutóbb osztálykiránduláson jártam, idestova 23 éve. Remek alkalomnak ígérkezett a 3. Borvidék félmaraton ahhoz, hogy ismét tiszteletemet tegyem e méltatlanul elkerült vidéken. 
Még Rómában volt szerencsém összeismerkedni egy szekszárdi futócsapattal, kikről hamar kiderült, hogy ők szervezik a borvidék félmaratont, aminek köszönhetően szíves vendéglátásban részesültünk.
Már a versenyre történő nevezéskor megbeszéltük Csillával, hogy Szekszárdra együtt megyünk a gyerekekkel, hogy ők is lássanak világot. Szombat kora délután rendben meg is érkeztünk Szekszárdra és a Nádasdi fogadóban pihentünk meg, majd egy jóféle Pick-up pizzát követően a versenyközpont felé vettük az irányt. Kedves római ismerősünk Aczél Ildi köszöntött, és a rajtcsomagrészeként egy kiváló Eszterbauer "Öröm" Rosét választottunk.
Egy kis punnyadást követően Kárpáti Józsiékkal találkoztam és a kilátóba mentünk megtekintve Szekszárd környékét, megcsodálva a tájegységek, a Dunántúli-dombság és az Alföld találkozását.A csodás élményt egy rosé fröccsel fojtottuk le, miközben sok mindenre fény derült, pld. miért vasárnap (a piacosok ellenállása miatt) és miért pontban délben (a vasárnapi misére igyekvők zavartalan közlekedésének biztosítása) kerül megrendezésre a verseny. Józsi felkészített arra, hogy a terepviszonyok sokat kivesznek a gyorsan kezdőkből, így óvatos megfontolt kezdés ajánlott. Az én elképzeléseimmel ez abszolút egybevágott, nem kívántam maxot nyomni, hiszen közel egy hét múlva a Terep50-esre tartalékoltam az erőforrásokat, ezért úgy gondoltam, 2 órán belüli eredmény is megelégedésemre szolgál.
A verseny előtt sok ismerősre bukkantam, köztük UB-s váltótársaimra is. A rajtban sikerült Iramszarvast is üdvözölnöm, aki szintén az egy hét múlva esedékes Prágai Maratonra gyúrt, így lazára vette az iramot. Megbeszéltük, hogy akár együtt is futhatunk, de aztán elkerültük egymást. Próbáltam laza könnyed iramban, jólesően haladni. Néhol fröccsel kínáltak az út mentén, majd egy garázs tetején rézfúvós biztatásában is részesültünk. Az első 8 km hamar eltelt, egy enyhébb szintet legyőzve ismét a rajtzónát kereszteztük, majd az irányt a borvidék felé vettük. Itt már komolyabb kaptatókon haladtunk át. Az emelkedők végén egy ici-pici sík rész, majd irány a meredély. Jellemzően 7:12/km után egy 4:30 körüli kilit sikerült nyomni, hűen mutatva a terepviszonyok jellegét. A szőlősorok mentén nagyon érdekes ívalakban kiépített betonúton haladtunk. Közel 5 dombot másztunk meg, amit a kilátóra való feljutás koronázott meg. Itt egy rövid szakaszon szembe haladt a mezőny, így Józsival és Iramszarvassal is összefutottam. Az uccsó kilin már csak lefelé zúgtunk egyenesen a célig: 1:54:17.
A célban kíváló cuvé (kékfrankos-kadarka) vörösborból készült fröccsel koccintottunk. Mikor Szekszárdra mentem, még nem tudtam, hogy ez a futás a vasárnap déli 30 fokos meleg ellenére ilyen felejthetetlen élményt nyújt testnek és léleknek egyaránt.
Értékeljétek Ti is! Előre is köszönjük a válaszokat! Előtte olvassátok el kérlek az értékelési szabályokat is.
Utolsó kommentek