Utunk Ultrába

A tavalyi MozartMarathon teljesítését követően Csabival egyetértettünk abban, hogy minden évben megérdemeljük az ilyen kiruccanásokat. Idén az Istria100-ra esett a választásunk és nagy szerencsénkre ezúttal már a többiek érdeklődését is felkeltette lelkesedésünk. 

Ideje korán be is neveztünk az általunk célba vett Motovuntól Umagig tartó maratoni távú versenyszámra. Nem tudható pontosan, hogy nevezésünknek köze volt ahhoz, hogy hirtelen nagy népszerűségre tett szert ez a verseny, mindenesetre Bálint, Fecó és Povi a maratonról lecsúszva a félmaratoni nevezéssel vigasztalódtak, míg András és Sanyi ezúttal hoppon /sold out/ maradtak. 

 Év elején Csabival a covid előtti jedis osztálykirándulások élményein felbuzdulva, egy régóta dédelgetett tervet leporolva beneveztünk a Mozart100 terepfutóverseny maratoni távjára.
A jópélda ragadósságában bízva, vártuk, hogy idővel a többiek is fellelkesülnek.

A nyári szünet az elmaradások pótlásáról is szól, talán most sikerül a tavaszi élményeimet is megörökíteni.
A legutóbbi bejegyzésemben megénekelt Bükki Hardot követően gondoltunk egy nagyot Csabival; mi lenne ha június közepén megnéznénk mit is tud a Mozart100, a korábbi Jedis osztálykirándulásokat is felelevenítve. A felkészüléshez pedig remek lehetőséget biztosít a Hello Fellegvár Trail:
"Készen állsz a leghosszabb és legnehezebb táv kihívására? Üdvözöl a Hello Fellegvár Trail, ahol tesztelheted a határaidat és új magasságokba emelkedhetsz. Ez nem csak egy futam, hanem egy utazás, ami gyönyörű hegyvidéki tájakon, lélegzetelállító kilátásokon és felejthetetlen élményeken keresztül vezet. Csatlakozz hozzánk és nézd meg, van-e benned elég erő, hogy meghódítsd a Fellegvárt!"

Mostanában ritkán osztom meg gondolataimat blogbejegyzés formájában. Talán ez is a COVID egyik tünete, avagy egyszerűen kiégtem a műfajból? Legutóbb a Koló könyv októberi bemutatása ihletett meg, míg a terepfutásaim során szerzett élményeket, több mint egy éve osztottam meg (2021. októberi Mátrabérc). 
Az utóbbi hónapokban azonban ismét kezdem terepfutónak érzeni magam, ami blogbejegyzésért kiállt! Lássuk mi sikeredik belőle ...

Kolóhoz fűződő személyes kapcsolatomról már többször megemlékeztem; nemhogy büszkének, hanem a sors kegyeltjének tartom magam, hogy jól ismerhettem Őt. Ifjúságom legcsodálatosabb részének egyik főszereplőjeként barátként is tiszteltük egymást. Bár már 14 év is elmúlt azóta, hogy nincs köztünk fizikai valójában, azonban a mai napig tartó jelentős hatásának köszönhetően nem nyugszik le úgy a nap, hogy ne jutna eszembe. Koló idén 50 éves, ennek tiszteletére Tamás Ritának köszönhetően a Könyv is megszületett.  

"A Mátrabérc Trail a hazai terepfutás egyik meghatározó tavaszi terepfutó eseménye, amely évről évre nagy kihívás elé állítja mind a hazai mind a külföldi futókat. A verseny útvonala, a Mátra főgerincét követve, kelet-nyugati irányban keresztülhalad az egész hegységen. A nyomvonal 99%-ban természetes talajú erdei utakon fut, aminek a 4/5-e tipikus, sok helyen egynyomos gerincút, pompás kilátásokkal. Ezen a lenyűgöző útvonalon emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 méteres Kékes és a 965 méter magas Galyatető." - olvasható a rendezvény hivatalos honlapján bemutatva 54 km-en 2750 méter szintet magába foglaló pályát. A koronavírus járványra figyelemmel csupán egy apró kiigazítás indokolt; az eredetileg április közepére kiírt verseny 2021-ben október elején került megrendezésre. 

Őszinte leszek, a terepfutas.hu peaks of versenysorozatának kiírását figyelmetlenül olvastam el és mire észbe kaptam, a mezőny már a Mátra, Pilis, Budai, Vértes, Gerecse csúcsait is megmászta, sőt mi több a Börzsöny került terítékre. Figyelmetlenségemre gödi sporttársaim hívták fel a figyelmemet; Attila és Norbi március végén a Rotary sövénytelepítés alkalmával éppen a Gerecse csúcsainak hódítását követően számoltak be frissen szerzett élményeikről, ami olyan nagy hatással volt rám, hogy a közelgő börzsönyi expediciójukhoz kértem felvételemet.

Szerencsés vagyok, hogy hétről-hétre egy nagyszerű csapat tagjaként örökéletű sportélményekben van részem. Hétvégenként ugyanis a hosszabb terepfutásokat általában a Váci Jedik között teljesítem. Okkal merül fel a kérdés: kik azok a Váci Jedik és hogy mit keresek én köztük, mikor nem is Vácon lakozom?

A világjárvány sajnos a szabadidősportot sem hagyja érintetlenül, a korábban jól megismert és megkedvelt terepfutó versenyek és teljesítménytúrák megrendezése is akadályba ütközik mostanában. Ebben a helyzetben felértékelődnek azok az instant-túrák, melyek egyedül, illetve kiscsoportban is teljesíthetők; ide tartozik a Szénás Kör is, ahol három távon /Kis kör - 31 km, Nagy Kör - 75 km, Családi Kör - 11 km/ is próbára tehetik magukat a jelentkezők.

A mai napon gyertyát gyújtunk és a láng fénye felidézi mindazok emlékét, akik fontosak nekünk, de már nincs meg a lehetőség új beszélgetések kezdeményezésére. Idősebb rokonaink mellett, azok a barátok és kortársak is eszünkbe jutnak ilyenkor, akik ideje korán távoztak.

Kolóról, ha tehetem, mindig megemlékezem és nem győzőm hangsúlyozni, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy jobban és közelebbről is megismerhettem. Aki blogunk sorait rendszeresen olvassa, annak derenghet, hogy pár éve már szenteltem Róla egy írást, ahol érzéseimet szabadjára engedtem.
A Kolonics György emlékfutás kapcsán engedtessék meg, hogy ismét tisztelegjek.

Talán éppen a Gödi FutóKör egyik CsSzF /Csütörtöki SzentFutás/ alkalmával egy fülledt nyári estén említette Attila, hogy meghívást kaptunk Edelényből Puskás Béciéktől a 30. Bódva-völgyi Maratonra.

Ahogy már több alkalommal is beszámoltam róla a Budapest Félmaraton szeptember eleji teljesítése az éves rutin része, 1996 óta - egy alkalmat leszámítva - minden alkalommal az indulók között találom magam, ennek köszönhető, hogy a versenyszervező Budapest Sportiroda Jubileumi Futók Klubjának tagja lettem.
Idén azonban másképpen alakultak a dolgok, mint ahogy korábban és erről nem csak a koronavírus tehet.

A 2018-as bemutatkozását követően egy év pauza után Jenő barátunk ismét megrázta magát, aminek az eredményeképpen Dunakeszi, Göd, Sződliget és Vác futóbolondjai fittyet hányva a nyári kánikulának, július 26-án pontban 8 órakor útnak indultak, hogy teljesítsék az Összes KM Félmaratont.

Több, mint három hónap böjt után ismét terepen versenyezhettünk a hétvégén! A Verőce Night Trail-en szerzett élményeim megosztását megelőzően régi hiányosságomat pótolva prológként a tavaly szeptember végi Szilvásvárad Trailről is szívesen mesélek, tekintettel a párhuzamos vonásokra.

Kavarognak a gondolatok bennem, mit is lehet ilyenkor mondani, ha lehet egyáltalán. Szinte már mindenki megszólalt és magasztalnak, mint Szent Jupát földi helytartóját avagy Aranyembert. Sok helyen olvasható az is, hogy már 17 évesen magyar bajnokságot nyertél, egy évvel később pedig olimpiai érmet akasztottak a nyakadba, majd összesen 9 világbajnoki és 35 magyar bajnoki cím fémjelezte pályafutásodat.
 

Mi mindezek mellett, elsősorban atyai tanítómesterünkre tekintünk Rád; igyekszem összefoglalni, hogy ez mit is jelent.

Beszámolómat egy őszinte vallomással kezdem; az erőt, ami évek óta terepen tart, kizárólag a Jediknek köszönhetem. A közös futásaink tartanak még mindig lendületben. Mester remek szakmaiságán és ezáltal barátaim kirobbanó formáján túl, az a tudat, hogy a tavaszi terepfutó szezonom csúcspontját jelentő Jedi kiránduláson részt vehetek minden nyűgömet elűz és akkor is önkéntelenül a futócipőmbe pattint, mikor normáliséknál még a pihe-puha paplan alatt pihegnek, illetve a kandalló, avagy a központi fűtés melegét élvezik.
A Zugspitz, Lavaredo és a Velebit után idén új ösvények felé vitt utunk: a szlovén Júliai-Alpokban a Vipava völgye várt ránk. Sajna idén Kinga és Mester érthető, András, Anti és Lacika kevésbé érthető okokból nem tartottak velünk.

Futóblogunk nagy pillanata következik; az egyik legjobb, számomra legkedvesebb hazai terepfutó barátunk osztja meg élményeit az UTH SzentlászlóTrail teljesítésével kapcsolatosan és egyben őszinte képet kapunk a célhoz vezető göröngyös útról. Jól látható, most sincs ingyen ebéd. Verigát a lelkes érdeklődőknek nem kell bemutatni,  érdemes jól figyelni, minden szava kincset ér!

Egy réges-régi galaxisban, mikor ChevyOne még Lacika néven futott és kenunk sebesen siklott alattunk  a dunai hullámhegyek között...
Akkor még egyikünk sem gondolt arra, hogy jó 30 évvel később az örök-fiatalság elixírjét közösen keressük a Mátrában. Volt itt már Dupla Élményünk többször (2014-ben és 2017-ben), mikor 72,3 km alatt négyszer is megérintettük a Kékes csúcsát 3380 méter szintet pakolva zsákunkba, így nem gondolva semmi rosszra, bizakodva vártam hogy ismét ösztönözzük egymást, mint ahogy tűz a jeget, a kicsattanó harsány a visszafogott cinizmust, avagy ChevyOne a VW TDI-t.
"Párosan szép az élet! Két fős csapatverseny a Mátra gyönyörű ösvényein. Keress párt és tedd próbára magad a legkeményebb és legszebb útvonalunkon!" - biztatott ismét indulásra minket a terepfutas.hu kiírása május 5-én.
Compressport 2Up 2Down: 45 km és 2050 m szint max. 8,5 óra alatt. Ez lett a Dupla Élményből.

Régi-régi vágyam, hogy az országos kéktúrán végig menjek, szerencsémre ebben rengeteg segítséget kapok az ökofutás.hu csapatától; évente két tájegységen a kék jelzésen átvezetve szerveznek versenyt nekünk. Tavaly a Börzsönyben és a Cserhátban, míg idén tavasszal a Visegrádi-, Pilis és Budai-hegységben, majd szeptember elején a Mátrában várnak minket. 

Szeretek felfedezni új helyeket, olyan ösvényeken futni, ahol korábban még nem volt alkalmam. A versenyválasztás során ez nagyon fontos tényező. Januárban így jutottam el a Téli Börzsönyre is. Ahhoz, hogy visszatérjek egy korábban teljesített pályára, annak mindig nyomós oka van. Mester hívószavának sosem tudtam ellenállni. Különösen, ha ez olyan megtisztelő felkéréssel jár, hogy legyek én a Váci Jedik VIP indulója a Vértes Terepmaratonon.

"Panoráma Trail –  egy terep maraton (45 km, 1500+ szintkülönbség) , ami összeköt három csodás várat a meseszép zempléni erdőkben. Sokan valószínűleg még sosem jártatok erre, de nekünk itt vannak a családi gyökereink, sok időt töltünk itt, kirándulásaink gyakori célpontja a Panoráma Trail három meghatározó állomása, a Boldogkő Vár, a Regéci Vár és a Füzéri Vár. Pár éve, amikor elkezdődtek a várak rekonstrukciós munkái, mi is elkezdtünk erről a versenyről álmodni, majd kidolgoztuk a koncepcióját is, ami most megvalósításra kerül.
A várak gyönyörűek lettek, lenyűgöző a látvány. Az erdő is az, pláné őszi színekben. Így minden adott egy különleges futóverseny szervezésére. Invitálunk tehát Titeket egy terep maratonra, amit egyéni vagy három fős váltóban tudtok teljesíteni. A Boldogkő Vár kapujából elindulunk, majd a Regéci Váron át a Füzéri Várba futunk célba." 

Juhász Bazsi barátommal 2012. óta a kapcsolattartás rendhagyó módját gyakoroljuk; minden évben közösen részt veszünk egy maratoni futóversenyen. Idén január végén esett választásunk a szívemhez oly közel álló Duna mentén található Wachaura. 
A helyválasztás során nagy súllyal esett  latba a Duna. Ezer szállal kötődök Európa 2. legnagyobb folyamához, ennek is köszönhető, hogy Bécs, Ulm, Linz és Pozsony után ismét Duna menti településen találtuk magunkat. Ezúttal azonban nem csak egy település területét érintette a pálya, hanem Emmersdorfból rajtolva végig a Duna mentén haladva Kremsben várt a célkapu.

Június végén, hirtelen ötlettől vezérelve Verigával és Fecóval neveztünk az UltraKék Cserhát váltók versenyére. A ZugspitzTrailt követő nyári pihenés alatt inspiráló célként lebegett a szemem előtt, hogy a Váci Jedik között megálljam a helyem.

Május elején utcabálról  félmaratonról jött a hír a szomszéd ÚjHÁZ mögül; Attila invitálta a gödi futókat, hogy legyünk részesei egy vadonatúj, különleges versenynek, ami a Balaton közepén egy fergeteges napfelkelte megtekintéssel kezdődik. Bár a nyári hőségre is figyelemmel augusztusban inkább testem hidratálására (lsd. fröccs) szoktam ügyelni, azonban ilyen ajánlatnak képtelenség ellenállni.

A cím ne tévesszen meg senkit, nem egy új, frekvenciát frissen elnyert rádióadóról van szó. A futóberkekben az FM jelentése félmaraton, mint köztudott. De mitől Jenő? Rögtön választ kapunk erre a kérdésre is.