Legutóbb újabb maratoni felkészülésem kezdetéről adtam tájékoztatást. Az eltelt egy hónap a hosszabb júliusi kihagyásra tekintettel alapozással telt. A javarészt hosszú, lassú futásokat egy-két iramjátékos edzés fűszerezte meg.

Az alapozás egyhangúságát megtörve, keresztedzés gyanánt idén is elindultam a Göd Kupán. A kenus sportmúlt ismét megkísértett, párosban master korcsoportban (+80 év) és a kicsik, nagyok, lányok, fiúk közös részvételével elrajtoló happy négyes futamokban indultam. Társaimnak is köszönhetően nagyon jó rajtot követően mindkét esetben sikerült a megszerzett előnyt megőrizve elérni a célt.

A NIKE Félmaratonon már 2 éve arra törekszem, hogy az 1996-ban futott 1:39:28-as PB-met megjavítsam, azonban az idén erre nem pályáztam jó eséllyel. Igaz az utóbbi két hétben már résztávos edzéseket is végeztem, de a csúcsdöntéshez még nem éreztem elég gyorsnak magam. Abban bíztam, hogy a hűvösebb időnek köszönhetően azért 1:45 körüli időt sikerül futnom.

A nagy nap reggelén valóban jól esett a hűs levegő, azonban a rajtot követően még sem éreztem úgy, hogy sokkal jobb a klíma, mint tavaly. Bizony baromi párás volt a levegő, ami nem a legideálisabb a futószervezetnek. Noha a rakparton gyönyörű látvány tárul elénk mindig, árnyék hiányában nagyon megerőltető volt ott futni. Az első 5 kili - kb. a rakpartig - elég gyors volt - 4:30 körül -, majd  a rakparton már inkább 4:40 és 4:50 között nyomtam, sőt néha felkúszott a mutató 5 perc fölé is, majd összeszedtem a maradék erőmet és a végén ismét sikerült gyorsulnom. A tavalyinál egy ici-picit lassabban ugyan, de összességében sikerült 1:43:16-ot futni. Ez pont 4:52-es átlagot jelent. Mesterem megdicsért. :) Mivel a héten nagybácsi lettem, futásomat ifjú unokaöcsémnek, Bognár Balázsnak dedikálom.