Utunk Ultrába

Négy elszánt futó nekivág, hogy 4*53 kilométerben fussa le az Ultrabalatont. 2012. június 30.

Friss topikok

  • iramszarvas: A heti 60–70 km szerintem teljesen jó. Mint fejtegetem, függő szerintem sosem voltam, max. tényl... (2020.11.11. 19:37) Kis magyar addiktológia
  • iramszarvas: "Nem is értem, hogyan juthat eszébe egy filozófiai doktornak az a képtelenség, hogy ezen a napon m... (2020.11.02. 06:29) Koló forever
  • gigabursch: Sose felejtem el! Az Újpest-öbölben készültünk az ifi OB-re, amikor az MTK-s öregfiúk betétdeltek ... (2020.02.15. 10:22) Tamás
  • Zsalapa: @Zsalapa: mármint Verigának gratulálok :D (2019.06.20. 13:53) A Jedi visszatér - Veri rögös útja az UTH-ig

Utolsó kommentek

  • iramszarvas: A heti 60–70 km szerintem teljesen jó. Mint fejtegetem, függő szerintem sosem voltam, max. tényl... (2020.11.11. 19:37) Kis magyar addiktológia
  • rrroka: @iramszarvas: én még maratont sem futottam, max 30 km, heti 60-70, ha van társaság. vagy leszoktun... (2020.11.10. 18:39) Kis magyar addiktológia
  • iramszarvas: "Nem is értem, hogyan juthat eszébe egy filozófiai doktornak az a képtelenség, hogy ezen a napon m... (2020.11.02. 06:29) Koló forever
  • iramszarvas: @rrroka: Köszi a kérdést. Legutóbb Spar Bp Maraton óvatos, pulzuskontrollos futással, a végén kil... (2020.10.30. 20:55) Kis magyar addiktológia
  • rrroka: Hogy állsz most? (2020.10.02. 21:03) Kis magyar addiktológia
  • Utolsó 20

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Nyelv és sport

Nincs megjeleníthető elem

Terep50

2012.05.15. 22:47 Vitja

 

Mesterem még év elején azt üzente, hogy terepre fel! Ennek jegyében neveztünk a Mátrabércre váltóban és a kőkemény Terep100-as "babatávjára" a Terep50-re. Mint korábban beszámoltunk róla, a Mátrabérc elnyerte mindannyiunk tetszését, azonban a Terep50-en váltótársaim nélkül indultam, igaz Ulrik rendezőként a frissítésben jeleskedett, míg Iramszarvas igazoltan volt távol, teljesítve másnap a Prága Maratont. 

A versenyt megelőző napon, pénteken vettem fel a rajtszámot Balogh Anditól, aki a Terep100 női csúcstartója, és kaptam néhány fontos instrukciót a másnapi versenyről, ami roppant hasznosnak bizonyult a megfelelő tapasztalat és helyismeret hiányában. Mesteremhez hasonlóan Andi is a frissítések fontosságára hívta fel a figyelmet, külön kiemelve a pálya két legnehezebb szakaszát a Dobogókőre és a Prédikálószékre felvezető szakaszokat. Megtudtam, hogy aki Klastrompusztához nagyon gyorsan érkezik meg, annak a verseny teljesítésével nagy gondjai lehetnek.

A pálya a Budai hegyek és a Pilis lélegzet elállító útjain vezet az alábbi útvonalon: Pesthidegkút – Nagykovácsi – Piliscsaba – Piliscsév – Klastrompuszta – Pilis-nyereg – Dobogókő – Dömös – Prédikálószék – Pilisszentlászló. Az 51.83 km - mely 1754 m szintemelkedést is magába foglal - teljesítésére a szervezők 8 órás szintidőt állapítottak meg. A verseny szombaton még a hidegfront betörése előtt roppant hőségben és magas páratartalom mellett rajtolt, így mivel a meleg nem nagy barátom roppant óvatos versenyzésre készültem. Célként a táv szintidőn belüli teljesítését tűztem ki.

Reggel 6:30-kor Mesterem jött értem kocsival. A váci sporttársak Hámory András, Farkas Fireman Csaba és Kummer Bálint társaságában 7 óra után nem sokkal értünk a rajt helyszínére egy általános iskolába. A tornateremben a rajt előtti utolsó simításokat követően az udvaron gyűlt össze a mezőny, ahol két négylábú versenyző Lord és Lütyő is izgatottan várt a rajtjelre. A rajtot követően hamar az erdőben találtuk magunkat és kisvártatva máris ellenőriztük, hogy a dugóka jól működik-e. Az ellenőrző pontot követően egy kis tumultus jelezte, hogy egy meredekebb rész megmászása vár ránk, amit futva nem sokan vállaltak be. Nagykovácsi szélét érintve remek hangulatban 5:30 körüli tempóban haladtam és pulzusom is helyén volt.

Zsíros-hegyig viszonylag könnyedén eljutottam, igyekeztem élvezni a tájat, a verseny hangulatát. A frissítőponton, ahol legnagyobb örömömre Ulrik köszöntött, vízzel frissítettem magam kívül is, belül is, arra tekintettel, hogy a központi klíma kezdte éreztetni a hatását. Ulriknak búcsút intve folytattam utamat Nagy-szénás irányába. Az erdőbe érve egy huzatos lejtő közepén közvetlenül egy éles balos kanyar előtt futó-fotóriporterünk Edit kapott lencsevégre.

Az erdőből kiérve kisvártatva Piliscsabán találtam magam, ahol egy helyi kislány csókolómmal köszönt nekem. Ezt a magasságot is elértem. Ismét fotózkodás és frissítés, most már kóla és egy kis aszalt gyümölcs is lecsúszott a kívül-belül víz mellé. A frissítő önkéntesek előtt le a kalappal, túl azon, hogy minden kérésünket lesték, remek hangulatot is teremtettek, szívesen maradtam volna még velük, de az egyre fokozódó melegre és a hátralévő távra is tekintettel kénytelen voltam tovább haladni. Átkelve a 10-es főúton és a vasúti felüljárón ismét jó árnyékot adó erdős rész következett. Legnagyobb meglepetésemre azonban nem a megszokott talajviszonyok köszöntöttek, hanem igazi plázson érezhettük magunkat. A homokfutást követően ismét lakott területre Piliscsévre értünk, ahol a kétnyelvű táblák láttán a Felvidéken éreztem magam. Egy jó pivovar mellett haladva a tikkasztó melegben majd elcsábultam, de mivel erdős rész közeledett inkább tovább vitt a lábam. Innen már jól láthatóan magasodott felénk Dobogókő csúcsa, éreztetve, hogy négy kerék meghajtásra lesz szükség nemsokára. Klastrompuszta újabb frissítéssel fogadott, igyekeztem kellőképpen feltankolni magam, hiszen kemény hegymenet várt rám. Az erdőbe érve nem csalatkoztam a megérzésemben, pazar szintkülönbség leküzdése várt rám. Ekkor ért utol Korányi Balázs, a T100 szülőatyja, akivel szóba elegyedtem. Megdicsért, hogy első menetem alkalmával elég szépen haladok. Jeleztem, hogy kissé ki vagyok, amire válaszként megtudtam, hogy itt még jobb ha nem vagyok ki, utalva a Prédikálószékre, ami még az alapítóatyának is sokszor a rémálmában jön elő. Jó, akkor úgy döntöttem, hogy nem vagyok annyira ki (szellemi sport), és egy zselét nyomtam magamba. Megküzdve a szembejövő elemekkel lassacskán felértem Dobogókőre, a nap tűzött és a frissítőállomás még sehol, így kaptattunk tovább az aszfaltcsíkon, míg elérkezett a várva várt pillanat, a dugóka akcióba és ismét töltődnek az aksik. Pontban déli harangzúgáskor indultam el Dömös irányába. A hegytetőről a Duna partra menvén egy szép hosszú lejtmenet várt ránk, tudva, hogy utána meg lesz ennek a böjtje. Dobogókőt elhagyva ismerős hang jelezte hátulról, hogy pálya van. Csabi egyenletes tempóját sikerült felvennem és megnyugodtam, hogy biztonságban vagyok még akkor is, ha a nagy melegben tűz ütne ki valahol.  Csabi farvízén haladva utolértük azt a két T100-as versenyzőt is, akik még Dobogókő előtt hagytak le. A kemény lejtmenetben kezdtem kissé botladozni, de szerencsére elértük a várva várt frissítést. Ismét Ulrik öntött belénk lelket és egy kis folyadékot jól tudva, hogy a  pálya legkeményebb része vár ránk. A sóháztartás egyensúlyba tartása érdekében konyhasót és egy kis olivát nyomtam magamba, továbbá nem tudván ellenállni a kísértésnek egy kis kompót is lecsúszott az aszalt gyümölcsökkel. Irány a Prédi, adtuk ki a jelszót és a nagy meleg ellen két útba kerülő kék kútat is megtámadtunk. Csabi mintha egy kissé gondterheltnek tűnt volna, ő már megmászta edzésként a hegyet és tudta mi vár ránk az elkövetkező cca. 2 kilin, míg én nem. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy csupán egy kiránduláson vagyunk. Egy rövid, kemény kaptatót követően egyenletesen emelkedett a pálya, kb. a Dobogókőre vezető menetre emlékeztetett. Mondtam is Csabinak, hogy egész jól haladunk. Kisvártatva egy köves szakasz következett, ahol beértünk 3-4 versenyzőt. Az árnyékot jelentő fák elfogytak, helyettük sziklák, a Vadálló-kövek következtek. A Mátrabércen Kékesre menet megtanultam, hogy nem szabad állandóan a csúcs felé tekintgetni, mindig a soron következő lépés megtétele a fontos, így előbb-utóbb a topon leszünk. A bevált taktikát alkalmazva egy benyúló faágat stukkoltam le, szerencsére egy kis sebesedésen kívül nem esett nagyobb bántódásom. Alkalmanként azért megálltunk pihegni, lehetőséget adva magunknak, hogy megcsodáljuk a tájat is, ami körülvesz minket. Egy vadállókövet elérve a nagy meleg és az intenzív hegymászás következtében a gyomrom felkavarodott és kénytelen voltam elengedni két rókát is. Túl vadak voltak, így inkább a Vadálló-köveket választották. Megkönnyebbülve az elengedett rókáktól kisvártatva egy vigyorgó világoskékpólós arcot pillantottam meg, jelezve felém, hogy szeretné, ha dugókámat megmutatnám. A látvány, ami a csúcson fogadott valamelyest kárpótolt az elengedett rókákért, nem vitatkozom azokkal, akik azt állítják, hogy a Dunakanyar innen a legszebb. 

A csúcsot elérve pont egy maratoni távot hagytunk magunk mögött, innen jön az ultra ... Igaz, hogy Piliszentlászló "csak" 9 kili körül van innen és javarészt lefele kell haladni, de a mögöttünk hagyott közel 6 óra nem múlt el nyomtalanul. Felharsant a kürtszó: lefelé a sz..r is gurul, így mi is útnak indultunk. Egy kis fuvallat jelezte, hogy kezdi éreztetni hatását a közelgő hidegfront. Szerencsére a rókákat elengedő gyomrom nem émelygett annyira, így egy tisztes tempót sikerült felvenni. Mivel az órám már Dobogókő felé lemerült (sajna 4 év után már nem bírja sokáig az aksi) Csabit voltam kénytelen egyre gyakrabban nyüstölni, hogy mennyi van hátra. Ismét vigyorgó világoskékpólós arcok, ismét dugás és jön a hír, hogy már csak két kili, az annyi, mint 5 kör a salakon, ezt már fél lábon is lenyomjuk. Csabi atléta szapora finisbe kezdett, míg én az utolsó métereket egyedül tehettem meg összegezve a mai történéseket és ugyan nagyon vártam már a végét, mégis úgy éreztem valahol legbelül, hogy mindjárt vége van egy nagyszerű pályának, amiért érdemes korán kelni és futni-futni...

Egy narancssárga  JIHÁÁÁÁÁ! feliratra, majd Editre és vakujára lettem figyelmes és belém repült a Kisrigó, ahol még egy dugás várt ránk, legvégül Csabi tenyere csattant az enyémbe.

A finisher pólót egy bűbájos hölgytől (Csiripiszli) vehettem át, aki Iramszarvasra hivatkozott, így ő is velünk volt a célban. Csillát rögtön hívtam, hogy célban vagyok, aki online követte az eseményeket, így naprakész információkkal látott el.

Célomat elérve, szintidőn belűl, 6:46:32 alatt teljesítettem a versenyt és a 24. helyzést értem el.

Kisvártatva Bálint is beporoszkált, így mindenki teljesítette a távot. Slusszpoénként Ulrik is befutott, akinek hálás vagyok az életmentő depózásáért, jól esett együtt a sör. Nemsokára a T100-asok is megérkeztek Visegrádról, hogy a 75 kilis frissítésüket megejtsék. Alkalmam nyílt segédkeznem Mesteremnek egy jó forró leves kulacsba töltésével. Belegondolni sem mertem, hogy Lajosforrás és Pilisborosjenő érintésével még 25 kili vár rájuk. Minden elismerésem az Övék, én még sem lelkileg, sem fizikailag nem lennék képes a minap teljesített távot megduplázni. Végül Mesterem párjának Katinak köszönhetően nagyon hamar  elindultunk kiscsaládom felé megpihenni. Pont a beígért viharral együtt értem haza. Este 10 körül jelentette az MTI a BBC-re hivatkozva, hogy Mesterem a T100-at 10:50:23 alatt nyomta le és ezzel az előkelő 4. (!) helyen ért célba.

 

Értékeljétek Ti is! Előre is köszönjük a válaszokat! Előtte olvassátok el kérlek az értékelési szabályokat is.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://utunkultraba.blog.hu/api/trackback/id/tr84509092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iramszarvas 2012.05.16. 09:55:39

Gratulálok, remek volt! Ezután az UB neked csak egy vicc lesz... :)

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.05.16. 10:08:01

Gratulálok! Okosan frissítettél, itt az bazi sokat számított. Sok beszámolót elolvastam már, a Vadálló kövekre sokan kirakták az addigi frissítéseiket. :))

egyensúlyban · http://apaegyensulyban.blog.hu 2012.05.16. 12:41:55

gratulálok, újfent nagyon szépen teljesítettél. ;)

Vitja 2012.05.16. 15:02:03

@iramszarvas: Köszi szépen. Az UB más lesz, azt végig kell nyomni, itt voltak "kirándulós" szakaszok is.

Vitja 2012.05.16. 15:05:10

@BGy: Köszönöm. Igen, minden az erő beosztáson és kalória pótláson múlik. Te nem indultál végül, úgy emlékszem te is neveztél?
Nem rég olvastam el a kompressziós zoknikról a tanulmányod, nagyon tipp-topp munka!

Vitja 2012.05.16. 15:06:41

@egyensúlyban: Köszönöm! Wichmann Tamás atyai bölcsessége jut eszembe: "a munka olyan, mint a sz..r, előbb utóbb úgy is kijön."

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.05.16. 15:25:01

@Vitja: indultam, csak 8:30 alatt fejeztem be, a késők így járnak. Bár kiolvasták újra a dugókákat, most már benne vagyok a listában. A legutolsó. :)))

iramszarvas 2012.05.16. 15:59:17

@Vitja: Viszont nem kell sziklát mászni...

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.05.16. 22:15:40

Gratulálok! Minél több beszámolót olvasok, annál jobban tisztelem azokat, akik végigmentek a távon!

@BGy: Nem is a legutolsó. Különben is, befutottál! :)
süti beállítások módosítása