A Fétis Crossfutást követően ismét e hegyek felé kacsingattam a változatosság és Iramszarvas kedvéért is, aki rávett arra, hogy ismét küzdjünk meg a Bükk domborzatával, részt véve a Hegyi Félmaratonon. Ennek megfelelően ismét üdvözöltük egymást Fenyőgyöngyével a Hármashatár-hegyen és igyekeztem az átlagtempómat is megfelelően belőni. A tervek szerint Iramszarvas péntek este érkezett volna, hogy másnap szombat hajnalba induljunk Miskolcra.
Péntek délután jön a hír: Iramszarvas ágynak esett és lemondta a hétvégi turnét. Egyedül nem kívántam neki vágni az útnak, így verseny helyett itthon edzettem 25 kili iramfutást teljesítve. A Terep50-et követően konkrét edzésterv nélkül megérzéseimre hallgatva és a korábbi edzéstapasztalatok alapján készülök. A vasárnapi Csanyáék által életre hívott trail sorozat részeként az első Börzsöny Trail-en teszteltük a felkészülésünket. Szerencsére Iramszarvas ismét erőre kapott és Ulrikkal kiegészülve együtt vágtunk neki a versenynek. Rekkenő hőség fogadott minket és csak az erdei hűs árnyékban bíztunk. A rajtot követően cca. 3 km sunyi emelkedésű aszfaltcsíkon vezetett a pálya, ahol a szó szoros értelmében kóvályogtam. A nagy meleg, a kevés alvás (előző nap Csilla szülinapját ültük meg) együttesen fejtette ki hatását, Az adott pillanatban sokszor kívántam magam más helyre, de beérve az erdőbe a kép kissé kitisztult, majd ad abszurdum a Nagy-Hideg-Hegyre felérvén kezdett élvezetessé válni a turné, sőt Iramszarvas is látóképbe került egy hosszú köves lejtőt követően. A Csóványosra már együtt másztunk fel, majd ismét egy nagy lejtő, ahol Bitlisz bával limbóztunk a beálló faágak alatt. Királyházára érve teljesen kitikkadtunk, éppen időben frissítettünk. A Dobogó-bércen éreztem igazán, hogy a nagy meleg még mindig nem szeret.
Sajna Iramszarvas annyira vágyott az árnyékra, hogy egy széket is keresett benne, így utamat egyedül folytattam direkt megfontoltan, abban bízva, hogy hamarosan utolér. Helyette egy UTMB veterán Polgár Pál érkezett nyomomba, akivel jó darabon együtt haladtam egészen a Kárpátok kulcsosházban felállított frissítőállomásig. A frissítésre, mint nem sokkal később kiderült, nagy szükségünk volt, annak ellenére, hogy már csak 5 kili maradt hátra. Komoly emelkedőn küzdöttük fel magunkat, ami intenzitásában néhol a Prédikálószékre emlékeztetett. Szerencsére nem volt oly hosszú, így a rókák elengedése is elmaradt, de hatását a célig éreztem, ahova 4:17:18-as idővel érkeztem a 40. helyen. Mesterem előző nap 4:30-as időt prognosztizált, így eleget tettem az elvárásainak. A versenyt összegezve elmondhatom, hogy ahhoz képest, hogy az elején milyen állapotba kerültem, nem lehet panasz a teljesítményemre. Nyilván bőven van mit fejlődni. Ezt a következő napok heveny izomláza is jelezte.
A héten igyekeztem kimosni magamból az izomlázat biciklizéssel, úszással. Majd formában tartó iramfutásokat végeztem Mesterem útmutatása alapján. Az imént 3x1 km-t (4:15, 4:15, 4:11) nyomtam 1 km-es pihikkel megspékelve. Most már egyébként az UB lengi át minden gondolatomat. Az imént jelent meg velünk egy "interview", az UB-val kapcsolatosan.
Mesterem hétvégi teljesítményéről szeretnék megemlékezni, aki a tavalyihoz hasonlóan idén is részt vett a Salomon Zugspitz Ultratrail-en, ahol az igen nívós mezőnyben a 14., korosztályában az 5. helyen ért célba, több, mint egy órát javítva az elmúlt évi teljesítményén. Több, mint 100 km-en 5420 méteres szintkülönbséget 14:50:54 alatt tolta. Nagyon büszke vagyok rá! Remélem én sem hozok szégyent rá az UB-n.
Utolsó kommentek