A futóvírus-fertőzés biztos jele, hogy a farsangról elsőnek nem a maszkabál, hanem a Kaposvár dombjai félmaratoni verseny ugrik be. Ez a verseny remekül rázza fel a téli álmát szunnyadó virtust, és arra is alkalmas, hogy megmutassa, hogy hol is tartunk a téli alapozó időszakban.

A tavalyihoz hasonlóan ismét Kaposváron találtuk magunkat február első hétvégéjén, sajnos most nem tartott velünk Ulrik barátunk egészségügyi okok miatt. Sőt Iramszarvas is gyengélkedett, de végül az utazás mellett döntött, igaz ezúttal futócipőt nem  hozott magával. Utunk Kaposvárra kellemesnek bizonyult, idén elkerült minket a nagy havazás. A Klebersberg Kollégiumba hajtottunk, de a versenyközpontnak csak a nyomát találtuk még, pedig a megrendelt színházjegyeket ott szerettük volna átvenni. Mindenesetre a szállásunkat elfoglaltuk. Hamarosan megtudtuk, hogy a jegyeket korábban a városban vehettük volna át, de a színházba a kezdéskor is megkapjuk a magunkét. Így hát Balogh Ádival kiegészülve elindultunk. Időnkbe belefért még egy cukrászda látogatás is, majd ezt követően   akadtunk össze Péter Attiékkal, hipp-hopp a jegyünknél is voltunk.

A színházba érve a szintén futó Bérczes László művészeti vezető azzal fogadott, hogy a Vaknyugat darab egyik főszereplője Rátóti Zoltán mellhártyagyulladása miatt nem tud a színen lenni, így szükségmegoldásként maga a rendező ugrik be a darabba. Azt kell, hogy mondjam, hogy zseniális megoldásnak bizonyult a beugró, Kovács Lajos, Hunyadkürti György és Mészáros Sára remekbe szabott alakítása maradandó élményt nyújtott.

Mire visszatértünk a kolliba már állt a bál és a versenyközpont is a helyén volt. Gyorsan átvettük a rajtcsomagot és a zene irányába haladva a tészta-partyba csöppentünk. Itt már mindenki a versenyről beszélt. Újdonsült szobatársaink, Robi és Dávid komoly tapasztalattal rendelkező futótársak, így nagy áhítattal hallgattuk élménybeszámolóikat.

A versenynapján hideg-szeles idő fogadott minket. Mesteremmel egyeztetve a jelenlegi maratoni tempómat (150-160 közötti bpm) kívántam tesztelni, azonban a rajtot követően a pulzusmérő rögzítőpántja megadta magát, így érzésemre hagyatkozva egy jó lendületes iramot futottam. Próbáltam végig lazán futni és ahhoz képest, hogy az elmúlt hetekben nem tudtam annyit edzeni, amennyit szerettem volna, meglepően jó formát mutattam. 1:46:31 alatt teljesítettem a távot, ami 5:07/km-es átlagot jelent. Úgy érzem nincs okom arra, hogy elégedetlenkedjek, hiszen az év eleji időponthoz és a terepviszonyokhoz is  viszonyítva egy gyors tempójú versenyt tudhatok magam mögött. Igaz nem szeretnék messzemenő következtetést ebből az eredményből levonni.

Végül, de nem utolsósorban ki kell emelnem, hogy a versenyszervezők idén is kitettek magukért, sőt a tavalyi észrevételeinket is megfogadva a dombok előtt, külön tábla jelezte a megmászandó emelkedő nevét, sorszámát, hosszát és szintjét is, felkészítve a megfelelő helyismerettel nem rendelkező versenyzőt a leküzdendő erőkről.