Terveim között ugyan nem szerepelt, de Ulrik megtisztelő hívószavának engedve belekóstoltam a Budapesten első alkalommal megrendezett Salomon CityRun városi tájékozódási futóversenybe.
Lássuk a részleteket!
Mielőtt a verseny részleteibe bonyolódnék, engedtessék meg egy-két szó a januári edzéseimről. Mivel a fejszém egy hatalmas fába verve vagyon, nincs helye a tétlenkedésnek. Mesterem meg is küldte mezociklusba foglalt edzéstervét. Megosztom a titkos receptet: "fuss sokat, lehetőleg terepen". A hétvégi hosszú-futások már korábban is adottak voltak. A Piros85 előtt 3 alkalommal kedd esténként teszteltem a fejlámpás futást a Jedikkel a sötét Naszályban, bemutatkozásként sikerült is jól eltévednem, de bizton állíthatom; ez nem az én világom. Napvégén fáradtan bukdácsoljak a setétben? Nem szolgál örömömre! A Nagyfa azonban adott, benne a fejszémmel. Nincs mit tenni, a változatosság gyönyörködtet, a jeges talajviszonyokra figyelemmel irány a Börzsöny, annak is a Cseresznyefa parkolója. Innen röpke 8 kili és közel 450 m szint, majd hipp-hopp máris a Nagyhideg-hegy tetején pihegünk. A szórt dózerút minden héten új arcát mutatja: hol sár, hol fagyott kemény terep, avagy 10-20 cm friss hó kanyarog a láb alatt. Van úgy, hogy a telihold mosolyog ránk, de akadt már totális ködvakság is. Mindenesetre, ha azzal köszönsz rám, mondjuk az ősz végén, hogy nem sokára hetente egyszer, későn este a Nagyhideg-hegyen találkozunk, biztosra veszem, hogy összekevertél valakivel.
De nem feszítem tovább a húrt, irány a CityRun félmaraton. Nos Ulrik azt üzente, hogy ha esetleg nem akadna jobb dolgom január 3. hétvégéjén szívesen megtisztelne egy nevezéssel. Na ilyenben sem volt még részem. A nevezési időm (1:45) rögzítése is nagyon fontos momentum, hiszen ennek alapján üldözéses indítással vágtunk neki a pályának. Tájékozódási futásról lévén szó a pálya adatait nem ismerhettük meg előre, csupán azt tudtuk, hogy "a verseny nem kijelölt pályán és útbiztosítás nélkül kerül megrendezésre. Nincs kötelezően tartandó útvonal, de az ellenőrzőpontokat a megadott sorrendben kell érinteni." A Kolozsi térhez közeli tetthelyre közeledvén kezdtem érezni, hogy szinte biztos, hogy kissé erős szintidőt adtam meg. A helyszínen a hazai ultraterepfutás egyik ikonjával, Hajduska Balázzsal is sikerült egy-két szót váltanom. Szemtelen kérdésemre - mit keres ilyen rövid távon - profi választ kaptam: a 400 méter is lehet hosszú, attól függ, hogyan nyomod.
Nos, eljött a rajtideje is, Ulrik kezembe nyomott egy itinert, amelyből kiderült, hogy a budai oldal turisztikai gyöngyszemeit érintjük; Halászbástya-Tabán-Citadella a követendő útvonal, majd vissza a rajtba, ahol egy új itiner vár ránk. Érzésem szerint ideális nyomvonalon haladtam a Várba, köszönhetően annak is, hogy egyemista koromban nem keveset másztam fel a Széchenyi Könyvtárba. Nem esett rosszul, mikor a gyors lábú ifjú titánok, miután megelőztek ismét a hátamat nézhették. Sosem gondoltam volna, hogy a Budai Vár és a Gellérthegy közötti távot a Tabán közbeiktatásával futva fogom megtenni valaha, nem vitásan ez a City Run egyik lényege. A Gellérthegyet mászva éppen Balázzsal akadtam össze, már akkor jól látható volt, hogy ezt a versenyt nem nyerheti más. A Citadellát követően nem sokkal Vörös Miksa jött szembe. Belsőkomputerem jelzése szerint a visszaúton akkor járok legjobban, ha Hegyalja útról a Déli pályaudvar, illetve a Vérmező felé veszem az irányt. Nos be kell látnom itt hiba csúszott a számításba, mint kiderült végig a rakparton haladva vezet a legrövidebb út. Ennek is köszönhetően visszatérve a rajthoz Miksa már éppen fordult a 2. körre, úgy hogy közben nem előzött meg. A 2. körben a Kiscelli Múzeumon keresztül az Apáthy szikla elérése volt a cél. Sikerült beérnem Miksát és neki köszönhetően ismét ideális úton értük el a check-pointot. Innen a Szépvölgyön keresztűl a Rózsadombon át értük el az általam eddig ismeretlen Apáthy-sziklát. A terepfutásoknak is köszönhetően ezen a szintes részen sikerült tempósan haladnom, igaz egy utcával benéztem a legkedvezőbb letérési lehetőséget és így tovább növeltem a métereket a többiekhez képest.
Az Apáthy-szikláról csodálatos panoráma tárult elém, ez a City Run másik lényege; ismeretlen gyöngyszemekre lelünk. A visszaúttal már nem volt sok gond, legurultam a Pusztaszerin. Summa summarum a 9. helyezést értem el a 2:20:58-as eredményemmel. Nekem 23,94 km-es lett a pálya. Ha minden igaz a CityRun minden évszakban várja tájékozódni és ámulni vágyó futótársakat. Ulrik szervezéséről csak szuperlatívuszokban tudok megnyilvánulni. Helyén volt minden és mindenki, az ellenőrzőpontok egyben remek frissítőpontok is voltak. Az önkéntesek kedvesen és előzékenyen szolgáltak ki. A befutót követően, érem, oklevél várt minket és meleg tea, illetve forralt bor közül lehetett választani. Ezek után nagyon várom a tavaszi etapot is.
Folytatom a havi összegzésemet, idén már tavalyi bázisév összehasonlító adataira is visszatekinthetek: idén az első hónapban összesen 248,6 km-t futottam, ami kissé meghaladja a tavaly januári teljesítésemet (232 km).
Utolsó kommentek