Évekkel ezelőtt az augusztusi rekkenő hőségében a Váci Jedik II. csapatát gyengítve Kékestől egészen Vácig váltottuk egymást az országos kék jelzésen és nagy örömünkre végül átengedett a Hegy.

Sajnos ezt követően ezen a versenyen többé már nem futhattunk, így örömmel neveztem az április végi UltraKék Trail börzsönyi versenyére. "Az UltraKék Trail során a rajthoz állók az Országos Kéktúra útvonalát futják végig, az ország különböző pontjain."
Blogunk olvasói jól tudják, hogy a Börzsöny a gyengém. Minden szempontból: lenyűgöző szépsége bármely évszakban elgyengít, ugyanakkor, ha nem adod meg a tiszteletet, amit érdemel, hamar ráébredsz mily kicsiny és törékeny teremtmények vagyunk, bármennyit is edzettél előtte.

A Libegő-Trail teljesítésével ismét megnyitottam a terepszezonomat. Bár egy 4 órás Naszály tekergést követőtő napon, hirtelen jött lehetőségnek köszönhetően a Kolonics György Alapítvány jóvoltából még a Vivicittán is vitézkedtem, ahol életem első negatív split-jét produkáltam. Azért ez nem volt oly nehéz, hiszen az első felében még érződött a lábakban az előző napi túra. Kb. a Lánchíd alatt tűnt fel, hogy mintha gyorsulnék, innen lazábban szedtem a lábaimat, volt hogy 5 perc körül teltek a km-ek. És hogy ennek mi köze van az UltraKékhez? Csupán annyi, hogy az "ÁTENGEDETT A HEGY"-es pólóban futottam és örömömre nem csak én, hanem Kováts Misi is.  

Április vége ide vagy oda, ismét az augusztusi rekkenő hőség várt ránk a rajtban. Ezek szerint az ultrakék vonzza az ultra meleget. Szerencsére sikerült Kováts Misitől egy kis naptejet vételeznem. A rajt előtt Andrással, Bálinttal és Csabival közösen, mondhatni már szertartásszerűen könnyítettünk magunkon, így már semmi sem választott el attól, hogy pontban 8 órakor elrajtoljunk Katalinpusztáról a nagymarosi cél felé. 54,71 km és 1786 m szint leküzdése várt ránk, amihez pont 9 óra állt rendelkezésünkre.

 
Szép nyugiban indultunk el alacsony pulzussal. Nagyon örültem, hogy ismét Bálinttal és Csabival futhattam. Később Pafe is csatlakozott hozzánk ami számomra egy hatalmas csodával ért fel. Nagyon könnyednek éreztem a mozgást, kb. a Lokó-pihenőnél kicsit előre is mentem, miközben a többiek pislantottak, de szerencsére a nógrádi frissítőtől ismét együtt haladtunk. Csabi sarkát harapni kezdte a Hoka, aminek a pontőr szerepét játszó Oszi látta kárát, zoknija hamar Csabi lábán futott velünk tovább.
A fiúk nagyon jóerőben nyomták, a Béla-rét után kicsit elléptek tőlem, igaz végig látótávolságban maradtam. Csovi felé már nagyon melegem volt, szerencsére a hegytetőn hűs szellő lengedezett. NHH-en Veriék és Povázsai Csabi elsőosztályú frissítésben részesítettek. Veri hűtött alkohol frei Erdinger Pilse csodát tett velem. Ezt a kedves gesztust míg élek nem felejtem el.

Innen ismét együtt haladt a trojka. A Barna Ferin nyomultunk Bálint által diktált kiváló iramban, mikor is egy nagyobb farakásból kb. 15-20 fős kiránduló csoport egy varázslatos tribünt varázsolt és olyan fergeteges szurkolásban részesítettek, hogy szinte szem nem maradt szárazon. Kisinóchoz érve az aszfaltút agyhalált okozó trópusi hőséget árasztott. Innen már nem volt sok élvezet a futásban. A kóspallagi frissítés sem sokat segített. Törökmezőt elhagyva barátaim gyomra émelyegni kezdett, ekkor derült ki számomra, hogy a hülye gyerekek olivát nyomtak kólára, igaz én sem voltam túl fitt, a sótabletta sponser kombó az én gyomromat sem kímélte. Legnagyobb sajnálatomra az utolsó 10 km-t egyedül nyomtam. 50 km után a Hegyestető megmászása már nagyon fájt, de a Juliánus-kilátóról elémbe terülő látvány mindenért kárpótolt.

Végül 7:53 körül poroszkáltam a célba Veriék hatalmas ovációja mellett. Na szóval ez a fülledt nagy meleg ismét jól beb@szott, ezentúl kizárólag napnyugta után vagyok hajlandó futni.
Persze azóta már aludtam egy-két napot és végtelenül boldog vagyok, hogy ismét megacélozott a Börzsöny. A pálya nagyon szép, gyakorlatilag a korábbi túráink /Lokomotív, Börzsöny Kapuja, Nahát/ nyomán haladhattunk. A frissítő ponton az önkéntesek most is kitettek magukért, az érem is gyönyörű. A fényképekért az ökofutás.hu és az  Útisugó lencséje a felelős.