A héten ismét igyekeztem fokozni a terhelést. A maraton után egy héten belül két félmaratont futottam, a kettőt 24 órán belül. Sajnos a kettő között pihenni sem igazán volt lehetőségem, hiszen át kellett kocsikáznom Bajáról Debrecenbe. Lenyűgöző eredmény nem született, de elégedetlen sem vagyok.

Március 24., Kikelet félmaraton, Baja

Azt már megírtam, hogy mi a véleményem a versenyről, lássuk, hogy sikerült. A célkitűzésem elsődlegesen az volt, hogy fussam le, mindegy, milyen eredménnyel, maraton után egy héttel ez nem számít. Persze azért igyekeztem meghúzni, amennyire lehet, de nagyon nehezen ment, többször gondoltam arra, hogy most valahol kiszállok, elvégre jó ürügyem van arra, hogy megtegyem. Aztán átmentem az első, 12km-es körön 1:00:05 tiszta idővel, és arra gondoltam, ez még nem annyira rossz, hogy kiszálljak. Valahogy lenyomtam a maradék 9 km-t, abban a meggyőződésben, hogy ezt a tempót úgysem fogom végig bírni. De a végeredmény 1:45:57 lett, aminél jobbat várnék magamtól, de persze nem egy héttel a maraton után. Az idő is meleg volt és a nap is erősen sütött, úgyhogy akárhogy is veszem, ez az alig öt perc feletti kilométerekkel, ráadásul nagyjából egyenletes tempóban. (Legalábbis ami a két kört illeti.)

Március 25. Rotary félmaraton, Debrecen

Ennek a versenynek az értékelése még várat magára (ill. Ulrik váratja). Ennek aztán végképp úgy vágtam neki, hogy városnéző kocogás lesz. Arra nem voltam felkészülve, hogy városnézés helyett négy szigetkört kell lefutnom. Mindenesetre eredményre nem hajtottam. Hátulról indultam, de nemsokára utolértem a nemsokkal előrébbről óvatosan induló Dagadt Köcsögöt, akivel egy darabig beszélgettünk. Közben azonban utolértük Ulrikot, DK haladt előre, én meg gondoltam, jó lesz nekem Ulrik tempója, így vele folytattam tovább. A kör második felében aztán Ulrik kicsit belehúzott, és leelőztük a közben belassult DK-t. Az első kör végén Ulrik már annyira belelendült, hogy gondoltam, hagy menjen, és lemaradtam tőle. A kört egyedül futottam, a végén találkoztam Jónás Ricsiékkel, akik maratoni távon indultak, így valamivel lassabban haladtak. Kb. ugyanekkor fedeztem fel, hogy kb. 100 méterrel előttem halad a Magas Köcsög, akiről azt sem tudtam, hogy indul. Gondoltam, utolérem és üdvözlöm – ez majdnem sikerült is, de a frissítőnél lemaradtam. Ezután közel egy körön át 100 méter távolságból üldöztem, de nem tudtam utolérni. Egy idő után összeszedtem magam, és úgy döntöttem, belehúzok. Nagy nehezen sikerült beérnem, de ő eddigre lehagyta Ulrikot, akit így én is kénytelen voltam leelőzni. A harmadik kör végi frissítőnél aztán a Magas Köcsög ismét elhúzott, de a kör közepén utolértem, sőt, le is hagytam. A végeredmény végül 01:53:29 lett, ami persze nem igazán jó, de a helyzethez képest meg vagyok vele elégedve. Ami még nagyobb öröm, hogy a köreim a következőképpen alakultak: 00:28:02, 00:28:28, 00:28:57, 00:28:01. Ez kb. egyenletes tempót jelent, mert a második és harmadik körben volt nagyobb frissítésem, de még így is biztos, hogy a végére sikerült begyorsítanom.

Ha ezt a két félmaratont legközelebb sikerülne egyetlen maratonná összeraknom, az 3:40 alatti eredményt jelentene, ami azért nagyon szép lenne.

Összegzés

Pontosan egy maratoni távval, azaz 42 km-rel növeltem a távot, ami azt jelenti, hogy 738 az UB-felkészülés össztávja, 2012-ben pedig 501-et teljesítettem. (Ha ezt tartom, az éves eredmény kerek 2000 körül alakul.) A szomorú valóság azonban az, hogy az átlag egyre csökken, a januári 249 és a februári 139 után márciusban csupán 106 km-t futottam! (Januárban csak a két hosszú távú futás összege nagyobb volt, mint a márciusi össztáv.) Nagyon itt az ideje, hogy ezen a tendencián radikálisan fordítsak.