A következő hét már az UB hete lesz, azaz a nulladik hét. A valódi felkészülési időszak tehát véget ért, most már csak pihenni és feltöltődni kell, hogy legyen üzemanyag a felépített gépezetben. De nézzük hogyan kerültek a helyükre az utolsó csavarok?
Verseny
V
asárnap még egy utolsó versenyre indultunk, a Börzsöny Trailre. Ez 31 km volt, 1300 méteres szintemelkedéssel. A szintemelkedés szinte fele, 600 méter a táv első 7 kilométerére esett – ez kb. annyi, mint amennyit a Kékes-futáson 10 km-en kell leküzdeni. Szóval ha valaki nem szokta a terepversenyeket, az kb. úgy képzelje el, hogy először lefut egy Kékes-futást, majd rögtön ezután jön egy Nike-félmaraton, sok-sok Nyugati felüljáróval, foghíjas macskakövön (melyet időnként avar fed, így az ember nem is látja, hova lép). És akkor adjon hozzá még egy kicsit. Mindenesetre nemrég 3:35-ös maratont futottam, most meg ez 4:30 lett. A Kinizsi negyven kb. 37 km-e is kb. ennyi idő alatt lett meg.
Azt azért be kell vallanom, hogy nem teljes erőbedobással csináltam a versenyt. Először is, Prága óta nem érzem magam annyira motiváltnak. Nem hiszem, hogy a közeljövőben valami hasonlót fel tudnék mutatni, így aztán nem töröm magam annyira a versenyeken. Terepen különösen nem, egyrészt mert nincs még benne gyakorlatom, az útvonalak sem ismerősek, és sosem tudom, mennyire bírom majd a végét. UB előtt meg különösen óvatos voltam, hiszen egy óvatlan baleset az utolsó felkészülési versenyen, és éppen az UB kerül veszélybe...
Tovább rontotta a helyzetet, hogy – feltehetően az első állomáson kapott isonak köszönhetően – emésztési problémáim adódtak, ami miatt valahol a 18. km környékén ki kellett állnom a boxutcába, és utána sem állt teljesen helyre az állapotom.
Amiatt, hogy az UB-távomat nem sikerül teljesíteni, eddig nem aggódtam. Már amikor az ötlet megszületett, úgy gondoltam, hogy ha a 42 megy, akkor az ötvenegynéhánynak is mennie kell. Most azonban szembesülnöm kellett, hogy egy aprósággal nem számoltam: a hőséggel. Tavaly az UB-n hűvös volt, de idén kánikula is lehet. Nekem pedig kettőkor, a legnagyobb hőség idején kell indulnom. A Börzsönyben legalább nagyrészt árnyékban futottunk, de az UB-n szétaszalhat a napfény... Most így, egy viszonylag sikeres felkészülési időszak végén sokkal kétségesebbnek érzem a teljesítést, mint bármikor. 31 km
Edzések
Hétfőn csak rekreációs futást terveztem, kezdetben azt gondoltam, elég 4 km, de aztán megembereltem magam: legyen tíz! El is indultam, az első km 5:40 lett, de ez folyamatosan romlott, a 3. már 6:00 lett, a negyedik picit jobb, de utána megint hat felett, és amikor a nyolcadik is 6:10 lett, azt mondtam, ennek semmi értelme. Nem fogok jobban regenerálódni attól, ha még kiszenvedek magamból két km-t, sőt... Úgy gondolom, ez racionális és jó döntés volt, de az utóbbi időben már másodszor adok föl edzést racionális megfontolásokra hivatkozva... részokni nem kéne... 8 km
Kedden gyorsító volt, 4 km bemelegítés, aztán 3*2 km 4:30-as tempóban, közte 2 perces pihenőkkel, majd 4 km levezetés. Az előzmények után biztos voltam benne, hogy nem fog menni, végül sikerült, magam sem értem, hogyan. Annyi trükk azért volt benne, hogy napnyugta után csináltam. És azért nem csináltam meg teljesen, mert a levezetéshez megelégedtem két kilométerrel – már amúgy is sötét volt. 12 km
Szerdán a szokásos Nike-edzés, abban sem voltam biztos, hogy a szigetkör menni fog 25 perc alatt. Végül 24:31 alatt meglett, de utána nem láttam értelmét gyorsítókat futni. Hát így ért véget a felkészülési időszak. 5 km
Összegzés
A héten ez 56 km, ami azért nem rossz. A számláló állása 1355 km, ebből idén 1118 km-t futottam.
Még egy dolog. Korábban már gondoltam arra, hogy milyen jó érzés lesz, ha egyszer valaha sikerül Bitliszbá előtt célba érnem. Igaz, úgy gondoltam, ez egy olyankor történhet meg – ha egyáltalán megtörténhet –, amikor egy versenyem nagyon jól sikerül. Most ilyesmiről nem volt szó. És az érzése sem volt jó.
Utolsó kommentek