Utunk Ultrába

Utoljára az UB-beszámoló kapcsán jelentkeztem (ha nem számoljuk azt a posztot, amiben azt írtam le, miért nem indulok több UB-n), és akkor jeleztem, hogy Achilles-sérülésem miatt egy kis időt ki kell hagynom. Ez a kis idő aztán több lett, mint gondoltam, és bár alkalmanként futogattam, nem éreztem…

Alig tíz hete vagyunk túl a Balaton Szupermaratonon, és máris itt az Ultrabalaton. Ami engem illet, ez az időszak nem az alapos felkészülésről és az eddigiek tetézéséről szólt: egyedül abban bízhatok, hogy a Böszmére gyűjtött erő az UB-n is segít átjutni.

Amikor legutóbb összefoglaltam 2016-os céljaimat, fő célkitűzésemnek a Böszmét neveztem meg. A Böszmét túl vagyunk, ideje tehát leírnom, milyen volt a felkészülés. A versennyel majd egy későbbi poszt foglalkozik.

Az Adidas CC Ride lassan muzeális cipő: 2011 tavaszán dobták a piacra. Jómagam talán két évvel később, egy outletben,m kedvező áron jutottam hozzá. Sajnos  azóta doboza az örök Mikulásgyárba távozott, így pontosan nem tudom megmondani, mennyiért. A cipő jellemzője a…

Tavaly a frankfurti maratonhoz egy remek vásár kapcsolódott. Bár éppen nem volt szükségem cipőre, gondoltam, nem árt, ha bespájzolok magamnak valamit, ha sikerül jó áron találni valamit. Elsősorban könnyű minimalista edzőcipőt kerestem, és erre kitűnő megoldásnak tűn a…

A nyár közepe idén különösen forróra sikerült, nem csoda, ha megnő az éjszakai futások jelentősége. A korábbi években is szemeztem az újvidéki, belgrádi éjszakai futásokkal,…

Legutóbb arról számoltam be, hogy a 2015-ös évre nincsenek nagy terveim. Tulajdonképpen szerencsém, hogy a válságidőszak akkor következett be, amikor túlestem a régi tervek teljesítésén, és új tervek még nem igazán izgattak. Mostanában nem futok. A legutóbbi posztban arról…

A 2014-es évet, akárcsak Vitya, a kisebb kudarcok ellenére is nagyon sikeresnek éreztem. Azt hiszem, elértem szinte mindent, amit akartam. Ennek azonban az a következménye, hogy nem igazán vonzanak újabb kihívások: úgy érzem, nagyjából elértem, amit elérhettem, ennél messzebbre…

Már tavaly azt terveztem, hogy ezzel a címmel posztolok, ha megvan a sub 210-es maraton. Tavaly ez elmaradt, idén pedig nem olyan volt az élmény, mint előre képzeltem. Az azonban, hogy két hónapig nem is írtam róla, nem ennek köszönhető, hanem egyéb elfoglaltságaimnak, leginkább…

Legutóbb azzal fejeztem be, hogy az augusztus végi intenzív versenyzés és edzés elég sokat kivett belőlem, és meglehetősen fáradtan zártam a nyarat. Márpedig szeptember 20-án várt a Dupla Élmény. Vigyáznom kellett, hogy elég pihenőt tartsak, s így visszanyerjem a frissességemet…

Annak idején, mielőtt be kellett vonulnom, sajátos stratégiával vészeltem át az azt megelőző időszakot. Tisztában voltam vele, hogy nem tudhatom, mi vár rám, és felesleges bármivel rémisztgetnem magam: a rám váró szörnyűségek úgyis mások lesznek, mint amikre előre gondolok.…

Vitya remekül teljesít, István szédületesen fejlődik, Ulrik pedig – aki saját blogjáért hanyagolt minket, de már azt sem írja – újra rendesen edz. Szóval mindenki sikeres, mindenki írhatna valami pozitívat, mégis én írok beszámolót, aki ugye... Legutóbb arról számoltam…

Ideje összefoglalni, hogy mi történt a 2013. évben – de előtte lássuk az összefoglalót az év végi edzésekről! Az év utolsó három és egy kis töredék hetében verseny már nem volt (azokat a túrákat, amelyeket lefutottunk, már nem számolom annak), így az összes futás…

Nyakunkba zúdul a téli edzések minden öröme: a sötét, a szél, a csapadék – igaz, egyelőre hó formájában még alig jelentkezett. Az ember elgondolkodhat azon, hogy tényleg akar-e ultrafutó lenni. Edzések Továbbra is menenk a kedd-csütörtök-pénteki edzések, bár pénteken…

A Tudás Útján kihoztam magamból, ami bennem volt. Ezzel részemről a szezon lezárult, habár a szokottnál is tovább nyúlik: a siófoki félmaraton ugyan nem az utolsó verseny volt idén, de már csak edzésnek futottam, és ez így lesz az elkövetkezendő versenyekkel is. A következő…

Lassan négy hete, hogy térdig gázoltam ultrában, így lassan ismét ideje összefoglalni, mi is történt azóta. Már csak azért is, mert volt meglepetés... Az S!6 utáni héten a vérhólyagos kísérlettel voltam elfoglalva, viszont elhatároztam, hogy a 20-a környéki hétvégén…

18 éves korom óta rendszeresen adok vért (eddig összesen több mint ötven alkalommal, bár az én koromban már száz körül illene járni). Ezt sosem éreztem áldozatnak: nem jár fájdalommal, maximum egy kis kényelmetlenséggel. Sőt, valaha kifejezetten kellemes hangulatban végződött,…

Az áprilist az időjárás miatt szokás szeszélyesnek nevezni, de ez esetben érvényes a futóteljesítményre is. Kiderül azonban, hogy a kettő nem független egymástól, és ennek segítségével az is megfejthető, mi a legjobb edzés- és versenystratégia saját maratoni PB-nk…

Mint arról beszámoltam, a február nem sikerült valami fényesen. Márciusban azonban nem ezért futottam keveset, hanem a zord időjárás és a túledzettségtől való félelem miatt (továbbra is rendszeresen járok kettlebellre, és a hónap elején jártam úszásra is), illetve egy kúra…

Mint azt megírtam, a januári YT-t ki kellett hagynom, mert aznap nagyon gyengének éreztem magam – aztán jól le is betegedtem, nem volt durva, valami megfázásos-influenzás nyavalya, időnként reggeli hőemelkedésekkel. Ez pont annyi, hogy az ember féljen, hogy csak növeli a bajt, így…

A pulzuskontroll arra kényszerít, hogy olyan területeken fussak, ahol többet tudok nézelődni, viszont kevésbé fontos, hogy zavartalanul tudjak gyorsan haladni. Így aztán a futásaimból kirándulások lesznek. Mint korábban említettem, az irányt időnként szülőföldem, Kelenföld…

Az ember retteghet attól, hogy valaki az év közepén felteszi a kérdést, hogy hány maratont futott eddig az idén, és be kell vallania, hogy egyet sem. Erre találták ki a Gútai vízkereszt maratont: már az év első hétvégéjén lefuthatja az ember a 42,2 km-es távot. Természetesen…

Már csaknem két hónapja nem írtam,aminek leginkább az az oka, hogy nem történt semmi érdemleges, amiről írhattam volna. Illetve ez nem egészen igaz, mert például november 18. után írhattam volna a Balaton Maratonról (sőt, Ulrikkal illett volna megírnunk a verseny értékelését…

Legutóbb három hete számoltam be arról, hogy miként futottam a maraton PW-met. Akkor azt írtam, hogy „fokozatosan ráállok a rendszeres, szinte mindennapos futásra, de csak könnyű rövideket fogok futni”. Mi valósult meg eddig ebből? Legegyszerűbb, ha rögtön táblázatban…

A Velencei-tó megkerülése után úgy éreztem, nem megy ez nekem. Bármennyire visszafogott tempóban haladtunk, nagyon fáradtam, és a végén már egyszerűen nem esett jól. 28 kilométer volt az egész, és ott, abban a pillanatban nem voltam benne biztos, hogy rá tudnék még tenni 14-et,…