Mint azt az előző héten jeleztem, ez a hét még pihenős volt, tulajdonképpen nem lehet sokat mondani róla.

Pénteken volt egy 130-as pulzushatárral futott hatos, ennek sebessége 5:59-ről indult és 7:16-nál ért véget, az átlag 6:43 volt 126/134 mellett – azaz sokkal rosszabb, mit előtte a szerdai. Igaz, melegebb is volt. 6 km

Vasárnap egy hasonló tizes jövetkezett. Az első kilométer 6:06 lett, és ez is maradt a leggyorsabb. A leglassabb a 8. volt, 7:12, de ez emelkedős volt – a többi mind 7 perc alatti volt. Az átlag 6:37 lett 125/140 mellett. A 140 egy kb. három méteres szintkülönbségű meredek emelkedő volt a Kopaszi-gát végében: akármilyen óvatosan mentem, itt megugrott a pulzusom. 10 km

Hétfőn ismét hatos, ezúttal 5:56-tal indult, de meglepetésre a második, emelkedős, a Lágymányosi hídra felmászó kilométer is 5:59 lett, lefelé pedig egyenesen 5:44. ezután azonban már síkon is 6:17 sikerült, majd az emelkedővel már 6:47, majd lefelé, illetve síkon 6:18. Bár ez jóval jobb a három nappal korábbinál (6:11-es átlag 127/138) mellett, a kilométerek során megfigyelhető gyors romlás sajnos azonos. (A 138-as maximum egy útkereszteződésen való tempós átfutásnak köszönhető. Amikor átértem, azonnal lassítottam: ekkor 128 volt a pulzusom, de hiába a tipegés, utána felment 138. Ebből is látszik, milyen rossz metafora a szívről mint motorról beszélni: hogy nézne ki, ha egy előzés után visszasorolnánk, és akkor pörögne fel a motor?) Az edzést egy 6*100-as zárta. 6 km

Szerdán a szokásos Nike, amire Zsuzsi azt mondta, hogy könnyeden csináljam. Ennek fényében Anikóval csak egy szigetkört futottam, azt viszont nem pulzuskontrollal, hanem érzésre. Bár nem igyekeztünk gyorsulni, kilométereink egyre rövidebbek lettek: 5:53, 5:49, 5:46, 5:32, 5:21. Ezalatt persze a pulzusom is emelkedett: már az első kilométer végén picivel 131 felett járt, majd 140 közelébe ment, a harmadik km végén már 145 körül járt, a negyedik végén már 150 felett volt, az ötödik végén már 157 volt. A végét még jól meghúztuk, így lett a szigetkör 29:40, az átlag 5:38, a pulzus 142/168. Maga az edzés 2*3*2*400 volt: egy lazább és egy húzósabb 400, közöttük kis pihenővel – ez háromszor, utána egy nagyobb pihenő (egy 400m-es séta), majd ugyanez még egyszer. Az első 3*2*400 átlaga 3:40-ös kilométer lett 157/184 mellett, a másodiké 3:47 172/198 mellett. (A sebesség nem az, amit a Garmin mért, hanem az félremért távolság alapján kiszámolt módosított.) A pulzus azért különösen érdekes, mert az orvosi vizsgálat szerint 190 a maximumom. A 130-as határról annyit, hogy az utolsó körnek 138-as pulzussal indultam neki... Ahhoz képest viszont, hogy az edzés előtt nem éreztem fitnek magam, úgy érzem, jól ment, sőt, utána sem éreztem úgy, hogy nagyon odacsapott volna. 10 km

A pénteki 6-8 km lazát előrehoztam keddre, hogy részt vehessek az Ulrik által szervezett – és egyre népszerűbb – BudapEsti Futáson. Mivel én játszottam a záróbusz szerepét, elég visszafogott volt a dolog, a hátul kullogók többször csak sétáltak, ilyenkor én sem tehettem mást. Az átlagtempó 8:07 lett, a leggyorsabb kilométer a hetedik (ez szinte pontosan a Citadella megkerülése), 7:09, a leglassabb a hatodik, 10:29. A pulzus viszont 118/141 lett, remélhetőleg kárpótlás a szervezetemnek az előző napiért. A táv viszont hosszabb lett, mint az eredeti terv szerint lett volna – bár nem tudom, mennyire minősíthető futásnak – 12 km.

Összegzés

A héten így is 44 km-t tettem meg, ami azért pihenőidőszakot véve nem rossz, talán picit sok is. Az előző heti 1567-hez hozzátéve ez idén összesen 1611 km.