Drezdát követő napok elsősorban a pihenést, a feltöltődést szolgálták, majd könnyített, átmozgató jellegű edzésekkel tartottam magam karban, illetve Iramszarvassal teljesítménytúrákon teszteltük a teljesítőképességünket. Mindezt tettem azért, hogy az idei esztendőre kitűzött célok eléréséhez szükséges felkészülést megfelelő állapotban tudjam elkezdeni.
Az idei menü összeállítása nagyon fontos és közel sem olyan egyszerű mozzanat, mint gondolható lenne az első pillanatban. Már az előétel megválasztásánál résen kell lenni, hogy pontosan passzoljon a főfogáshoz. Jelen blogunk olvasói számára nem lehet kérdés, hogy a főfogás nem lehet más, mint a június 1. napján induló UB. Ahhoz azonban, hogy a közel féléves intervallum ne teljen eseménytelenül az utóbbi két évhez hasonlóan egy tavaszi városi maratoni verseny teljesítése is ízletes falatnak ígérkezik április 7-én. Lássuk sorjában az előételeket is! Idén sem maradhat el az idén már harmadik alkalommal megrendezésre kerülő kaposvári Farsangi Félmaraton, tavaly ugyanis nagyon jól éreztük magunkat ott. Március 24-én pozsonyi kiflihez jár a félmaraton, majd április 7-én egy remélhetőleg tökéletesen előkészített párizsi szelet válik ínyemre. Egy hét kímélő fogást követően a Vivicitta jelenti az újabb előételt az április 27-én a Mátrabércen felkínált borzashoz. Egy kisebb dilemmával küzdök jelenleg; május 11-én egy napon rendezik ugyanis a szekszárdi Borvidék-félmaratont és a Terep 50-est. Szerencsére van még időm a választásra, nyilván a gyomrom aktuális állapotától tesszük ezt függővé. És június elsején jön a főfogás, majd desszertként - persze ha megérdemlem - a Zugspitzen szeretném a Basetrail teljesítésével a bajor kiflit benyomni.
Karácsonyi ajándékként vettem kézhez az edzéstervem első etapját. Az első négy hét a nagyobb terheléshez történő hozzászoktatásként gatyába rázó időszak, ami elsősorban a bejglik ledolgozására irányul.
Még novemberben Badacsonytomajban a Tanúhegyek nyomában engedtem a csábításnak, hogy a boldog Újévet - szigorúan edzés gyanánt - egy maratoni versennyel nyissuk. A gútai Vízkereszt Maratonról Iramszarvas remekbe szabott beszámolója kellő részletességgel tudósít. Az én feladatom 145-155 közötti pulzustartományban történő teljesítés volt. Ez többé-kevésbé sikerült is, aminek köszönhetően pontosan 4:28 alatt csaptam célba a sűrű hóesésben. Szerencsére nem futottam egyedül, sőt asszisztálhattam Balázs egyéni rekordjának megdöntésében is. Komáromtól majd 20 km-re fekvő Gútában ágyúszó jelezte a rajtot, majd egy helyi felvezető lovas csapat nyomába eredve mentünk a Vág partja felé. Vágfüzesre érve éppen azon gondolkodám, hogy miért nem volt elegendő a féltáv, mikor a falurádióból AC/DC, majd Cseh Tamás nótája lendített át a fásultságon. Ez a remek verseny megmutatta, hogy most hol is tartok. Látható, hogy bőven van mit (t)enni...
Utolsó kommentek