Szeptember 22-én idén már a harmadik maratonomat kezdtem Szlovákiában – ám északi szomszédunknál továbbra is csak két maratont fejeztem be. Nem kell aggódni, versenyt feladnom azért nem kellett.
Bár emlékezetem szerint már többször megjegyeztem, hogy be kéne megint rendesen iktatni a hét közbeni futásokat – hát egyelőre nem sikerült. Hét közben hol az előző versenytől vagyok fáradt, hol a következőre pihenek, közben meg ott van a kettlebell, és amikor van energiám és lehetőségem, akkor úszásra fordítom az energiámat. Az utóbbi két hétben még ez utóbbi sem jött össze, amikor mehettem volna, megengedtem magamnak egy kis lazító programot – ami megint csak azt mutatja, hogy nem vagyok függő. Azért hétvégi hosszúakat rendesen csinálom.
Atomfutás ráadással
Szeptember 14-én szombaton a paksi Atomfutásra mentem. Tavaly igencsak megkedveltem ezt a háromnegyed-maratont, és idén sem maradtam volna le róla szívesen.Az azonban eléggé elvette a kedvemet, hogy reggel Pesten szakadt az eső, és csak reménykedni lehetett abban, hogy délre Pakson jobb lesz az idő. Szerencsére tényleg jobb volt, mikor indultunk, alig szemerkélt, aztán el is állt, és nem sokkal azelőtt kezdett rá újra, hogy beértem – akkor sem vészesen. Mivel 13 fokot mutatott a hőmérő, a biztonság kedvéért vettem a pólóra egy ujjatlan szélfogót – mint néhány kilométerrel később kiderült, teljesen feleslegesen: borzasztóan izzadtam benne, jobb lett volna egy szál pólóban.
Elég sajátos a pálya, mert az első tizenegynéhány km szintes, időnként nagyon szintes, majdhogynem terepfutás (a talaj sem mindenhol aszfalt), a maradék viszont nagyjából sík, vagy csak enyhe lejtőkkel-emelkedőkkel tarkított, és aszfaltozott.
A pálya a tavalyihoz képest változott: egyrészt északon, a dombos részek még durvábbak lettek (volt, ahol teraszos szőlőültetvényen kellett függőlegesen átvágni, több helyen volt lépcső), délen viszont kimaradt az a szép Duna menti, szakasz, mely hátulról közelítette meg az erőművet, és délen sem ment el a halastóig a pálya – visszafelé pedig más útvonalon ért vissza. (Akit komolyan érdekel, összevetheti a tavalyi térképet az ideivel.) Emellett változás volt az is, hogy a különböző távok útvonalai eltértek, és a rajtok is késleltetettek voltak – így idén szó sem lehetett volna olyasmiről, mint tavaly, amikor Dettit és Sáringer Zolit kísértem a verseny első szakaszán.
A versenyen a 150-es pulzust igyekeztem tartani, de hiába, mert a nagy dombmászásokon minden óvatosság ellenére felment – volt, hogy 164-ig is. A későbbi szakaszokon azonban sikerült a megfelelő tartományban tartanom, egészen a legvégéig, amikor megint egy durva emelkedő jött.
A kezdő kilométereket lefelé futottuk, itt könnyed tempó és alacsony pulzus mellett is egy 4:26-os és egy 4:29-es km-rel indítottam – az ezt követő km-ek a változó terepviszonyok miatt értékelhetetlenek: mindenesetre itt volt a leglassabb 7:30-as kilométerem. Csak a 15. kilométerrel kezdődő viszonylag sík szakasz értékelhető: a 15-16. 5:0x, a 17.–19. 5:1x, a 20-27. 5:2x (kivéve a 21.-et, ami 5:33), a 28-29. ismét 5:13 lett (utóbbiban az enyhe lejtő is közrejátszott). a 30. és 31. km ismét emelkedett, itt jelentősen romlott a sebesség: 5:34-es, illetve 6:05-ös lett a kilométer.
A végeredmény 2:50:48 lett, az átlagsebesség 5:25min/km, ami a pálya sajátosságaira való tekintettel szerintem most nekem nem rossz. Az átlagpulzus is 149 lett annak ellenére, hogy az első km-en megint hülyeségeket mért. Tavaly ilyenkor 137-es átlagpulzussal 3:44:22 volt, igaz, ha a mérések nem csalnak, akkor két km-rel több hosszabb volt a táv. Tavaly viszont az utolsó kilométerek magasabb pulzussal is 6:30-6:40 körül mozogtak.
Másnap kimentem a Margit-szigetre kényelmesen lefutni egy félmaratont, de ezúttal minden porcikámban éreztem az előző napi futást. Két kört le is futottam, de utána úgy éreztem, kár ezt erőltetni, a pihenésre most nagyobb szükségem van, mint arra, hogy az előző napira ráeddzek.
Ügyetlen Lábatlan
Július közepe óta futottam jó pár maratonnál hosszabb és rövidebb távot is, de maraton egy sem volt. Le kell szögeznem, hogy nem szakmai szempontok vezérelnek a versenyek válogatásában, de amellett nem tudok elmenni, hogy Füssen (melynek etimológiájáról írtam is) után éppen Lábatlan következett. Ennek eredetének is utánajártam, és két lehetséges magyarázat van. Az egyik szerint a település neve személynévből ered, és feltételezhető, hogy a személy (születési vagy szerzett) végtaghiányáról kapta a nevét. A másik lehetőség, hogy az Esztergom környéki változatokban a láb szónak amúgy is van ’alsó rész, alsó vég’ jelentése, ráadásul van a közelben Lábas-hegy és Lábatlan-hegy is. Ez utóbbit kicsit furcsállom, mert ugyan milyen hegy lehet az, amelynek nincs lába, alsó része? Mindenesetre Lábatlanon futóversenyt szervezni – merész ötlet.
Az ötlet nem pusztán merész, de egyenesen zseniálisnak is mondható. Az útvonal ugyanis nem Lábatlanból indul, hanem a Duna túloldaláról, a szlovákiai Karváról (pontosabban annak közeléből, hogy pontosan kijöjjön a maraton), és elmegy Esztergomig, ahol a Dunán való átkelés után vissza kell futni Lábatlanba. Az átkelést a rajt előtt a szervezők biztosítják. Sajnos azonban a futással párhuzamosan kerékpárverseny is van, ami egészen jó lenne, ha a szervezők meg tudnák oldani a kerékpárok átszállítását. A jelentkezők száma évről évre nő, és a szervezők ezzel nem tudnak lépést tartani. Idén több mint egy órát csúszott a rajt, ráadásul állítólag ez így történt már tavaly is. Az sem világos, miért nem lehet a futókat a kerékpárosoktól függetlenül időben elindítani – úgyis több időt töltenek a pályán, csak miattuk nem kell fenntartani a lezárásokat. Summa summarum, gondos energia- és vízfeltöltés ide vagy oda, éhesen és szomjasan vágtam neki a távnak, és ezzel nem voltam egyedül. Az külön szerencse volt, hogy az időjárás nem volt nagyon hűvös, hiszen arra sem volt mód, hogy melegítőt vagy hasonlót a rajt előtt leadjunk, és visszaszállítsák. (Volt, aki arra panaszkodott, hogy a váltók szállításáról nem gondoskodnak, ez azonban az árakat figyelembe véve irreális elvárás.)
Sajnos a frissítőpontok sem álltak a helyzet magaslatán: a legtöbb helyen féldecis pohárban volt a víz, és volt olyan hely, ahol nekem magam kellett pumpálgatnom egy tartályból. (A szervezés amatőrségét mutatja, hogy a szervezők erről még képet is raknak fel a Facebook-oldalukra! L. oldalt.) Bár jól indultam, az első öt kilométeren könnyed futással sem léptem túl az 5:00-t, innen a félmaratonig már 5.2x és 5:4x között ingadozott, ráadásul a frissítőpontok még lassabb kilométereket eredményeztek. Ez alkalommal volt saját frissítőm is (decathlonos zselé a 10. és 30. km-nél, Nutrend kerékpáros szelet 20-nál), ezek sem segítettek. Félmaratonig még inkább a pulzus miatt kellett lassítanom (ezúttal is 150-et lőttem be határnak), ott is érezhetően akkor, amikor napon mentem; utána már eléggé fáradtam is: innen már az 5:5x-es,6:0x-es kilométerek voltak a jellemzőek, egészen a 33. utánig, amikor elmerült az órám. Ekkor kb. 3 órája és 10 perce futottam. Innentől kezdve a saját erőbeosztásomra voltam bízva, nem kötött a pulzus, de nem hiszem, hogy sokkal gyorsabbat tudtam menni, mint ha az is lassított volna. Így mindenesetre 8 másodperccel 4 óra után értem be, ami idén a második legjobb maratonom. Ugyanakkor elvben minden megvolt ahhoz, hogy legalább olyat fussak, mint Radenciben, de ez megközelítőleg sem jött össze. Nem hiszem, hogy ezt a csúszásra, a frissítésre vagy az időjárásra lehetne fogni. Csalódott vagyok, mert jobbra számítottam.
Egyébként a szervezés gyengeségei ellenére a verseny igen sokat ad, én 2000 forintért neveztem, ezért a versenyen kívül pólót és ebédet is kaptam. A pálya igen kellemes, az külön fantasztikus élmény, hogy nem sokkal a rajt után már látni a távolban (pontosabban: az elérhetetlen messzeségben) az esztergomi bazilikát, és ez egyre közeledik, míg csak az ember le nem fordul a hídról, és el nem indul vissza, nyugat felé. És ekkor még csak a táv felénél tart...
Összegzés
A két hét alatt tehát kevés híján két maratont futottam, ez 83 km – két hete egy hétvége alatt jött össze ennyi. Ezt a legutóbbi 1507-hez adva 1590 km-t kapunk... hát, ahogy ez kinéz, idén jó, ha a 2000 km meglesz...
Utolsó kommentek