A Kraftwerk talán a legeurópaibb zenekar. Persze a maguk kiszámítottságában, mérnöki módon, technokrata ízléssel felépített darabjaikban tipikusan németek – legalábbis megfelelnek a németekről alkotott sztereotípiáinknak (melyekben hajlamosak vagyunk megfeledkezni a német kultúra olyan elemeiről, mint E. T. A. Hoffmann munkássága, vagy éppen Goethe Werthere vagy Vonzások és választásokja). Ugyanakkor mintha ezt egyensúlyozandó tudatosan választanának összeurópai, vagy éppen kifejezetten francia témát. 

A Kraftwerk számai egy olyan világot tükröznek, melyben a technológia olyan jólétet teremt, melyben mindenki biztonságban érezheti magát, melyben mindenki teheti a maga dolgát. Az olyan kritikusabb hangvitelű számaikban, mint A Modell vagy a Robotok, rámutatnak ugyan ennek a világnak az árnyoldalaira is, de abban a tudatban, hogy a lehetséges világoknak még mindig ez a legjobbika. Minden Kraftwerk-szám a jólétit társadalmat és a békét ünnepli, nem felvonulással és zászlólengetéssel, hanem a mindennapok szorgos tevékenységével.

Éppen ezért a tipikus Kraftwerk-számokat a nyugodt, mégis erőtől duzzadó tempó jelelmzi, ami nem erőszakolja rá magát az emberre. Éppen ezért kitűnő háttérzene hosszabb távú, visszafogott tempójú futáshoz. Tudtommal kifejezetten a futásról szóló Kraftwerk-szám nincs, de itt van egy közeli rokon, a kerékpározás.

A szám újabb verziója valamivel pörgősebb, és több a szöveg is. Az egyik Kraftwerk-jellegzetesség a szövegek szűkszavúsága. Gyakran a tulajdonnevek dominálnak, illetve inkább technikai terminus technicusok jelennek meg. Jellemző módon a szöveg nem magára a kerékpározásra, inkább a verseny médiaképére, a közvetítésekre utal.

A viszonylag gyorsan, de kellő energiabeosztással megtett minél hosszabb út igénye nem csak az emberi meghajtásnál jelentkezik. Nem csoda hát, ha a hosszú távok kitűnő háttérzenéjéül szolgának a Kraftwerk által megénekelt más közlekedési módoknak, ez esetben a vasútnak szentelt szám (ha már szóba került, magáról a TEE-ről is érdemes tájékozódni). A kevés szövegben itt is a tulajdonnevek dominálnak: az ismerős földrajzi és személynevek az otthonosság érzetét keltik.

A közlekedési eszközök közül nem maradhat ki az autó sem. Az Autobahn is remek háttérzene. Az albumon hallható teljes verzió pedig több, mint 20 perces, így a lassabbakat is elkísérheti akár három kilométeren át is. Ha pedig Budapestről kihajtva indítjuk, akkor kb. akkor fog véget érni, amikor elérjük a Velencei tavat.

Végül pedig az ínyencek kedvéért az előző szám egy sajátos feldolgozását is bemutatjuk.

Mindenkinek kellemes futást, minél hosszabb távokat kívánunk szerte Európában!