A pulzuskontroll arra kényszerít, hogy olyan területeken fussak, ahol többet tudok nézelődni, viszont kevésbé fontos, hogy zavartalanul tudjak gyorsan haladni. Így aztán a futásaimból kirándulások lesznek. Mint korábban említettem, az irányt időnként szülőföldem, Kelenföld felé veszem.
A többedik ilyen alkalommal érdekes felfedezést tettem: egy rekortán futott az utam mellett. Egy ideig követtem, felderítettem, körülbelül merre vezet. Aztán egy reggeli futásomba beiktattam. Elhatároztam, hogy a pontos pulzusátlagot feláldozom a pálya lemérésének oltárán. Úgyhogy beiktattam a pulzuskontrollba egy „gyors” kört. 730 métert mértem, de mint az ábra mutatja, az órámnak nem sikerült rájönnie, hogy ott álltam meg, ahonnan elindultam (innen is csókoltatom Garminékat) – a pálya hossza tehát valahol 700 és 750 méter között lehet. Kár, hogy ha már nem lehetett egy teljes kilométer, akkor legalább a 800-at nem sikerült elérni, hogy két teljes pályányi legyen. (Bár ha tudnánk, hogy pontosan 700 vagy 750, az se lenne rossz). Mindenesetre minden tiszteletem azoké, akik lerakták. Nem tudom, mikor került oda, de összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van, mint a szigeti. Akinek a hosszabb futásaiban van egy-két gyorsabb kilométert, annak mindenképp javaslom, kanyarodjon egyet erre (a Tétényi úti – Szent Imre – kórházzal szembeni parkba).
A dolog szomorú része, hogy a kb. 5:00-s sebességgel futottam, és már ezen a rövid távon is 155-re felment a pulzusom. Messze még az az idő, hogy gyorsan fogok futni alacsony pulzussal – ha eljön valaha.
Ha valaki tud még titkos rekortánokról, várjuk a tippeket kommentben!
Utolsó kommentek