Párizst követően egy regeneráló, pihenő hetet engedélyeztünk, a végszóra betoppanó szép időben végre ismét vízre szállhattam és bicikliről is leporoltam a téli pormacskákat. A versenynaptárban újabb megmérettetések közeledtek, ezért ismét a futócipőé lett a főszerep.

 A pihenő hetet követően Mesterem ismét meglepett az aktuális edzéstervvel és szervezetem nem tiltakozott túlságosan a teljesítése ellen. A hétfői 8 km-es felvezető futást követően, másnap 16 km-en élveztem az első igazi  tavaszi futásomat, majd a közelgő Mátrabérc-trailre tekintettel idén először, péntek kora délután  a Fenyőgyöngyén találtam magam, ahol egy másfél óra szenvedés várt rám. Előtte, csütörtökön a Futóklubban a sportpályán alapos bemelegítést követően iramjátékosan hangolódtunk a Vivicittára, ahol idén ezúttal a félmaratoni távon álltam rajthoz köszönhetően annak, hogy a NIKE félmaraton több, mint 15 alkalommal történő teljesítésére tekintettel "jubileumi futó" kedvezménnyel élve grátisz nevezhettem, s mint kiderült, valóban ajándékfutáson vettem részt.

A Vivicittát megelőző nap, ráhangolódásként családi körben 30 km-t tekertünk készülve a nyári biciklitúrára. Vasárnap szép derült napra ébredtem, könnyed voltam és jókedvű. Ez a kellemes hangulat egész napomra hatással volt és nemsokára láthatóvá válik, hogy ez a teljesítményemre is roppant kedvezően hatott (flow). A Szigetre érve a Suhanj! csapathoz csatlakozva további pozitív energiával töltődtem fel a csodálatos társaságban. Iramszarvassal Pozsony óta először üdvözöltük egymást személyesen, sőt UB-s csapattársaimmal, Ulrikkal és Pannonfunkkal is sikerült egy-két szót váltanom.  Tavalyi nyulammal Csabai Edvinnel is üdvözöltük egymást, aki idén nem állt rajthoz a legnagyobb sajnálatomra.

Pontban 9:30-kor vágtunk neki a távnak és a párizsi stratégiát követve ezúttal sem csaptam egyből a lovak közé, hanem lazán, könnyedén, szigorúan 150 körüli pulzussal tettem meg az első kiliket. Élveztem a Szigetet,  gyerekkorom meghatározó helyszínét és a SUHANJ szurkolók biztatása pluszmotivációt adott, hiszen jó ügyért futottam. A szigeti frissítőpontnál szóba elegyedtem a szintén Suhanjos sporttársnővel - Bosznay Dia -  aki suhanásom tempójáról érdeklődött. Kisvártatva kiderült, hogy ő is 1:40-en belül tervezi a célba érést. A tempónk nagyon jó volt 4:30 és 4:40 között fogytak a kilik és a derült időnek köszönhetően, fázni sem fáztunk. Erre figyelemmel alaposan frissítettem magam. Féltávnál még mindig nagyon élveztem a mozgást és a kiváló Sponser izotóniás italnak is köszönhetően tempóm sem lankadt számottevően. Sőt a Suhanj szurkolói-pontokon kapott inspirációnak hála valóban frissen és üdén közeledtem a célhoz. A célba érve konstatáltam, hogy egy közel 17 éves teljesítményt múltam felül, hiszen a '96-ban 25 évesen futott 1:39:26-os rekordidőmet, majd egy perccel felülmúltam. Az új PB: 1:38:27!

A sikeres félmaratonit követően már a Mátrabérc leküzdése került tapintható távolságba. A tavalyi váltóverseny után biztos voltam, hogy a futótársakkal sokszor találkozom még a rajtban ezen a versenyen. Sajna a tavalyi csapatból idén egyedül nekem nyílt lehetőségem az ismételt megmérettetésre; Ultik felkészülését egy makacs sérülés akadályozta, míg Iramszarvas inkább a Krakkói Maraton teljesítését tűzte ki célul. Szerencsémre a T50 alkalmából már jól ismert váci sporttársakhoz - Farkas Csabi és Kummer Bálint - csatlakozva új formációban vettük át idén a rajtszámokat. Németh Csabáék rendezte versenyen érzem igazán ennek a sportnak a gyönyörűségét, hiszen ennek a versenynek a teljesítése még a legnagyobb versenyzőket is próbára teszi. Nem véletlen, hogy csak váltóban van merszem nevezni. A múltévtől eltérően a változatosság jegyében idén nem a kezdő etapot vállaltam, hanem, a folytonosságot szem előtt tartva a középső szakaszon - Kékestető, Galyatető, Vörös-kő, Ágasvár, Mátrakeresztes - kívántam tapasztalatot szerezni. A Sirok-Kékestető szakaszhoz képest, itt nem "csupán" az emelkedők leküzdése várt rám, hanem komoly szirtekkel tarkított lejtéseken a talpon maradás sem tűnt egyszerű feladatnak. Igaz tavaly erről már Iramszarvas részletesen beszámolt, így nagy meglepetés nem ért. A közel 23 km-en az elcsigázott, egy Kékes-csúcs leküzdését maguk mögött tudó sporttársakat üdén és könnyedén előzgettem, tudva azt is, hogy 10 km után Galyatetőn egy nagy frissítésben lesz részem. Az első szakaszhoz mérten az emelkedők akkora kihívást nem jelentettek, bár Ágasvár meg- és lemászása már nekem sem esett annyira jól. A következő napok heveny izomláza jelezte igazán, hogy szervezetem megérezte a közel 3 órás - 2:56:36 - futást.