A legutóbbi jelentkezésem óta bizony sok idő elsuhant, a nyárból ősz lett és az ősz hozza magával azokat a versenyeket, melyek célt adnak a felkészülésnek. Őszi célversenynek egyrészt az október közepén rajtoló müncheni maratont, másrészt a november első hétvégéjén sorra kerülő, a Pilis és a Budai-hegység legszebb részeit átszelő, Csillaghegyről induló és Nagykovácsiba érkező Piros65 teljesítménytúrát tűztem ki.
A Suhanj!6 bizony lemerítette egy kicsit az aksikat, így kb. egy hetet lazítottam. Még Iramszarvas Palóc Expedicióra szóló meghívását is ejtenem kellett, pedig több táv (40, 60, 80, 100km) között is válogathattunk volna. Bár egy 6 órás verseny teljesítése jó alapokat ad, ám kissé lomhává is teszi az izmokat, így a közelgő Nike FM-től nem várhattam azt, hogy a tavaszi PB-t felülmúlja. Mesterem edzésterve október közepére hozza el a csúcsformát, így a szeptember 8-ai versenyt egy szintfelmérésnek és egy jó gyorsító edzésnek tekintettem.
Az előző évekhez viszonyítva az időjárás sokkal kedvezőbb volt a futáshoz, igaz sok felhőt most sem láttunk az égbolton, de a 9 órai kezdésnek is köszönhetően még sem olvadt fel az aszfalt a talpunk alatt. Több év után Zsolt padtársam ismét edzésbe kezdett, így együtt vártunk Storcz Botond rajtjelére.
Igyekeztem egy jó iramot menni, most a pulzuskontrollra sem kellett ügyelnem. 4:30-4:40 közötti kilikkel robogtam el a budai rakpartig, majd arra törekedtem, hogy ez a tempó minél tovább tartson.
Már Pesten jártam kb. a Lánchíd körül, mikor Kárpáti Józsi friss Ironman érintette meg a vállamat, akivel legutóbb hazai pályáján Szekszárdon futottunk együtt. Józsi egy hosszú finisbe kezdett, amihez én ott kevésnek bizonyultam. Szerencsémre azért csak egy-két kili csúszott 5 felé egy cseppet. A végén még egy váltóban futó kissráccal együtt sikerült finiselnem, aki 17 km-nél hagyott faképnél, de még maradt bennem szufla a végére is, hogy beérjem. Az órám 01:41:35-öt mutatott a célba érkezéskor, ami ugyan majd 3 perccel maradt el a tavaszi vágtától, de az egy évvel ezelőtti eredményemet így is sikerült 1 perccel felülmúlnom, ami bizakodásra ad okot. A 167-es átlagpulzushoz, 4:48/km-es sebesség párosult.
A maratoni felkészülés leghangsúlyosabb részéhez érkeztem, jelenleg még az edzések terjedelme is jelentős (70-80 km/hét), de már a gyorsító munka is intenzív szerepet kap. Az edzések oltárán idén kénytelen voltam feláldozni a Baradla Trail-t is, annak ellenére, hogy ez tavaly felejthetetlen élményt nyújtott. Sajna mostanában a gödi Futóklub közösségi futásain sincs alkalmam erőt gyűjteni.
Utolsó kommentek