A legutóbb beszámoltam arról, hogy mindenféle probléma után ismét rendesebben futok, gyakrabban és hosszabb távokat is. Azóta is úgy igyekeztem, hogy minden héten meglegyen legalább a maratoni táv, sőt azóta túl vagyok két U-s versenyen is, egy igazi ultratávval, megy egy kvázi-ultrával (két részletben, de 24 órán belül).

Igyekeztem visszaállni a hét közbeni két edzésre, ezért szerdán, illetve pénteken (az UTH előtti héten pénteken, az UB előtti héten csak szerdán) futni kb. egy órácskát. A hétvégi futások mindig szintesek lettek, az utóbbi időben a hét közbeniek is: ilyenkor általában a Rózsadomb–Pasarét–Mátyás-hegy környéket fedezgetem fel.

Sajnos időközben új fajta térdproblémám keletkezett. Szinte minden másképp működött, mint eddig. Korábban ha beleállt a térdembe a fájdalom, akkor utána nem is tudtam futni: amint megpróbáltam, a fájdalom újra jelentkezett. Most viszont a legváratlanabb pillanatokban belenyilallt a térdembe, amit ösztönösen felkaptam, és majd minden további nélkül futottam tovább. Bár a legutóbb főként a jobb térdemmel volt problémám, most a balban jelentkeztek a nyilallások. Eddig a fájdalom főleg a lefelé futást akadályozta, most viszont a felfelékre lett érzékeny a térdem. Emelkedőkön az is előfordult hogy tompa, a futást nem akadályozó, de mégis zavaró fájdalom (vagy inkább kellemetlen érzés) jelentkezett a térdemben.  Ellenben a lefelék jobban mennek mint valaha – de legalábbis meglehetősen régen mentek olyan könnyedén, mint most. Összességében szerencsére a problémák sem jelentenek akadályt a futásban.

A gyulai maraton utáni héten a Borvidéket futottam, viszonylag megengedő voltam a pulzussal, hagytam 140–150 között mozogni. Nagy eredménnyel nem dicsekedhetek, alig valamivel 2:40 alatt jöttem be. (Összehasonlításként: 2012 – 1:59, 2013 – 2:18, 2014 – 2:18. Igaz, az első évben rövidebb volt a pálya, és azóta is folyamatosan változik, de ha nehezedik is, úgy tűnik, annyit nem fejlődök, hogy legalább a szintet tartani tudjam.) A Borvidék utáni vasárnap is kocogtam kb. 9 km-t síkon, de a pulzusövet otthon hagytam. A hatpercesek is eléggé nehézkesen mentek még így is.

A következő hét végére nem volt verseny, így szombaton elmentem egy hosszabbra, de nem túl hosszúra: az Erzsébet-kilátóhoz futottam fel kacskaringós kirándulófutással, így több mint 2:40 alatt tettem meg valamivel több mint 24 km-t (6:31-es átlag).

Ezután következett a két U.

UTH52: Vörös-kő is the new Sombokor

Be kell vallanom, az UTH52-re különösebben nem készültem, nem voltak vele terveim. Tisztában voltam azzal, hogy a téli-tavaszi felkészülésem mellett a teljesítés lehet a maximális célkitűzés. Utólag azt gondolom, még ez is túlzás volt.

Tavaly a T50-en sikerült 6:20-on belül futnom (érdekes módon az akkori posztban még ezt az eredményt sem éreztem érdemesnek feljhegyezni). Bár előtte gondolkodtam azon, hogy esetleg idén már a T100-nak is nekimegyek, a hat órán túli eredmény után úgy döntöttem, hogy majd ha a T50- et hat óra alatt is képes leszek, akkor próbálkozom a T100-zal. Na, itt szólt közbe a sors, hogy oda a T, itt az UTH.

Balga módon úgy képzeltem, hogy az UTH52 nagyjából olyan szintű lesz, mint a T50. Nem egyedül: kb. a mezőny fele nem ért be szintidő alatt, ami azért eddig nem volt Csanya versenyeire jellemző. Ez a statisztika is jelzi, hogy idei gyengébb teljesítményem nem egyszerűen rosszabb felkészültségemnek tulajdonítható. Másrészt szerintem ebben a sár csak részben saras, az ugyanis csak bizonyos szakaszokra volt jellemző. Egyszerűen a pálya tényleg jóval nehezebb, méghozzá az utolsó 20 km-en (és nem egyszerűen azért, mert nincs frissítés, az legfeljebb a koronát teszi fel az egészre).

A Pilisszentlászlóig tartó szakasz kemény, de egyrészt itt még kipihent az ember, másrészt ezt kifejezetten kellemes, ereszkedős, bár időnként technikás szakasz követi Visegrádig. Utána jön a nagy, kb. öt kilométeres mászás, de ésszel az is megoldható feladat, és a Pap-réthez való eljutás pedig megint nem kihívás. (Ráadásul  Pilisszentlászlótól a Pap-rétig tartó szakasz nagyjából megegyezik a boldogult T50 útvonalával, így összehasonlítás szempontjából mindegy.) Ezután következik azonban a feketeleves. Ha egy pillantást vetünk a szinttérképre, azt látjuk, hogy a visegrádi nagy emelkedő után ugyan még van kettő, de azok a visegrádihoz képest elenyészőek. Ha a Pap-rétet elértük, lényegében minden igazi nehézségen túlvagyunk.

Hát nem. A negyvenedik kilométeren ugyanis nem emelkedő jön, hanem egy fal, amelyet csak a Sombokorhoz tudnék hasonlítani. Erre bottal is nehezen másztam fel: a negyvenedik kilométerem úgy lett 20 perc feletti, hogy eközben a pulzusom, melyet szinte végig sikerült 145 alatt tartanom, és Visegrádnál is alig ment egy-egy óvatlan pillanatban 150 fölé, itt így is 155 felett járt. Nem mellesleg az emelkedőt egy nagy lejtős szerpentin előzi meg, majd egy igen technikás lejtő követi. Szerencsém volt, hogy az inov8 Bare-Grip 200-as volt rajtam, ez ugyanis remekül vizsgázott, a lejtőkön hihetetlen jól kapaszkodott. (Más kérdés, hogy síkon a sáros utakon szeretett volna lekéredzkedni a lábamról. Ez a cipő egyébként feltehetően egy külön posztot fog kiérdemelni.)

Míg a T50-en 100 perccel a szintidő alatt értem be, itt alig több, mint 20 perccel: 7:37:39 alatt végeztem. Az egyetlen vigasztaló dolog, hogy valószínűleg viszonylag okosan osztottam be az erőmet: Pilisszentlászlóra még 152.-ként érkeztem, a Pap-rétre már 119.-ként, a célba viszont 103.-ként. Különösen az utolsó szakaszon éreztem, hogy nagyon sok embert hozok be,  annak ellenére, hogy a városi szakaszon sem voltam gyorsabb hatperceseknél. (Kivéve az utolsó ~ 440 métert, melyet 2:11 alatt abszolváltam). Végül is elmondhatom, hogy az utolsó 35-40 km-en kb. feleannyi embert megelőztem, mint ahány előttem ért célba, ami azért mégis egyfajta rekord lehet...

UB

Az UB-ről nemsokára külön beszámoló is meg fog jelenni. Nem nagyon szeretnék spoilerezni, de trailernek megteszi, ha elárulom, hogy nem készültem valami nagy durranásra. A tavalyi páros teljesítés idén szóba se jöhetett volna. Tavaly április elején már 750 km felett jártam, az UB-re pedig 1248 km-t tettem meg, addig idén 696 km-rel a hátam mögött vágtam az UB-nek, és kerek 750 km-nél fejeztem be. A teljesítményem is ennek megfelelően alakult.

(Az első kép forrása).