Utunk Ultrába

Őszinte leszek, a terepfutas.hu peaks of versenysorozatának kiírását figyelmetlenül olvastam el és mire észbe kaptam, a mezőny már a Mátra, Pilis, Budai, Vértes, Gerecse csúcsait is megmászta, sőt mi több a Börzsöny került terítékre. Figyelmetlenségemre gödi sporttársaim hívták fel a figyelmemet; Attila és Norbi március végén a Rotary sövénytelepítés alkalmával éppen a Gerecse csúcsainak hódítását követően számoltak be frissen szerzett élményeikről, ami olyan nagy hatással volt rám, hogy a közelgő börzsönyi expediciójukhoz kértem felvételemet.

Úgy gondolom, elég jól ismerem a Börzsönyt; túl a Börzsöny Traileken, Téli Börzsönyön, Verőce Éjszakai Trailen, számos teljesítménytúrán - Vulkán, Lokomotív 424, Börzsöny kapuja, Börzsöny szíve, NAHÁT, Tátralátó -, nem beszélve arról sem, hogy a Váci Jedikkel szinte minden hétvégén a megunhatatlan ösvényeken jutunk el olyan csodás helyekre, mint Nagyhideg-hegy, Rakodó, Csóványos, Fultán-kereszt, Závoz, Nagy-mána, Drégely, Nagy- és Kis-hintarét, Hadiút, Béla-rét, Pénzásás stb.
Robi /aki sajnos a covid érintettsége miatt nem tarthatott velünk/ által frissen szerkesztett tracket tanulmányozva koppant az állam és beláttam, hogy bőven van még hely az Északi-középhegység  ezen szép táján, melyen nem jártam korábban, a versenykiírás ugyanis olyan csúcsokat foglal magában, amiről korábban nem volt alkalmam  hallani, sőt a térképet böngészve arra is figyelmes lehet a nyájas érdeklődő, hogy ezekre a csúcsokra még jelölt út sem vezet.

 Elérkezett április utolsó vasárnapja és mi a felkelő nappal ébredve már Kóspallag felé robogtunk. Attila hívószavának Béla és Rudi is engedett, mondván nincs is annál nemesebb, mint hogy kb. 3 óra alatt közösen fussunk egy 20 km-es, 900 m szintet magába foglaló hegyi-karikát. Ragyogó napsütéses időben a sárga + jelet követve egy nagy meredek rész megmászásával  vette kezdetét utunk és Norbi komoly tempót diktált az élen, igyekeztem nem nagyon lemaradni. Ismerős táj fogadott, távolból a Naszályunk is feltűnt. Többször jártunk erre, igaz az ellenkező irányból zúztunk lefelé. 3 km megtételét követően tértünk le a jelzett útról, hogy a kiírásnak megfelelően a sűrű aljnövényzeten átvágva érintsük meg Kis-Inóc 683 méteren lévő tetejét, azaz 4 csúcsból az elsőt sikeresen meghódítottuk.

Egy rövid szusszanást követően csúsztunk vissza a jelzett útra. Utunkat lépten-nyomon patakok keresztezték /bár nem számoltam, érzésre pont 71 alkalommal szökkentünk át a vízfolyásokon/. Mind ez idő alatt Rudi, aki nem mellesleg a gasztronómia legkiválóbb hazai képviselője, a közép-életkori egészségügyi szűrések fontosságát emelte ki.

A kötelező szakaszt is jelentő Zálog-bércen áthaladva a következő utunkba kerülő csúcs a Száraz-fa-bérc (4/2), nem adta könnyen magát, ha a stravának hinni lehet 31,6%-os  út nélküli meredélyt megmászva illesztettük össze ismét cipőink orra hegyét az 533 méteren lévő csúcskövön. Innen utunk egy szép, jól futható ösvényen vezetett az 571 méteren lévő Hegyes-hegy ormot is érintve. Itt egy kis pauzát iktattunk be, ami nekem nagyon jól esett, hiszen több kilótól is megszabadultam egy félreeső fa tövében, miközben egy csodás levél fosziliájára lettem figyelmes.

Attila mindeközben az önkéntes véradásra hívta fel figyelmünket. Kényszerpihenésünket követően várt ránk a kötelezőként előírt 1,3 km-es meredély, ahol 307 métert estünk /-38%/. A Nagybörzsönyből induló jelentős szembejövő forgalomnak ez természetesen egy hosszú izzadságos kaptatót jelentett. Nagy örömömre rég nem látott - UTMB teljesítése kapcsán e blog korábbi bejegyzéseiben is részletesen bemutatott - Antiát volt alkalmunk üdvözölni - Hajrá lilák! ;) - aki éppen Andrew "mutatok egy ösvényt" sorozatának aktuális részét tekintette meg. 

A zúgást követően a Kereszt-völgyi patak medrében egyik partról a másikra, bakkecske módjára haladva értünk egy kereszteződéshez, ahova 4 út is befut. Itt bizony a technika kifogott rajtunk és egy cseppet kóvályogtunk, majd végül Norbi vészhelyzetre készített cetlije terelt a helyes útra minket.
Itt csatlakozott hozzánk Gergő Válról, aki Nagybörzsönyből indulva már a Kis-Pogány hegyen lévő utolsóként teljesítendő csúcs felé igyekezett, amit a Kovács-patakon átugorva értünk el hamarosan és 510 méteren ismét találkoztak cipőorraink (4/3).

Pihenés gyanánt egy videóüzenetben Lacit, a gödi futóközösség jeles élenjáróját köszöntöttük 50. születésnapja alkalmából. Gergőtől - aki még Nagyhideg-hegyet is beiktatta a túrába, hogy párjának integethessen - elköszönve ismét a 4-es kereszteződés felé haladtunk, hogy a kiírásban szereplő utolsó csúcsot is meghágjuk, aminek a neve is sokat sejtető: Aprólépések.

Bélától itt tudtam meg, hogy a délszláv polgárháború miként lett volna elkerülhető. A tilalmas Nagy-Pogány-hegyet gondosan elkerülvén pont 2 km-rel később 216 méter szintet is leküzdve valóban apró lépésekkel jutottunk fel a 665 méteren lévő csúcsra, hogy aznap utoljára koccanjanak a cipőorrok (4/4). Norbi szervezete majd 4 óra elteltével jelezte a só- és magnézium pótlás és a folyamatos frissítés fontosságát. A Gács-nyereg felé haladva túránk legmagasabb pontján /837 méter/ már a fenyőfák domináltak és bizony itt a korábbi kellemesnek mondható langymeleget hűs szeles idő váltotta fel. A nyeregben azonban dél felé fordulva ismét a korai nyári klíma fogadott az országos kéktúra a roppant meredek /3 km alatt 415 méter szintesés/, bokakificamító kövekkel tűzdelt Barna Feriről elnevezett szakaszán. A sokszor majd nyaktörő zúgásunk közepette Rokka futóblogger kartárssal üdvözöltük egymást, aki szintén zenész módjára hódította meg a kírásnak megfelelő csúcsokat. Kitikkadva érkeztünk vissza a Kis-Inóci turistaházhoz az előzetes számításokat (900 m szint, 20 km, kb. 3 óra) egy cseppet meghaladva: 1469 m szintemelkedést magában foglaló 25,5 km-es kört 4 óra 44 perc alatt teljesítettük, amit a legjobb izotóniás itallal /sör/ koccintva ünnepeltünk.

Hogy azért legyen mire szerénynek lennünk, Őz Lajos jól megpakolt hátizsákjával érkezvén köszönt ránk és hamar megtudtuk, hogy éppen Ő is egy kör teljesítésén fáradozik, igaz tök egyedül és nemsokára a 90 nap alatt teljesítendő 2800 km-es nagy Kék-kör részleteit ismertük meg. 

Roppant hálás vagyok a terepfutas.hu szervezésének és barátaimnak, akiket elkísérvén ismét alkalmam nyílt olyan gyönyörű helyekre eljutni, ahova korábban még sohasem.
A szintidőn belüli teljesítésünkért csodás érem várt két nap múlva a postaládában.

És végül engedtessék meg, hogy ezzel a teljesítésünkkel Monspart Sarolta emléke előtt tisztelegjek, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban is, hogy rendszeresen mozgunk, mint ahogy tettük most a Börzsönyben is.
Saci néni buzdításait, intelmeit sosem feledjük:
"Társaságban mindig könnyebb mozogni. Igyekezzünk valakivel együtt sportolni. Könnyebben rávesszük ugyanis magunkat a sportolásra, ha tudjuk, valaki vár ránk. A közösségben megosztjuk az örömünket és megoszthatjuk a bánatunkat is. Örömünk nagyobb, a bánatunk meg kisebb lesz. A közösségnek van egy nagyon pozitív, kicsit kényszerítő, egyben meg szórakoztató jellege. Együtt szenvedünk és együtt is izzadunk."