Május elején utcabálról félmaratonról jött a hír a szomszéd ÚjHÁZ mögül; Attila invitálta a gödi futókat, hogy legyünk részesei egy vadonatúj, különleges versenynek, ami a Balaton közepén egy fergeteges napfelkelte megtekintéssel kezdődik. Bár a nyári hőségre is figyelemmel augusztusban inkább testem hidratálására (lsd. fröccs) szoktam ügyelni, azonban ilyen ajánlatnak képtelenség ellenállni.
A postai úton előre megküldött rajtszámmal és a nagyon tetszetős versenypólóval is felszerelkezve, szombat délután Sücivel és Matyival indultunk útnak, majd Katával kiegészülve érkeztünk meg Révfülöpre. Süci bennfentesként vezetett a Rév Büfébe, ahol a pótoltuk a kalóriát és sporttársainkra várva hosszú lépéssel melegítettünk. Miután a megérkező futótársakkal az összes izomcsoport átmozgatásra került Szepezdre mentünk, ahol Süciék családi nyaralójába, gyerekkori edzőtársam hűlt helyét találva tértünk nyugovóra abban a tudatban, hogy még a Napot is megelőzve kell felkelnünk másnap.
A révfülöpi kikötőből pontban 5:30-kor futott ki velünk az a szép Füred katamarán, ahonnan 5:52-kor DJ Lauer által felszolgált kiváló chillout kíséretében a Nap első sugarainak térhódítását csodáltuk meg szájtátva.
Badacsonyba érve Maráz Zsuzsi melegített be minket, igaz az imént felbukkanó Nap is már maxon nyomta a hősugarakat. A rajt előtt invitáltak a gödi pajtások egy közös futásra, ami az edzettségi állapotomnak pont meg is felelt volna, ám a rajtban nem leltem nyomát a többieknek, így a szintén gödi, korábban miskolci illetőségű Petivel és Csabival tettük meg az első km-eket.
Nagyon laza örömfutást terveztem, kb. 5:30-6:00/km-es tempóban. Az útvonal kitűzése egészen zseniálisra sikeredett:
"A pályát úgy terveztük meg, hogy azokon a pontokon haladjon végig, amik az északi part legjellegzetesebb tájait, mikroklímáját és természeti, földtani adottságait mutatják be Nektek. Így Badacsonyból, a hajókikötőből elindulunk Badacsonytomajon és Badacsonyörsön keresztül Ábrahámhegy felé. Innen Balatonrendest érintve kerüljük Pálkövét, érintjük Révfülöpöt és egy kellemesen lankás, nagyon szép vonalú pályán elindulunk a vulkánok között a Káli-medencébe. Először Kővágóörs rendezett kis ófaluja következik, ezt elhagyva keringős, gyönyörű tájon, szőlők és gyümölcsfák mentén haladunk Kékkút felé, ahol közvetlen a forrásnál felállítunk egy frissítőpontot, mely 100%-ban eredeti és kezeletlen, a föld mélyéből feltörő ásványvízzel szolgál. Ez lesz a végső szakasz, hiszen Kékkút kanyargós útjait elhagyva ráfordulunk egy réges-régi útra, mely keresztülhalad a Szentbékkála felé vezető mezőn, míg végül dél felől érkezik a településre. A verseny vége a falu központjában található Pegazus előtti központ."
Kiváló motoros felvezetők, köztük Szabó Győző színeművész segítettek az útvonal biztosításban. Nem szeretem ha egy művész nyíltan politikai álláspontját hangoztatja, ám Győzőből most a "légyszíves balra tarts" felszólítás inkább az erősödő autós forgalomra figyelemmel tört ki.
Kékkút előtt egy igazi rockker várt minket a P. Mobil slágereivel. Nekem az Acélváros jutott, amiről nemcsak a boldog egyetemi évek jutottak eszembe, hanem Peti és Csabi is, hogy vajon merre is járhatnak éppen. Innen nemsokára egy mezőre tértünk, ahol a tanösvényen haladva még egy patakot is átugrottunk. Utólag derült ki, hogy Csabi ismét távolugróvá vált és háromszor is próbálkozott.
Miután ismét a műúton kanyarogtunk, máris Szentbékála következett. A faluba érve azzal biztattak, hogy mindjárt itt a célegyenes, igaz annak emelkedéséről nem esett szó, így az utolsó egy-két száz métert kénytelen voltam magas térdemeléssel megtenni.
Az edzettségi állapotomra, a terepviszonyokra és a nagy melegre is figyelemmel most a 02:01:03 idővel sem voltam nagyon elégedetlen.
A gyönyörű éremmel a nyakamba bőséges frissítésben volt részem amit a korai rajtra figyelemmel nyugodtan nevezhetünk tízórainak is. A szervezők kitettek magukért, sok mindennel kedveskedtek: ajándékpokróc (az is van), automatafényképezés (az is van), rajlistatabló (az is van).
A kiváló hangulatú after-partyból nehezen köszöntünk el és éltünk Ildi (Csabi felesége) felajánlásával, aki volt oly szíves, hogy visszavitt minket Révfülöpre, ahol ismét a Rév Büfébe betérve ebédeltünk.
Levezetésként egy jó nagyot úszva a ránk rakódott izzadtságot Szepezden csobbanva mostuk le magunkról. Nagyon örülök hogy engedtem a csábításnak; örök élménnyel gazdagodtunk az I. Napfelkelte Félmaratonon.
A verseny hangulatát a következő kisfilm is megfelelően mutatja be:
Utolsó kommentek