Egy pihenőhetet és a kaposvári kirándulásunkat követően, vettem kézhez Mesteremtől a februári edzéstervet, aki útmutatást is adott az előírtak megfelelő végrehajtásához.

 Az edzői intelmeket átolvasva nagy levegőt vettem és arra a következtetésre jutottam, hogy amatőr sportolóként ismét átlépek egy határt. Lássuk, hogy miért is gondolom így. 

"Most jön a legnehezebb része a felkészülésnek. Sok kilométert fogsz futni és beépülnek a gyorsabb tempójú futások is.  Még hangsúlyosabb legyen a lazítás.

A jelenlegi ciklus céljai: izmok glikogénraktározó képességének növelése, fáradtság érzésével való futás mentális elviselése, zsíranyagcsere optimalizálása, lassú izomrostok fejlesztése, a laktát határ feljebb tolása.

A zsíranyagcsere fejlesztéséhez tanács: reggeli nélkül éhgyomorral végezni az edzést, a hosszúfutás előtt is éhgyomorral elindulni. Ha az eléhezés tünetét érzed edzés közben, akkor gyorsan visszapótolni a szénhidrátot. "

Felkészülésem egyeztetése a családi élet és a munkavégzés adta feladatokkal nem mindig sikerül zökkenőmentesen, ám az intelmeket olvasva jól látható, hogy most már egy új idősíkot is figyelembe kell vennem. Az edzéseket általában hajnalban, illetve ha egyéb okok miatt a kora reggeli órák erre nem adnak lehetőséget, akkor a munkát követően teljesítem. Na már most ha a zsíranyagcsere fejlesztés érdekében éhgyomorra  kell nyomnom a futást és a reggeli órákban ez adott esetben nem lehetséges, úgy a nap végére maradt edzés teljesítése kissé nehézkesen hajtható végre. Feltéve persze, ha megérem azokat az esti órákat. A felmerült probléma megoldásához telefonos segítséget kellett igénybe vennem és Mesteremtől azt a megnyugtató választ kaptam, hogy az éhgyomor kizárólag a hajnali edzésekre vonatkozik, de az esti foglalkozás ne közvetlenül a terülj-terülj asztalkám elhagyását követően kezdődjön. A jó hír hallatán kissé megnyugodva vágtam bele a februári penzumba.

A február - az enyhe januártól eltérően - zord időt hozott magával, megspékelve egy rég nem látott hó mennyiséggel, ami az edzéskörülmények teljesítésére nem éppen kedvező hatású. Azonban az emberi szervezet csodákra képes, főleg ha még rétegesebben is öltözünk, és a hóhelyzet is konszolidálódott, így nem volt akadálya az edzések folytatásának. Ahogy az intelmekből olvastuk, a januári alapállóképesség fejlesztő alacsony aerob tartományból kilépve, a pulzusértéket kissé megemeltük (130-138 bpm-ről 138-144 bpm-re), illetve a kifejezetten gyorsító jellegű etapoknál 155-160, majd 165-170-es zónába is ellátogatunk. Az első héten - ami február 6-ikával kezdődött - 68 km, míg azt követő második héten 71 km került a (k)alapomba.

Hogy a sok jót még fokozzuk, Mesterem azt üzente, hogy megnyílt a nevezési lehetőség a Terep Százas ultrafutó versenyre. Mielőtt bárki horrorisztikus csattanóra gondolna, nekem "csupán" a Terep Ötvenes táv javallott, mondván, hogy a következő nagy kihívásnak éppen megfelelő és mivel úgyis ultrára készülök pont beilleszthető a felkészülésbe. Na erre mit mondjon az emberfia?