A Terep50-es verseny prológjaként ajánlotta figyelmembe Mesterem a Mátrabérc-Trail terepfutóversenyt, igaz edzettségi szintem még "csupán" a váltóban történő részvételt tette indokolttá. Szerencsére Iramszarvas és Ulrik is hallgatott a hívó szóra.

 Április 22. napján hajnalba felkerekedtünk és Sirokig meg sem álltunk. Váltónkat nekem volt szerencsém indítani, így a tengerszint felett 158 méter magasan fekvő Sirokról rajtoltunk többek között Mesterem és Csáky Laci sporttársam társaságában és nem más, mint a sportág élőlegendája, Németh Csaba vezette fel a mezőnyt. Ekkor még sejtelmem sem volt, hogy mire vállalkoztam. Az alábbi szintrajzból is látható, hogy szakaszomon sík, illetve lejtős szakasz csak mutatóban volt, így leginkább felfelé tekintettünk előre.

A rajtban arra gondolván, hogy a terep javarészt erdőben és árnyas helyeken vezet egy hosszú-ujjasra a Kassán kapott trikót vettem, ám közel 500 métert követően már csak a kassai mez feszített rajtam. Melegem volt, amit a gyakori emelkedők tovább fokoztak. A finom emelkedőknek köszönhetően mindkét vádlim begörcsölt, de később ez elmúlt, majd a bal lábfejem kezdett el zsibbadni. A zsibbadás elmúltával melegedtem be és lassan, de biztosan elértem Oroszlánvárhoz, ahol a beígért ellenőrzőpontnak és frissítőállomásnak a nyomát sem találtam. Sebaj, volt frissítőm még elég. Annak tudatában, hogy én a csúcson kívántam abbahagyni a versenyt a többiekkel ellentétben nem volt hova tartalékolnom, így bátran törtem előre, csupán az előttem magasodó ormok törték meg lendületem. Elég demoralizáló érzés volt, hogy sokszor az emelkedő végét sem láttam, így hamar rájöttem arra, hogy mindig a következő lépésemet kell figyelni. Az idő túl jó volt, így a kellő folyadékpótlás mindenképpen jól esett. Néha a Kékes csúcsán lévő TV-torony sejlett fel a távolból, ami még mindig nagyon messzinek tűnt. A csúcs közelségét a levegő lehűlése is jelezte, bizony elkezdtem fázni. 20 km körül, pillantottam meg azt a feliratot, hogy már csak 1 km vár rám, így a beígért 20,1 km helyett 21,6 km-t tettem meg. Ulrik biztatására lettem figyelmes, és hipp-hopp Iramszarvasba botlottam, az első váltás sikerült, a megadott 3 óra 30 perces szintidőn belül (3:11) értem fel. A váltóponton a frissítés nagyon jól esett, a szir-szar izodrink helyett megleptem magam egy fél liter barnakólával. A csúcson kicsit pihegtem, majd Ulrikkal Galyatetőre kocsikáztunk, hogy megcsodálhassuk a következő frissítőponton Iramszarvast, a kellő buzdítást is megadva neki. Ulrik igazi dokumentaristaként rögzítette telefonjával az eseményeket, így az utókor is megcsodálhatja többek között a rajt és a váltások pillanatait, valamint Iramszarvas galyatetői frissítését. Galyatetőről Mátrakeresztes felé a következő váltóponthoz vitt utunk. Befutóemberünk Ulrik a közeli Muzsla hegyet vizslatta, azon tanakodva, hogy a bécsi maratont követően egy héttel milyen sebességet válasszon. Közben szájtátva figyeltük a kiváló atlétákat, akik pont 42 km-t követően még mindig elszántan és üdén haladtak tovább. És lőn Iramszarvas; ismét sikeres váltást követően Ulrik vette át a stafétát. Iramszarvas arról panaszkodott, hogy nagyon sok meredélyen kellett lezúgnia és ez bizony nem volt kedvére való. Pedig ha tudná, hogy a legfuthatóbb szakasz volt az övé. Közben Csáky Laci is megérkezett, aki legnagyobb megrökönyödésemre kiszállt a versenyből, mondván, hogy szervezete most nem képes felvenni a küzdelmet az elemekkel. Lacikáról tudni kell, hogy a terepfutást közel 10 éve űzi és a tavalyi Mátrabérc teljesítését követően a Terep100-as is a skalpjai között van. Az alapokat a kenus múlt biztosítja neki is. Ellentétben velem, a kiváló ifjúsági eredményeket követően a felnőttek között is ígéretesen bontogatta szárnyait Csepelen, mikor egy buta balesetnek köszönhetően kényszerült ezt abbahagyni. A rosszban is a jót keresve majd 20 év után ismét alkalmunk nyílt megvitatni az élet nagy dolgait, család-munka-sport-élet tematika mentén.

Szurdokpüspökiben, egy ifjúsági táborban, a befutó kiváló hangulatban várta a hősöket. Ha másért nem is, ezekért a pillanatokért mindenképpen érdemes részt venni a Mátrabércen. Élvezve azt a csodát, amit a cél jelentett, kisvártatva Ulrik tűnt fel a távolban, de olyan sebességgel közeledett, hogy a rám bízott feladattal, miszerint örökítsem meg a befutóját, kissé megcsúsztam, így már csak a teljesítés okozta eufórikus állapotot sikerült megörökítenem.   

A célban Mesteremmel összegeztük azokat a tapasztalatokat amivel a nap folyamán gazdagodtunk. Őszintén szólva roppant mód megviselt szakaszom teljesítése, így a közelgő Terep50 teljesítése nagy falatnak tűnik. Mesterem azzal iíztatott, hogy a Mátrabérc a maga nem egészen 60 kilijével mondhatni nagyobb megterhelést okoz, mint a Terep100 teljesítése.