Utunk Ultrába

Korábban már írtam az ételfutárokkal kapcsolatos tapasztalataimról, a Zsírégetőklubról és az Ízvarázslóról. Miután jól bevált kedvenc ételfutárom, a még meg nem énekelt KétkerÉtkem jó ideje nyári álmát alussza, megint újjal kellett próbálkoznom: a Nyersétel Akadémia…

Akik eddig nem értesültek róla, legutóbbi posztomból azok számára is kiderülhetett, hogy kéremszépen itt vérhólyagügy van. Ne köntörfalazzunk: a vérholyag az én lábamon nőtt a S!6 alatt. Már futás közben éreztem, hogy mintha meggyűrődött volna a jobb lábamon a zokni, de…

Szalonspitz-ces állapotba kerülve, megengedhettem magamnak, hogy jó 2-3 hétre készenléti állapotba helyezzem magam. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy Churchill szintjére ("no sport") tévedtem volna.  Rendszeres véradóként az év végét követően sportszakmailag…

A bejegyzés címe lehetne az is, hogy Bolond a szív, de az már egyszer volt. Most ismét kiderül, hogy valahol kulcsszerepe van az időjárásnak. Először is fel kell idéznem, hogy télen úgy gondolkodtam: nem edzek eleget, de hát télen ez érthető. Majd jön a nyár, és szinte minden…

Amikor az Extrememanen elhagyjuk Nagyatádot, elérünk Ötvöskónyiba és elkanyarodunk Beleg felé, egy másik világba érünk. Jóval több gyerek (és felnőtt) áll az út mentén, mint a pályán bárhol máshol (persze a nagyatádi célterület kivételével). Cigányok. Ezek a cigány…

A nagyatádi Extrememan előtti napon véletlenül valahogy észrevettem, hogy tudok elengedett kézzel bicajozni. Azt nem állítanám, hogy bármely bicajon, de a fiximen igen. Azt sem állítom, hogy merek: a kezem mindig a kormány közelében tartom, hogy szükség esetén elkapjam, szóval…