Az idei hosszúra nyúló versenyszezont lezáró december 1-ei Advent Adria Maratont követően a decembert a pihenésnek, feltöltődésnek kívántam szentelni. Igaz a 2014-es ambiciózus terveket szem előtt tartva, azért nem álltam le teljesen, sőt az év utolsó hete igazán tartalmasra sikeredett.

Még a Naszály-Trailen Csabi felajánlotta az alig használt Hoka Hubble terepfutócipőjét tesztelésre, mivel neki kicsinek bizonyult. Kíváncsiságból fel is próbáltam és passzentosnak tűnt. Nosza neki, ezzel a lehetősséggel illik élni, így arra eszméltem, hogy december közepén egy szombati hajnalon a Naszályba tartok. Az első lépések nagyon kényelmesnek tűntek, úgy éreztem, mintha cipő sem lenne a lábamon. Amint az út egyre meredekebbé vált az Achilles-inamtól a vádlimig égető fájdalom jelezte, hogy itt valami szokatlan történik. A fájdalom intenzitása váltakozott, de a csúcsig kitartott. Viszont lefele nagyon meggyőző érzés uralkodott el rajtam, ami túlzás nélkül  csodálattal töltött el. A cipő - sokan bumfordi külseje miatt egyszerűen mamusznak hívják - sosem tapasztalt stabilitást adott. A futást mindenesetre vegyes érzelmekkel fejeztem be, nem akartam  elhamarkodott döntést hozni, ezért adtam még egy esélyt magunknak. Az újabb tesztre aranyvasárnapon került sor, András és Bálint társaságában egy beszélgetős "csak hogy jól essen" futás alkalmával legnagyobb megelégedésemre felfele tartva semmi nyoma nem volt a korábbi kellemetlen égető érzésnek. Csabinak jeleztem is, hogy ne nagyon gondolkozzon másban. Futás közben, teljesen véletlenül szóba került a Zugspitz is. András jelezte, hogy a megkedvelt pályaszállásunkat teljesen lezsírozta, most "már csak" edzeni kell egy cseppet.  

Hogy a karácsonyi ünnepek okozta kalóriatöbblet ne okozzon sok gondot, Bálint hívószavának engedve Nagykarácsony napján váci futótársakkal felfutottunk a bányáig, igaz ezúttal a műúton, mondván, hogy a Naszályban az enyhe, esős időnek köszönhetően nyakig ér a sár. A röpke 20 kili kevesebb, mint 2 óra alatt telt el. (A fiúk számomra kellemetlenül gyors tempóban (>5perc/km) kezdtek, csak a hegylábáig bírtam velük a tempót, majd egy boxutcás kitérőt követően egyedül égettem a kalóriákat.)

"Stan&Pan"

December 28.-án Bazsiék látogattak el hozzánk, ez azt is jelentette, hogy immár 3. alkalommal közösen megkerültük a váci börtönt; a 25 kili 2:29 perc alatt múlt el, több, mint 10 percet faragva a tavalyi időnkből. Futásunk közbe röpke elemzést készítettünk a közös müncheni maratonról, majd rögzítettük is, hogy az Újév sem múlhat el közös maraton nélkül: szeptember 28.-án a Duna menti Ulmban a 10. Einstein-Marathon teljesítése vár ránk.

Egyik ismerősöm még december elején hívta fel figyelmemet, hogy egy teljesítménytúra házhoz jön, azaz idén Alsógöd és Gödöllő között rendezik meg a Fóti-Somlyó 30-as túrát. Ezt a kihagyhatatlannak tetsző túrát említettem futótársaimnak is. December 29-én 9 óra előtt pár perccel Andrással rajtoltunk el a ködös időben. Ezúttal futva mentünk végig övtáskám 2 félliteres kulacsot és magas kalória tartalmú csokikat tartalmazott. Arra ügyeltem, hogy átlagban 6-6:30/km körüli tempóban haladva egy jól eső, élvezetes alapozó terepfutáson a Hokát versenykörülmények között is megfelelően tesztelni tudjam.

A terepfutásban többek között az a gyönyörű, hogy olyan helyeken haladunk, ahova egyébként időhiányában sohasem mennénk el. Egyik ámulatból, a másikba esve döbbentem rá, hogy lakóhelyem eddig általam nem ismert környéke is csodaszép. Időközben sorra értük be a túrázó sporttársakat, köztük az adventi maratonon megismert Istit is, akit ezúttal Kimmel Peti kísért. A Somlyó csúcsát elérve szusszantunk egy kicsit, egy-két falatot is haraptunk, majd a fóti Présház felé tartva egy kicsit elkavarodtunk. A köd elültével az Öreg-hegyre érve már hallottuk a Hungaroringen száguldó motorok zaját, ami egészen Gödöllő határáig elkísért minket. Mogyoródon a cukrászdában lévő ellenőrző ponton Edittel találkoztunk, aminek ismét egy-két remekbe szabott fotó lett az eredménye. (Edit fényképalbumát lapozva arra lettem figyelmes, hogy Iramszarvas is részt vett a túrán, annak ellenére, hogy korábbi hívószavamra nemleges választ adott...) A nevezési díj részét képező forró tea és a remekbe szabott krémes elfogyasztását követően a Gyertyános kilátót céloztuk meg. A túra igazoló füzetében a kilátó tervezőjére (Makovecz Imre) utaló életrajzi adattal kapcsolatos kérdés megfejtését követően a Szár-hegy felé előbb szőlőlugasok között, majd egy szántőföld peremén haladtunk. A Szár-hegy megmászását követően utunk szinte végig lejtmenetben vezetett a gödöllői Erzsébet parkig, majd az utolsó másfél kilit már a városban tettük meg egészen a vasútállomásig, ahol a Királyi Váróteremben vehettük át a teljesítést igazoló oklevelet és kitűzőt.

Az általam mért 710 méter szintet is magában foglaló 33 kilit, alig 4 óra alatt tettük meg. Menet közben derült ki, hogy Andrásnak ez a leghosszabb túrája. A HOKA is jelesre vizsgázott.

Andrásnak köszönhetően (a célban kedves felesége és gyermeke várt ránk előmelegített kocsival) a visszaút roppant gyorsan és kellemesen alig fél óra alatt telt el.

A Gödi Futókörrel szilveszter napján röpke 12 km-en közösen búcsúztattuk el az Óévet, aminek köszönhetően az év utolsó hetén majd 90 km-t tettem meg.