Azon "szerencsések", akiknek módjuk és alkalmuk nyílt a Haza védelme érdekében sorkatonai szolgálatukat teljesíteni, nem szorul különösebb magyarázatra az "eltáv" szó jelentése. Természetesen nem a hétvégi hazamenetellel kapcsolatos katonai élményeimet szeretném megosztani veletek, beszámolóm az idei Naszály-Trail teljesítésével függ össze.
Mivel a Naszály lakhelyemhez közel esik, gyakori edzőterep lévén igen jól ismerem; hazai pályának is tekinthető. Ezért is nagy örömömre szolgál, hogy az Ökofutás csapata terepfutóversenyt rendez itt. 2013-ban még két - az egykörös M és a dupla L - távon lehetett indulni. Ismerve a terepviszonyokat bőven megelégedtem az egykörös megmérettetéssel. Tavaly már az S táv bevezetésével a terepfutással kacérkodóknak is remek alkalmuk nyílt megismerni a Cserhát délnyugati vonulatát, míg nekem továbbra is az M feküdt, megfelelő kihívást jelentve az előző évi eredményem felülmúlására.
Idén az UTH teljesítését követően láttam elérkezettnek az időt, hogy dupla élményben részesüljek, tudva azt is, hogy idén legnagyobb sajnálatomra a maratoni felkészülésembe nem illett bele a mátrai Dupla Élmény. Iramszarvassal megbeszéltük, hogy együtt másszuk meg négyszer is a Naszály csúcsát.
Miután sikerült kihevernem a frankfurti leves okozta bántalmakat, egy dilemmám is megoldódott, amit Mester felvetése okozott, miszerint a felkészülés során befektetett sok munkát nem elengedve a maratoni formát november elejére tovább lehetne hegyezni. Körbenéztem és Firenze keltette fel a figyelmemet, de egyedül nem volt sok ingerenciám nekilódulni, így már kizárólag a Naszály Trail-re koncentrálhattam.
Ahhoz, hogy végig tudjak menni a Naszályban ismét a terepváltóhoz nyúltam, hogy felfelé az összkerékmeghajtással se legyen sok gondom. November első hétvégéjén bizony nem esett túl jól a Kilátóhoz vezető út Csabival. A következő héten pályabejárást tartottunk, ahova velünk tartott a Gödi Futókörből Schütz Laci is. A nagy szenzációt azonban Bálint jelenléte okozta, aki több mint félév után tért vissza a terepfutók világába. Mesterrel és Kingával kiegészülve a tanyáról indulva másztunk fel a Látó-hegyet érintve a Kilátóhoz.
Mesterék előző nap Verigával, Antival és Fecóval nyélen nyomva járták be a pályát, így az elbeszélésekből tudtuk, hogy a frissen leesett avartömeg és a mély sár nem teszi ideálissá a nyomvonalat. Ez főként a Kilátótól Kosd felé vezető kék jelzésen történő lejtmenetben okozott bokaforgató nehézséget. Bálinttól még a csúcson, Kingától és Mestertől a kozsdi elágazásnál köszöntünk el. Innen Lacival kettesben haladtunk a Gyadai-rét irányába. Nagyon élveztem a futást, flow-élmény kerített hatalmába. Menet közben azon filozofáltunk Lacival, hogy tulajdonképpen ezekért a pillanatokért érdemes kiszakadni a megszokott komfortzónánkból. Igaz az eső egyre intenzívebben esett és tökig sarasak voltunk, mégis boldogan haladtunk előre. Katalinpusztánál frissítettünk egy nagyot, a csapot ugyan már téliesítették, de egy nagyon kedves hölgy csak a mi kedvünkért kinyitotta a büfét, ahol megtöltötte kulacsainkat. A folyamatos eső nem tett jót a fellazult talajnak, így majd 30 km megtétele és közel 4 és fél óra után jó volt célba érni és száraz ruhába bújni. Első alkalommal volt a lábamon a Bálint rendelésének köszönhetően frissen érkezett Hoka Mafate Speed. Kiválóan éreztem magam benne, jól fogta a lejtőeket, igaz a végére a bokám alját kissé kidörzsölte a cipő oldala.
A verseny napján is borús-esős idő fogadott a Naszályban, ellentétben az elmúlt két évvel, mikor szép napos időben, ideális körülmények között futhattunk a versenyen. A rajtot megelőzően a szintén dupla körön induló Mesterrel és Verigával együtt melegítettünk be Gyurkó Petivel is összefutva, aki edzetlenségről panaszkodott. Elég átlátszó volt ez az altató duma, szerintem még Peti sem gondolta komolyan, hogy bárki is elhitte, amit mondott. Idén a szervezők bölcsen szakítottak a korábbi évek hagyományával és a tömegrajt helyett külön-külön rajtoltatták el a különböző távon indulókat. Szerencsére mi rajtoltunk elsőnek 8 órakor. A rajtot megelőzően jól megnéztük magunknak a mocsárban fetrengő vaddisznókat, felkészülve, hogy nem sokára nekünk is hasonló élményben lehet részünk. Előzetes kalkulációm alapján 7 óra körül vártam magam a célba, ügyelve arra is, hogy még ne sötétedjen rám. Vidám hangulatban 29 sporttársammal együtt indultunk útnak. Iramszarvas sajna nem volt közöttünk, ismét felbukkanó térdfájására hivatkozva skippelte a versenyt. A pálya sem volt oly borzasztó, mint amire a kiadós esőzés miatt számítani lehetett, igaz jól tudtuk, hogy a második körben már több száz rövid távon induló futó síkossá gyalulja felső réteget. Nem túl gyorsan kezdtem, nem igazán zavart, hogy a mezőny végén haladok. Óvatosan vizslattam a pályát ügyelve arra, hogy a második körben is legyen még bennem elég kraft. A Kilátónál lévő ellenőrzőponthoz, ahol Pepe várt dideregve, 1:09 (9,07'/km) alatt értem fel, majd egy gyors lejtmenetnek köszönhetően 4-5 futótársamat is faképnél hagyva 12 és félperc (4:58'/km) alatt értem le a Gombási frissítő pontra. Jenci bá és Bálint jelezték, hogy Mester Verivel negyedórája haladtak el 3 perccel lemaradva az élen álló "edzetlen" Gyurkó Petitől. Innen a Látó-hegyig tartó 2,5 km-en 260 m-t emelkedünk intenzíven (10:43'/km). Itt ért be az M-esek élmezőnye. A Kilátónál (2:04, 10:17'/km) ismét Pepe fagyott mosolya meredt rám. Innen a bokaforgatós lejtésen óvatosan ereszkedve értem le a Kosdi frissítőpontra (20:06, 8:06/km). A Gyadai-réten keresztül vezető hosszú hullámvasút nem tartozik a kedvenceim közé, kiváltképpen mikor csúszós-saras a talaj. Az M-esek derékhada itt ért utol. Edzőtársaim közül előbb Anti, Oszi, majd Fecó haladt el mellettem.
Végül én is elértem az első kör végét jelentő frissítőpontot 3:12:50-es időmre nem panaszkodom, figyelembe véve, hogy két éve lényegesen jobb időjárási körülmények között kicsit lassabban (3:15:56) teljesítettem az egykörös versenyt. Jól esett a frissítés, feltankoltam rendesen, tudva, hogy most kezdődik a tánc. Mesterrel még a rajt előtt megbeszéltük, hogy kölcsönadja a botját, ha neki nem lesz rá szüksége. Bálinttal megbeszéltem, hogy ő lesz a botok őrzője. Frissítés közben Jenci bá kérdezte, hogy milyen idegállapotban vagyok, mert ugyan bot van, csak fél pár, Bálint az egyiket kihúzta, mint a gyufát és nem lehet visszarakni. Így egy bottal vágtam neki a második körnek, de ennek is nagyon örültem. Ellenben a cipőm már igencsak véresre mardosta a bokámat. Kb. 3-4 km elteltével ismét utolért a hegyimenőspori, akivel az első körben előzgettük egymást, felfele ő vitte a prímet, míg lefele én álltam előre. Jelezte is, hogy Katalinpusztán cipőt váltott és a Hoka - Salomon versenyben most az utóbbi áll nyerésre.
Bizony irigyeltem is ezért, mert szinte négykézláb tettem meg a csúcs alatt lévő rézsűt. Visszapörgetve a dolgokat túl óvatosan mentem, szinte végig lassítva. Autós hasonlattal élve jeges úton fékezve persze hogy kipörög a kerék. Közben elkezdett havazni. Szinte megváltás volt Pepét viszont látni a csúcson (1:29, 11,54/km), aki látva elgyötört kinézetemet jó hírrel próbált felvidítani, miszerint Mester és Veri már Kozsdnál járnak és közben bedarálták Gyurkó Petit is. Most a jó hír sem villanyozott fel annyira, hogy az előző körben bemutatott Gombási pontig tartó lejtmenetemet lekoppintsam, pont 4 perccel lassabban siklottam le (16:34, 6:37'/km). Innen egy ifjú titánnal Krisztiánnal haladtam egészen túl a Csúcsig, aki ahhoz képest, hogy aszfaltos cipőben nyomta nem is ment rosszul. Közben tisztáztuk, hogy a Naszály bár közel van hozzá, nem a Börzsöny része. A Látó-hegyet kicsit lassabban értük el (13:09'/km), mint az előző körben, majd a Csúcsra érve Pepe vidított fel, hogy Mester és Veri nem régen elsőként csaptak a célba 5:12:03-as felfoghatatlan időeredménnyel. A Kozsdig tartó lejtmenet (27:04, 10:01'/km) siralmas volt, fejben is nagyon elfáradtam és a bokáig érő avarban trappolva nem éreztem magam futónak. A Gyadain haladva már csak arra ügyeltem, hogy sötétedés előtt érjek be. Végül is ez sikerült és ugyan 7:11:04-es időmnél kicsit jobbat vártam, de a célban Johnny Cash balladáit hallgatva örültem, hogy ott vagyok, ahol.
Utolsó kommentek