Utoljára az UB-beszámoló kapcsán jelentkeztem (ha nem számoljuk azt a posztot, amiben azt írtam le, miért nem indulok több UB-n), és akkor jeleztem, hogy Achilles-sérülésem miatt egy kis időt ki kell hagynom. Ez a kis idő aztán több lett, mint gondoltam, és bár alkalmanként futogattam, nem éreztem úgy, hogy írni is érdemes róla. A Böszme előtt azonban röviden beszámolnék arról, hogy is telt az elmúlt csaknem 10 hónap.
Júniusban egyáltalán nem futottam.
Júliusban is csak a hónap közepe táján mentem el futni először – amióta futok, ez volt a leghosszabb kihagyásom. Nagyjából kétnaponta mentem tizenegynéhány kilométert, összesen öt alkalommal. Ezután azonban elmentünk nyaralni, és bár úgy terveztem, hogy esténként azért ott is futok egy-egy laza órácskát, ez elmaradt: a nap közbeni túrázás és bringázás után erre már nem maradt energiám. Így aztán júliusban mindössze 56 km-t tettem meg, ami normál esetben egy laza hétnek felelne meg.
Sajnos augusztusban a munka miatt nem tudtam sokat futni. A Suhanj!6-on három részletben futottam 24 km-t, elég nehezen ment. Egy hétre rá a Szavanna Trailen kocogtam le egy félmaratont, az a vártnál jobban ment, igaz, a 7 perces kilométerekkel voltam elégedett. A hónapban ezeken kívül még kétszer tudtam futni menni, de az össztávot így is növelni tudtam, 67 km-t gyűjtöttem.
Szeptember közepén sikerült összeszednem magam, ekkor ismét elkezdtem a nagyjából kétnaponkénti, tizenegynéhány kilométeres futásokat. Lefutottam a szeghalmi félmaratont: az első három körben szigorúan tartottam a 145-ös pulzust, s ezzel az 5:50 közelére lassultam – utána viszont elengedtem a pulzust és öt perc alá is lementem. (Egy évvel korábban !:27-es átlaggal futottam az egészet.) Tíz alkalom során sikerült 131 km-t gyűjtenem.
Októberben már egész rendszeresen futottam, átlagosan heti négy, összesen 18 alkalommal, zömében tizenegynéhányasokat, de volt benne egy 34 km-es magánedzés, egy félmaraton és egy maraton. A félmaraton (október 23., Kolonits-emlékverseny) már elég jó formát mutatott: 20 km-ig 145-ös pulzussal mentem, az utolsó, leglassabb kilométerem 5:13 lett, erre aztán ráengedtem egy 4:23-as kilométert, és így összességében 4:57-es átlag jött ki. A ljublajanai maratonon viszont Irmát kísértem, aki szintén keveset edzett a nyáron, így csak a 4 órán belüli időt tűzte ki, ezt fél perccel sikerült hoznunk. A hónapban 296 km-t gyűjtöttem, ami mondjuk már tisztességesnek mondható.
A november sajnos kevésbé volt sikeres, alig 10 alkalommal sikerült elindulnom. Ugyan ebben is volt egy 20 kilométeres, ráadásul terepen (a zirci, 1:56 – az első verseny, ahol Irma előttem ért be), és egy maraton is, de pl. ez ujtóbbi a ljubljanainál rosszbb lett, nemhogy javítani nem tudtunk, de csaknem 7 perccel ki is csúsztunk a 4 órából. Igaz, ennek fő oka az lehetett, hogy az utazás miatt nem tudtunk rendesen aludni. Összesen 154 km-t gyűjtöttem, ami megint nagyon szerény.
A december megint jobban sikeredett, 16 alkalommal tudtam futni annak ellenére, hogy egy teljes hét kimaradt sérülés miatt. Ismét az Achillesem kezdett rendetlenkedni, de ezúttal nem a jobb, hanem a bal. Két magánjellegű félmaratontól eltekintve tizenegynéhányasakat futottam, összesen 224 km-t gyűjtöttem.
Így aztán 2016-ra 2529 km-t gyűjtöttem, majdnem egy maratonnyival kevesebbet, mint 2014-ben, de picit többet, mint 2014-ben és 2016-ban. Ez azonban kevéssé vigasztaló, ha figyelembe vesszük, hogy a május végén már 1601 km-nél tartottam, és az év maradék részében 1000 km-t sem sikerült összegyűjtenem. (Nyáron pedig alig több, mint 100 km gyűlt össze, nem sokkal több, mint amennyit február végén, március elején egy hét alatt futottam.)
A január ígéretesen indult, megvolt a gútai maraton (a jeges szélnek köszönhetően 4:17 alatt, de erre sem panaszkodnék), az Achillesem ugyna nem volt teljesen rendben, de kordában tudtam tartani, az átlag heti 4 futás megvolt 22-éig, amikor is Irmával, Annával és az ő Viktorával (aki nem azonos az itt publikáló Vitjával) elmentünk a Mátrába terepezni. Ott aztán a hóban való botorkálás és falmászás betett a bokázatomnak. Másnap ugyan még rendesen ment a két szigetkör, de aztán az Achillesem jelezte, hogy járni sem igazán hajlandó. A hétvégén lett volna a Fertő-tó megkerülése, melyet részben futva, részben gyalog terveztam, a Böszmére való felkészülés fő állomásaként, na ez ugrott. És persze a YT is. A hónapban így is sikerült 264 km-t gyűjtenem, ami rossznek nem rossz, de az előző évi januári 378-tól erősen elmarad.
Sajnos a sérüléssel kiesett a Tajga Trail is. Csak 15-én tudtam újrakezdeni az edzéseket. 11 napra rá lefutottam az 50km-es Yours Truely-t a Velencei-tó körüli, Pók Janó féle szervezésben. A tavalyi 5:21-es átlaggal szemben ez most 6 percesben ment (tavaly a leglassabb köröm nem volt olyan lassú, mint most az átlag). Volt benne rizikó, de úgy voltam vele, hogy ha ezt nem tudom megcsinálni, akkor mit keresnék négy hét múlva a Böszmén? Végül meglett, sérülés nélkül. A bal sarkam körül időnként most is jelez, de inkább a sarkam, hol a talp, hol a hátsó része felől, de mindenképp az Achillesnél lejjebb. A hónapban kilencszer futottam, összesen 176 km-t (ami a tavaly februári 427-hez képest nudli).
Ezután március 19-ig 14 alkalommal sikerült még futnom, köztüük a Pécs–Harkány 25 km-ét. Összesen 235 km-t sikerült gyűjtenem.
A szigetkörök mostanában 5 perc körüli km-ekkel mennek, ha a 145-ös pulzust tartom. Jelentősen jobban tavaly sem ment. Az azonban óvatosságra int, hogy a tavalyi 917 km-rel szemben idén csak 675-öt gyűjtöttem. Ez így is több, mint a tavaly előtti 624, és végül is akkor is majdnem sikerült. Idén azért okosabb vagyok, és azért hosszú távon több van mögöttem. Nagyon óvatos leszek, és csak egyetlen cél lebeg a szemem előtt: a teljesítés. A tavalyihoz hasonlóan a 135-ös max. pulzust lövöm be, és ezúttal igyekszem a végén sem átlépni, bármilyen lassan megyek. (A harmadik naptól ez úgysem lesz gond, addigra már nem bírom addig felnyomni.) Tavalyhoz képest ez jelentős visszalépés lesz, de nem érdekel: egy kemény edzésnek fogom fel, hogy folytatni tudjam a munkát. Remélem, vége lesz már a keljfeljancsizásnak, és végre egyenesen haladhatok előre.
Utolsó kommentek