Utunk Ultrába

Március közepén ismét a Balaton Szupermaraton rajtjában találom magam, immár 3. alkalommal. Természetesen imádom a Balatont, de azért ez sem lehet magyarázat arra, hogy ennek örömére minden évben 4 nap alatt körbe fussam a magyar tengert. 
"4 nap futás, barátság, buli, csoda" szlogennel hirdetik a versenyt, és valóban nehéz vitatkozni bármelyik állítással. Én még is elsősorban egy intenzív edzőtáborként tekintek erre a megmérettetésre, hiszen négy nap alatt annyit futunk, mint máskor egy hónap alatt se.  Ez a sorozatterhelés egy olyan dózist ad mind az izomzatnak, mind a keringésnek, ami megfelelő alapot ad a nyári célverseny teljesítéséhez. 

Prológ

Mesterrel konzultálva arra jutottunk, hogy a verseny előtt két héttel kicsiben lemodelezük azt a sorozatterhelést, ami rám vár, azaz 4 egymást követő napon 20,3-t raktam a zsákba. Lássuk, mit is mutattak a számok, melyek sosem hazudnak:

Üdítőleg hatott rám a folyamatos gyorsulás, úgy hogy közben a pulzus sem emelkedett. Bár már a 2. alkalommal is éreztem, hogy a jobb bokám külső szalagja húzódozik, de ez még egyáltalán nem volt zavaró. A sorozatterhelést jól megérdemelt pihenés, majd gyorsító edzések követték.
Szerda délután indultunk útnak Iramszarvassal, hogy még aznap átvegyük a rajtcsomagot. Időben leértünk Siófokra, ahol viharos szél fogadott, igaz másnapra szép időt ígértek az időjósok.

1. nap

Csütörtökön volt időnk lustálkodni, csak 10:45-kor rajtoltunk. A rajtban sok régi ismerőssel köszöntöttük egymást, a büszkeség és az izgatottság vegyes érzése járta át lelkemet, egyrészt nagyon örültem, hogy ismét megmérettethetem magam, ugyanakkor racionális énem azt kérdezte, hogy már megint mi a fenét keresek itt. Válaszra nem maradt időm, eldörrent a rajtpisztoly. Matyival együtt indultunk útnak, igaz kb. 10 méter futottunk együtt, majd elillant, hogy a következő 4 napban ne is lássam nagyon. Iramszarvast is elvesztettem szem elől, igaz ő azt ígérte, hogy végig takaréklángon nyomja.

Valóban végig szép napos volt  az idő és az uralkodó széliránynak köszönhetően hátszél segítette a haladást. Kb. 30 km-ig minden klappolt, a begyakorolt 5:30 - 6:00 körüli tempóban haladtam. Egyik pillanatról a másikra a szemesi frissítés előtt nem sokkal a gázpedálnyomó izom húzódni kezdett a seggembe és le is lassultam. Miután tudtam, hogy a szint idő - 6 óra - nincs veszélyben, többször meg is álltam nyújtani, ügyelve arra hogy ne nyírjam magam ki teljesen. Lellétől már nagyon vártam, hogy végre Fonyódra érjek.  5:07:47, 48,15 km, 150 bpm

2. nap

Pénteken reggel nem volt sok időnk, hiszen már 8 előtt várt minket a busz, amely fél kilencre érkezett meg Fonyódra, hogy jó két órát fagyoskodjunk az alig 1-2 fokos szeles időben. Nem véletlen, hogy széldzsekiben indultam el, amit az alsóbélatelepi frissítőponton le is dobtam magamról. Aggódtam, hogy az előző nap rendetlenkedő jobb farizmom ma hogyan viselkedik, szerencsémre, talán a megfelelő nyújtásnak köszönhetően kitombolta magát előző nap. Ma érzésre sokkal jobban ment a futás az izomfáradtság ellenére, igaz lassabban is kezdtem; 6 perc körül engedtem csak neki. A kezdeti hátszélből Berény után szembeszél lett, nem örültünk neki, bár számítottunk rá. Keszthely előtt István haladt el mellettem, akivel 2 évvel korábban nagyon jól kiegészítettük egymást. Most az egyéni mellett párban is futott kedves feleségével. Nem hiába, ha egy üzlet beindul ...

Nem sokkal később Péterrel akadtam össze, vele a tavalyi Balaton-felvidék Terepmaratonon ismerkedtünk össze. Jó kis iramot sikerült mennünk, megbeszélve közben az elmúlt egy év eseményeit is. Péter Gyenesdiás környékén kicsit lemaradt, de friss váltásként ismét akadt beszélgetőpartnerem az Ubul váltó befutó sporttársa személyében. 40 km körül kissé belassultam, aminek köszönhetően Péter is utolért, innen egymást biztatva ismét veretesebb tempót mentünk. Veszprém megyébe érve már láttam, hogy Szigliget vár rám. Összességében nagyon elfáradtam, bár az előző napi izomhúzódás sokszor jelentkezett ugyan, de még sem engedtem szóhoz jutni.  5:51:52, 53:09, 141 bpm

3. nap

A füredi szállásunkról Badacsony felé tartó buszúton Maty kiszúrt egy hölgyet, akinek a rajtszámán ez volt olvasható: "Heni - Göd". Hamarosan szóba elegyedtünk és kiderült, hogy alig egy éve alatt 50 kg-t dobot le magáról és most egyéniben nyomja nem is akárhogyan. Ezt nevezem csodának. A rajt előtt régi kenus sporttársammal Őrmesterrel is sikerült egy-két szót váltani, aki a 8. /korcsoportban 4./ helyen várta az aznapi rajtot.

Gödi csoportképre Láng Pisti is megérkezett, aki a Spartatlonra készülvén kifejtette, hogy nagyon nem megy neki most a futás, tegnap is 5:30 alatt nem tudott meg tenni egy km-t se. Hát azért nem fakadtam sírva.
Szép napos időben indultunk Badacsonyból és szembeszél kísért végig, hogy azért mégse legyen annyira minden könnyű. Most fenéktájt nem éreztem az izomhúzódást, ellenben a bal achilles azért gondoskodott arról hogy mértéktartással nézzek a Füredig tartó táv felé.
 Az 1. km gyötrelme után szépen bemelegedtek az izmok és mentálisan teljesen összeszedetten nyomtam 6/km körül. Ismét Péterrel sikerült a tempót tartanom kiváló szélárnyékában haladva.
Veri által küldött itinernek hála a frissítéssel sem volt gond. A soproni meggyes-lime pazar választás volt.
Ez a szakasz nekem egy nosztalgikus időutazás, gyerekkorom nyaraló helyeit látogattam sorra /Zánka, Akali, Udvari, Füred/. 30 körül ismét beköszönt Achilleus, de végül sikerült elzavarnom.
43,51 km, 4:42:44, 147bpm

4. nap

Eljött a 4. nap, mikor eldől minden, kiderül, hogy volt értelme az előző három napot végig futni és vajon finisherként célba csaphatok Siófokon. 8-kor az óra állításnak hála valójában 7 órakor indultunk útnak. 0 fok ellenére annyira nem fáztam, bár a 6:30-as tempó az izadságmirigyeket nem nagyon hozta működésbe, talán az égő zsír tartott melegen. Ma a váltók fél órával később indultak, így volt esély hogy végre Csabival is tudok futni akár 19 cm-t is. Végül az Almádi váltópont előtt pont 19 cm-rel befutott Csabi is egy villámlábú hölggyel. Hámosító kenőcsöt rendeltem Csabitól, mivel 4. napra kidörzsölődtem. Bár Csabi hivatásánál fogva mindent képes megoldani, most szerintem látta rajtam, hogy ez a csekélység nem foghat ki rajtam. Végül igaza lett.
Ákossal már több napja kerülgettük egymást, mondhatni megható volt, hogy a frissítőpontok közelében egy 10 éves fiúcska köszöntötte mindig. Ha másért nem is, ezért mindenképpen érdemes itt lenni. A keresztfiú őszinte rajongása engem is megindított, illetve nem engedte, hogy megálljak, pedig ez az utolsó nap már nem igazán a futásról szól, legalábbis a mozgásom alapján biztos nem. Fáj minden, fejben persze igyekszem egyben tartani magam. Az sem vigasztal, hogy szürreális módon olykor-olykor megelőzök valakit. Persze hogy jólesik a biztatás, van aki a farizmom felől érdeklődik, van aki a blogot dicséri. 
6:30 - 7:00 közötti iramban pöfögtem, szenvedősen, de végig azon gondolkodva, hogy miért jó ez a 4 nap, ha jó egyáltalán. Végül 5:55:53 alatt billegtem be a célba. 51,8 km, 131 bpm.
A célba érve Kocsis Árpi érdeklődött szívélyesen. Persze, hogy elküldtem a pics@ba, igaz jeleztem neki, hogy ne lepődjön meg nagyon, ha jövőre is itt leszek. Abban maradtunk, hogy rendben elmegy a pics@ba, de jövőre is várnak minket.