Futóblogunk nagy pillanata következik; az egyik legjobb, számomra legkedvesebb hazai terepfutó barátunk osztja meg élményeit az UTH SzentlászlóTrail teljesítésével kapcsolatosan és egyben őszinte képet kapunk a célhoz vezető göröngyös útról. Jól látható, most sincs ingyen ebéd. Verigát a lelkes érdeklődőknek nem kell bemutatni,  érdemes jól figyelni, minden szava kincset ér!

Nem vagyok egy nagy beszámolóíró, szeretem magamban tartani az élményeket, morfondírozni rajta és mélyre eltenni egy polcra. Igazán nem tudom, honnan kezdjem, nem szeretnék visszamenni Ádámig, de alapos oka van, hogy picit visszaugorjak az időben.

Baljós árnyak  

2017-ben egy remek kis évet zártam, minden a saját elvárásnak megfelelően alakult, klassz versenyek, gyors lábak, fülig ért a szám. Piros85 után pár héttel vettem észre, hogy a jobb térdem külső oldalán van egy kis pukli, itt jegyzem meg már volt korábban is, rögtön tudtam, hogy ebből mi lesz. Novemberben orvos, diagnózis, ciszta, műtét - "semmi vész két hét és futhat, tavaszra el is felejti az egészet." Akkor gyorsan még az érzés miatt Nedi Balyval, Antival bedaráltunk egy csúcs szuper vulkántúrát, máig él bennem az egész, annyira csoda szép arcát mutatta a Börzsöny. Óriási hó, fehérség minden hol, kár lett volna kihagyni.

December 21. még mindig 2017, rutinműtét Tatán, Pötyi vitt-hozott, pikk-pakk túl voltam rajta, eltelt pár nap és a térdem iszonyatosan bedagadt, orvoshoz vissza, nyugtattak semmi vész ez ilyenkor normális :(
Teltek a hetek 2018-at írunk már. Befizetett síút Schladming Ridehouse-ba, síelt mindenki és én a helyi uszodában pancsoltam kismamákkal, és vágyódva leheltem párafoltokat az uszoda ablakára síléceket rajzolva. Na jó, úsztam 4 napig.

Májusnál járunk, az ideg összeroppanás szélén az orvos még mindig altat, hogy fussak nyugodtan jó lesz az. Na jó vége a nyávogásnak, fussunk, lehet ez lesz tényleg a megoldás, picit spoilerezek nem ez volt. :(
Május, június, július - forma jön vissza, jók a lábak, gyorsulnak, de a térdem dagad minden terhelést követően, hullámvasút az egész. Májusban Bécivel a Dupla élményen szurkoltunk, frissítettünk, futottunk picit és konstatáltuk, hogy edzés nélkül egy óra körül felértünk a Kékes csúcsára, ez kellett - jók vagyunk! :)

Júliusban Glockner-trail, ahol lelkes szurkolás, futás, edzés, sajna a térd nem akar javulni.

Orvos nyugtat, jegel, jó lesz az, csak idő kell neki!
Augusztusban UltraKék Cserhát csapatban. Egész jó már az állapotom, ami a formát illeti, klassz verseny volt, a Jedikkel /Pálnikás Fecó, Bognár Viktor/, barátaimmal a dobogón álltunk. Húhh nagyon kellett a lelkemnek, de nem a térdemnek. :)

Nem lett jobb a folyamatos terheléstől, orvoshoz vissza, bölcs megállapítás, itt lehet más baj van, ki gondolta volna sikítottam fel magamban. Kaptam egy új orvost és újabb tortúra veszi kezdetét.

Reumatológia, semmi vész kap egy izotópot szuper lesz minden, most megy a Csernobil sorozat, biztos jó lett volna :)
Picit ellenkeztem, osztás-szorzás, morfondírozás, próbáljunk meg egy speciális gyulladáscsökkentőt 25% eséllyel, veszteni valóm nem volt. Mikulásra, december 6-án, kaptam egy speckó szurit + 3 nap fekvést. Csak pisilni mehettem ki, ennyi figyelmeztetéssel. A "két hét és futhat" óta pont 1 év telt el. Kezdődik elölről minden, uszoda, ahol a szépkorúak már nevemen szólítottak és bridgelni hívtak, de tudtam, hogy rám inkább a hegyvidéki ösvények várnak.

Egy új remény 

Na itt elkezdődött valami. Térdem mozog rendesen, nem dagad. Karira csak összehoztak egy jó térdet. 2019. január elején elkezdtem óvatosan futni, jó jel, a láb bírja. Bécivel megbeszéltük, hogy fussak pár hetet lássuk mi sül ki belőle. 2019. február 11. nagyon fontos dátum a számomra: 15 hónap (!) kihagyás, rendszertelen sportolást követően elkezdhettem ismét napi szinten futni, edzeni. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy közben marha tudatos voltam és iszonyú eltökélt; mindennap csináltam valamit: úszás, nyújtás, kondi, stability, trx, gyógytorna, (minden ami mozgás) annak érdekében, hogy a keringés, izomzat valamennyire szinten maradjon. Ismét elkezdődött a rendszeres futás, Bécitől megkaptam az irányt. :) Remek alkalom, hogy ismét megköszönjem Bársony Antinak és Rév Balázsnak, hogy a szárnyaik alá vettek és türelmesen futottak velem, míg én próbálkoztam felzárkózni és formába lendülni.

Szabadság, szerelem ismét versenyezhetek!
Január végén kezdésnek egy téli Börzsönnyel debütáltam, amit jól megpörgettem, klassz kis futás jött ki belőle.
Telnek a hetek, sokasodnak az edzések, a távok nyúlnak, növekszik az intenzitás is.
Március: Bükki Fun Run, talán a szívemhez legközelebb álló rendezvény, barátok körében testi-lelki töltődés, de tényleg. Ide már a Béla konkrét utasításával érkeztem: adott zónában futni, nem elfutni, bár már benne van a bugi a lábamban. Antival egy klassz napot hoztunk össze, fej-fej mellett végig rohantunk.

Áprilisban a munka megy tovább az edzésterv szerint, szépen dolgozok, kapaszkodok a feladatokba, baromira élvezem a csapatást. Hétről-hétre gyorsulok, már Antival együtt közös tervvel dolgozunk, egymást ösztönözve csináljuk a résztávos edzéseket is.

Április vége - május eleje egy fontos mérföld kő minden évben; a MátrabércTrail, ami mindig célverseny, ide helyeztük a hangsúlyt, a forma kihegyezést. Előtte beiktatunk egy edzőversenyt a LibegőTrail-t. Bélával megbeszéltük, hogy ez amolyan formába hozó verseny; adott zónában gyakorló, nyugodt futás. Lefelé nyugodtan odafigyelve haladjunk, felfelé a verseny zónában maradva. Na ezt annyira komolyan vettem, hogy végig pofáztam a lefeléket egész addig, míg fejjel bele nem álltam a Tündérsziklába. Hatalmas monokli, vérző kézfej volt a második kör hozadéka, baromira mérges voltam magamra. Továbbiakban elcsöndesedtem és koncentrálva futottunk egész az utolsó körig, ahol a világbéke ült rám és bámészkodás, merengés közepette egy óriásit estem ismét. De tényleg. Bal bokám kifordult ordítani tudtam volna a fájdalomtól, de Anti mellett férfinak kell maradni, nincs csajoskodás. :) Mire leértünk lilára dagadt boka, a cipőből alig tudtam kihámozni, klassz, egy hét és Mátrabérc. Pfffúúú nagyon kész voltam.

Libegő után hívtam Bélát, mivel van egy csodaszere, amit ilyen esetekre hét lakat alatt őriz, kértem verje le a lakatot és hozzon az okosságból. " Whiskey-be áztatott 100%-os Feketenadálytő kivonat! Tényleg pikk-pakk lehúzza a dagadást, eltűnik az alvadt vér. Másnap tudtam nincs idő az önsajnálatra, reggel bedagadt lila lábbal már futottam is, minden irányból jól beragasztva a bokámat.

Az ébredő Erő

Gyorsan elrepült a hét és már azon kaptam magam, hogy a Bérc rajtjában ácsorgunk. Azon kívül, hogy tapasz húzta a lábamat az előző heti esés nem hátráltatott, a boka még pufin is tette dolgát, tudta nincs más választása. Jól sikerült a formaidőzítés, egyéni rekordot futottam 4 hónapnyi felkészülés után, iszonyat boldog és bizakodó voltam az év további részével kapcsolatban. A nem várt meleg ellenére is szépen lehoztuk a versenyt, Anti is egyéni rekordot futott és megismertem Madarász Ferit, aki első kilométertől majd az utolsóig mögöttem futott, sajnos a Muzslán lefelé elcsúszott és esett egy nagyot, de így is mögöttem egy perccel saját csúcsot futva ért be.

Volt egy kis szusszanásnyi pihenő a versenyt követően, de már előttünk lebegett a következő közös futás Antival, a Dupla élményen. A cél itt is, mint a LibegőTrail-en a nyugodt állóképesség fejlesztés, futás alacsony intenzitáson nem pofára esve, Antinak ki volt adva hogy vigyázzon rám :)

Május első vasárnapján a Dupla élmény eseménytelen futásnak indult, jó móka lesz sok-sok ismerős, barát, igazi party-feeling. Vagy csak ahogy mi gondoltuk, mert ezen a ponton szólt közbe az időjárás, meg a hülyeség. Gyorsan elrajtoltunk, hőmérséklet pazar, ködszitálás, picit szeles, hűvös igazi futó idő. Párszor benéztük a pályát, párszor a szalagozás vitt félre, ami remek okot adott Zenyik Robinak és Sperónak, hogy rajtunk nevessenek, picit húzzanak milyen remekül tájékozódunk. :)  A jó kedv és kacagás Parádig tartott, mert onnan a totális szétfagyás következett. Az előrejelzésben emlegetett markáns hidegfront megérkezett. Ödémás lett a kezem, bedagadtak az ujjaim és a kézfejem is, az állkapcsom begörcsölt annyira rázott a hideg. Egy hajszál választott el a totális kihűléstől. Szélkabát a táskában, nem rajtam, okos dolog volt. Szerencsére nagyobb ijedtségen kívül remek időt futottunk, egy forró zuhany rendbe rakott minket.

Május elejére volt még időzítve egy gyors kis futás Szlovéniában, a Vipava völgyben az UTVV 50 km-es távon.
Váci Jedikkel közösen mentünk Szlovéniába, mindenki a saját felkészültségéhez mérten választott távon állt rajthoz. Béla ide egy igen feszes tempójú futás kért, amit próbáltam a legjobb tudásom szerint lehozni. Irgalmatlan nagy veretés lett belőle, szerencsémre Nedy Bali is indult, nagyon örültem, hogy a rajtban magam mellett tudhatom. Lehet hogy egy régi beidegződés mert szeretem, ha van akivel futhatok és nem egyedül kell a pályán rohanni. Béla, Anti, Rév Bali, most Nedy Bali, Jedi fiúk, minden edzés, minden verseny együtt, legyen ez most is így :) Balázs szépen ment én mögötte gumiztam egy jól szétcsapott láb, remek helyezés, szuper idő kerekedett ki belőle.

Május 8., közeledünk az Uth felé, de előtte egy kis pihenés, ami edzőtábor formájában kerekedik ki. Béla a Jakus Team tagoknak szervezett egy közös kis hosszú-hétvégét sok futással, lazulással, töltődéssel. Úti célunk Schladming Ridehouse volt, ahol a házigazdák is valódi sportemberek, így hatalmas szeretet és gondoskodás árad felénk. Zarándy András, aki csúcsmenő Snowboard-os tele bajnoki címekkel, most az ultrafutásban bontogatja szárnyait elég sikeresen. Felesége Debreczeni Dóri a magyarországi Adidas futócsapatot igazgatja nem mellesleg Jakus team tag, szóval adott volt minden a klassz hétvégéhez.  Nekem személy szerint pihenő hetem volt az elmúlt hetek veretését követően és baromira élveztem a tingli - tangli futásokat, mivel a VipavaTrail atomjaira robbantotta combizmaimat, feladat a regenerálódás volt, ami sikerült is.

Érdekesség, hogy hétről hétre 20-30 fokos hőmérséklet különbséghez kell szoktatni magunkat, a Bérc hősége után a Dupla fagy közeli állapota. Vipava pálmafás napsütés ideje után a schladmingi hegyek hűvös völgyei fogadtak. Bár mindig ott volt a futás öröme, ami február óta jelen van minden cipőhúzás után :)

Edző tábor pikk-pakk elszaladt, alig pár hét és UTH rajtjában fogok állni. Következő három hétben elvégeztem a megfelelő, ilyenkor megkívánt edzésmunkát, hosszú-futást, iramfutást, intervallumozást, regenerálófutást, bújtam, elemeztem a görbéket vajon mi sülhet majd ki belőle.

Június 2. a nagy nap! Salomon Szentlászló Trail - 85 km 3100 m szint.
Végre itt vagyunk, idáig hosszasan rizsáztam, érzelegtem, de lényegesnek tartottam az idáig vezető igen rögös utat, kis bevezető esetleg mások számára is adhat egy kis pluszt, akik hasonló sérülésekkel, nem várt eseménnyel küzdenek, vagy csak jövőben hasonló akadályt kell megugrani.

A Jedi visszatér

Akkor bele is csapok. Azt találtam ki a késői rajt kapcsán, ami éjszaka 2 órai rajtot jelenti, hogy próbálok előtte aludni és éppen  csak beesni a startra. Elég jól sikerült 20 órai  fekvés után alig tudtam felébredni éjfélkor. Egész nap ettem ittam megfelelően a versenyhez mértem, de az mindig így van, kell a tudatosság. Rajtban ismét csak ismétlem magam, de szeretem ha van mellettem valaki. Itt most Zenyik Robi volt,  akihez már jó ideje haverság köt, szóval picit oldotta a drukkot egymás húzása, csipkelődés és kedvese Nelli szavai is.

Rajt! Elindultunk és mint csak a Tour de France-on lassú rajt, neutrális szakasz lett volna senki nem akart az élen futni. Picit frusztráló volt a feladatot bevállalni, mivel szerettem volna az adott pulzuszónában szaladni. Szóval kb. egy kilométer múlva a patakparton elöl szaladtam, nem néztem hátra, nem gondolkodtam csak magamra figyeltem és próbáltam minél komfortosabban menni az elején.

Lajos-forrás 59p  egy gyors csippantás, pár kedves szó a Crew-tól és már szaladtunk is tovább, itt Robi kiabált utánam, aminek nagyon örültem, tudván klasszul jön, jól tolja ő is (Robi is hasonló cipőben járt az elmúlt évben mint én szóval neki is meg kellett küzdeni a saját gondjaival).

Dobogókő felé elcsendesedik minden helyet cseréltünk a két szlovén fiúval, most ők diktálták a tempót, vagy csak a jobb láthatóság miatt álltak előre nem tudom, de szépen együtt haladtunk a csúcsig .

Dobogókő: 2 óra 4 perc.  Gyors frissítés és már robogtunk is lefelé Dömös felé. A gyors frissítés a két soft kulacs megtöltését jelenti, általában futás közben a pontok elölt már betöltöm a Sponser adagomat a kulacsba, hogy ne vigye az időt.

Dömösre 02.h32p már pirkadatkor értünk, madárcsicsergés, fejlámpa off üzemmódban, picit az idegrendszer is pihen nem kell annyira a lépésre koncentrálni. Itt éppen hogy csak az egyik kulacsba plusz folyadék és már léptünk is fel a gyökerek között. Szlovén srácok kérdik, ez a nehéz szakasz? Igen a válasz, és már gyújtották is a rakétákat, pikk-pakk el is léptek tőlem. Pislogtam csak mert tudtam hogy a gyors felfelé a Prédikálószékre halálos lehet a táv egészét nézve. 31 perc és fent voltam, a srácok közül az egyik, aki nem a győztes lett a végére ledobta a vasmacskát, a tetőn utol is értem. Utólag tudtam meg, hogy 25 perces örült idővel ért fel előttem Jan Bozic.

Lefelé a korábban futott gyors Prédi bosszút állt a srácokon, mert vigyázzban állt lábbakkal haladtak én pedig szemmel látható különbséggel robogtam el mellettük. Majdnem Lepencén voltam mikor a táv egyik legviccesebb szaka következik az út menti dzsindzsa futás. :) Nem vagyok egy magas építésű futó, de mikor a csalán fülcimpán csíp, azon csak nevetni lehet, de tényleg kikerülhetetlen az ős csalános, amiben egy forrónadrág, giga vékony pólónak látszó rongydarabban gázolsz a megszámlálhatatlan csalán csípés közepette. Pikk-pakk túl voltam a szakaszon kiugrottam az aszfaltra és Apukám és feleségem Pötyi elhúztak mellettem kocsival, Nem vettek észre, annyira beszélgettek pedig állítólag miattam jöttek :) Lepencére 03h37-kor érkeztem meg egy perces előnnyel. Gyors frissítés, Jenci papi izgatott arca, feleségem jelenléte megnyugtató volt. Töltés, fejemre egy kancsó víz és robogtam is Szentlászló felé , menet közben a Spartacuson Áron buzdított és lőtt pár remek fotót is, köszi Áron!

Szentlászló 4h.30p itt egy picit nagyobb frissítés volt, újabb tasakok a táskában, pár gél pluszban, gumicukor a zsebben, kancsó víz a fejemre és már kint is vagyok zúgok lefelé Visegrád felé. A patakokon szándékosan átgázoltam a hűtés miatt, próbáltam minél többet találkozni a vízzel. Ez a szakasz varázslatosan szép és hűvös volt.

Visegrád 05h.14p 3 perc előny Jannal szemben, ezt utólag tudtam meg mivel szándékosan nem kérdeztem soha, hogy mi van körülöttem, egy másodpercig se frusztráljon semmi futás közben. Jenci Papi, Pögyike és Jedi csapat buzdítását élvezhettem, víz a fejre, frissítés és robogtam tovább.

Ennél a ponttál már megjött a meleg, rendesen éreztem, hogy nagy terhet rak rám a plusz hő leadása.  Emésztés már nem annyira frankó pedig nagyon kéne a kraft a hátralévő szakaszra. Próbáltam kortyolgatni óvatosan, bevinni a szükséges energiát mivel a gyomrom már alig működik. A tempó megvan, jól haladok, de pulzusom picit alacsonyabb a kelleténél, nehezemre esik tartani a célzónát. Haladok Paprét fele, ami a verseny szürreális pontja, mert egy vadász majdnem elütött a terepjárójával, mivel a vadakat figyelte, le kellet ugranom a fák közé, majd utánam fordult és rám mordult. Ahogy jött a pillanat úgy el is tűnt, próbáltam figyelni befele. Félúton Borjúfő környékén Paprét felé Szasza kiabált messziről, a jó fotó kedvéért a lenti nyomon fussak :) Gyorsan váltottunk pár szót és már ott sem voltam. Jól haladtam, de már vártam a frissítő pontot.

Paprét 06h27, talán ezt a pontot vártam a legjobban, mert már majd felrobbant az agyam a melegtől. Két kancsó víz a fejre, Crew ultra király volt, segítettek a kulacsok töltésében, Sponser ide, vizes Cola oda. Pikk-pakk meg is voltam és már rohanás tovább, a víz a fejemre életmentő volt. Ahogy a pontról kirobbantam a kis réten már érkezett szemben velem Jan, de ahelyett, hogy bosszankodást éreztem volna nagyon megörültem neki, óriási mosoly, talán Jan is így volt ezzel mert már ahogy közeledtünk emelte a kezét, pacsi és mentem tovább. Tettem a dolgom, kentem neki ahogy bírtam, de érezhetően nem volt már meg a kezdeti erő.

Hétvályús forráshoz 07.h00 egyszerre érkeztünk, de nem volt már benne sem erő, hogy tovább lépjen rajtam. Vöröskőre felküzdöttük magunkat, majd onnan lendületesen haladtunk a Skanzen felé. Együtt mentünk fej-fej mellett mint az első pár órában. Próbáltam picit beújítani, itt-ott erősebbet lépni, de számottevően nem tudtam fogást találni rajta, így tudtam ez nem most és itt fog eldőlni.

Skanzen 08.06 egyszerre érkeztünk még mindig egymás mellett. Itt próbáltam ultra minimál időt eltölteni, Pötyi kezembe nyomott egy kulacs kólát, víz a fejre és robogtam is, de Jan sem jött zavarba vette az adást résen volt, talán nem is frissített, tudta mi következik: a végjáték.

 Extra nagy korty kóla, gumicukor két pofára és próbáltam minden erőt mozgósítani, de ahogy befordultunk az aszfaltról a murvás átkötő részre, már a hátsó sorban találtam magam. Iramváltás sarkam a tarkómat veri érzésre, de vicsorogva tartom magam. Tudjátok van az pici bukkanó a kis rét után ahol az aszfaltra fellépünk, ott Jan úgy megállt egy pillanatra azt hittem összeesik, de két pillanat és robogunk lefelé a cél irányába. Őrült meleg volt érzésre, nem akart kopni a távolság, de toltuk mindketten ami a csövön kifért. Aztán éreztem, hogy lefőtt a kávé, a patakparthoz érve, nem akartak már menni a lábaim, elkezdetem leszakadni. Korrektséghez tartozik, hogy rám lassított Jan, mondta, hogy próbáljak meg rajta maradni megható volt, de tényleg. Van még korrektség, pedig ez a versenyről, a dobogóról szólt. Picit csóváltam a fejem jeleztem, hogy innen már egyedül kell boldogulnia :)   Utolsó két kilométerben eltávolodtunk egymástól, célszalagot Jan szakította át és mögötte 40 mp-el értem be.
Őrült eufória volt rajtam, szám fülig ért, szuper elégedettség. Nem volt hiányérzet, bosszankodás csak boldogság. Talán kellett az a közel másfél év, hogy máshogy lássam, érezzem most. Igazi klasszörömfutás volt különösebb megingás, probléma nélkül.

Hab a tortán, hogy Robi nagyon szép stabil futással felért a dobogóra aminek még különösen örültem.
Cél idő: 08.32'10  / 5.56' átlag  / 4p40mp állásidő .
Hát ez az én történetem dióhéjban : )

Külön szeretném megköszöni feleségemnek Bettinek " Pötyi ", hogy elviselt, míg nem futottam kezelhetetlen voltam. Bélának, aki szerintem az öklét harapdálta fájdalmában mikor a panaszkodásom hallgatta, de töretlenül segített és tolta a szekeret előre. Antinak, Balázsnak, a Jediknek. Édesapám "Jenci papi" jelenlétét külön köszönöm, aki jobban izgul minden alkalommal mint én, talán Ő végzi ezt a dolgot helyettem :) Kis családomnak és mindenkinek, akinek volt egy kis része és hozzátett ezzel - azzal, ehhez a remek kis évhez.

Remélem tudtam pici erőt, motivációt adni annak, aki most ott ül a gép előtt és idáig eljutott az én történetemben.

Puszi, Veri