A 2018-as bemutatkozását követően egy év pauza után Jenő barátunk ismét megrázta magát, aminek az eredményeképpen Dunakeszi, Göd, Sződliget és Vác futóbolondjai fittyet hányva a nyári kánikulának, július 26-án pontban 8 órakor útnak indultak, hogy teljesítsék az Összes KM Félmaratont.
Jenő hívószavát hallva az említett szomszédos települések futónagykövetei mozgósítást rendeletek el és a feladatok (pályajelölés, frissítőállomások, bemelegítés-levezetés, rajt-cél eljárás, ajándékok, felajánlások, tombola, tranzit stb.) egymást közt prímán elosztásra kerültek. A "járt utat járatlanért el ne hagy" elvét követve a korábbi tapasztalatokat felhasználva és hallgatva az újító észrevételekre is, mindenki megkapta a feladatát.
Idei újításként a félmaraton mellett, 12,5 km-es távon is vártuk a jelentkezőket. Jenő 82 fős limitet határozott meg, ami pikk-pakk be is telt.
Reggeliként Amarilla melegített be minket csoportosan, majd a Gödi Önkormányzat felajánlásának hála a menetrend szerinti járataként is használt kisbusszal a Dunakeszi rajtzónát közelítettük meg.
Jenő fia Botond rajtmesterként percenkénti indítással 5 csoportban bocsátotta útjára a félmaratoni mezőnyt, mindeközben a babytávon indulók a Sportterasznál kapták a rajtjelet.
Én többek között a Váci Jediket is képviselő Farkas Csabival és a villámlábú Martinnal a 3. csoportban indultam útnak. A Verőce Night Trailhez hasonlóan most sem estek túl jól az első méterek, de a nyári hőmérsékletnek megfelelően én is szép lassan bemelegedtem. Csabi hamar meglépett, így Martinnal 5:30 körüli tempóval fogyasztottuk a km-eket. Gyorsan kiderült az is, hogy az öntapadós rajtszám az én pólómat elereszti, így inkább a magam kezébe vettem az irányítást.
Az első frissítőpontnak saját portám adott otthont és családom vízzel és kólával várta a mezőnyt. Természetesen megfelelő mennyiségű fröccs is rendelkezésre állt, azonban ennek felszolgálásáról megfeledkeztünk. Tudom, hiba volt, mindig van hova fejlődni. Felfrissülve nem sokára "Ne hagyd el magad" Lacit értük be, akivel gyorsan megbeszéltük, hogy a közelgő nagyatádi eXtremeMan felkészülésébe pont jól passzol ez a futás. Mivel Laci szigorú pulzuskontrollhoz kötötte a tempót, némi előnyre tettem szert.
A Sportterasznál Andi és Dóri gyerekei családi vállalkozásban frissítettek fel minket. A teraszt elhagyva nem sokkal, szembe találtam magam a rövidtáv nyulával, aki hatalmas előnnyel bőven 50 perc alatt finishelt. A sződrákosi erdőt elérve fiúkat megszégyenítően Zsóka futott felém eszeveszett tempóban, majd sorra pacsiztunk az egyre nagyobb számba érkező sporttársakkal. Nagyon jóleső érzés kerített hatalmába a különböző korú futókat látva, szinte mindenki jókedvűen és büszkén haladt a cél felé.
A féltávot elhagyva a Kocsimosónál Móni és Gábor frissítőpontja most is megváltást jelentett számomra, itt már a félmaratoni élmezőny - köztük Csabi, akihez időközben Bence fia csatlakozott - is felsorakozott. Az árnyékot nyújtó part menti erdősávban hamar elértem a Ligetben lévő tavat, ahol a váci futótársak által üzemeltetett frissítésből most nem vettem ki a részem. A tókerülést követően vidáman köszöntöttük egymást a kicsit lassabb tempót választó szembejövőkkel. Természetesen ilyenkor egy kis zrika is belefér. Legnagyobb meglepetésemre utolértem az ultrafutás gödi nagyasszonyát Henit, aki a Korintoszra készülve bölcs iramot választott. Móni és Gábor másodszor is felfrissített, nem is akárhogyan; Gábor stílszerűen egy tökéletes hőmérsékletű hosszúlépéssel lepett meg, amit futásközben egy húzóra hörpintettem fel. A sződligeti kikötőt közelítve arra lettem figyelmes, hogy valaki egyre erősödő fújtatással ér utol; Laci volt az, aki tényleg nem hagyta el magát. Innen már csak arra ügyeltem, hogy Laci lőtávolságon belül maradjon.
1:59:43-as idővel - 5:40/km - értem célba, a nettó időt figyelembe véve, Lacit pont 1 másodperccel megelőzve. :)
A célban terülj-terülj asztalkám várt és az elmaradhatatlan csoportos nyújtást, a bemelegítéshez hasonlóan, most is Amarilla vezette, majd az eredményhirdetés és tombolaajándékok sorsolása következett.
Jenő kiemelte, hogy a 2. alkalommal megrendezésre kerülő versenyünk szép fejlődési ívet mutat és mivel sok helyi vállalkozást is megszólítva megtanultunk kérni, így a jövőben a jótékonysági jelleg még nagyobb szerepet kaphat.
Magam részéről nagyon büszke vagyok arra, hogy a szervezésnek egy pici részéből nekem is alkalmam volt kivenni a részemet, bevonva családtagjaimat is. Jó érzés látni, hogy a helyi közösségek azonos érdeklődésű tagjai milyen gyorsan képesek egy jó ügy mögé felsorakozni.
A szép számmal felajánlott tombolaajándékok közül nekem a Runners's World magazin "Fuss sérülésmentesen" különszáma jutott; ekkor még sejtelmem sem volt arról, hogy nemsokára milyen fontos hasznát vehetem a benne foglalt ismereteknek. (Köszönet a remek fotókért Dombi Verának és Makka Péternek)
Utolsó kommentek