A világjárvány sajnos a szabadidősportot sem hagyja érintetlenül, a korábban jól megismert és megkedvelt terepfutó versenyek és teljesítménytúrák megrendezése is akadályba ütközik mostanában. Ebben a helyzetben felértékelődnek azok az instant-túrák, melyek egyedül, illetve kiscsoportban is teljesíthetők; ide tartozik a Szénás Kör is, ahol három távon /Kis kör - 31 km, Nagy Kör - 75 km, Családi Kör - 11 km/ is próbára tehetik magukat a jelentkezők.
Még november elején Szekeres Andi /Gödi Futókör nagykövete/ hívószavára hallgatva többen is regisztráltunk a Kis kör november 29-i teljesítésére. A kialakult járványhelyzetre figyelemmel Advent 1. vasárnapján végül Demeter Andi, Juhász Attila és jómagam vállalkoztunk a túrára. Arra törekedve, hogy a vasárnapi családi ebédről se maradjunk le, a korai indulás mellett döntöttünk.
A solymári rajtban reggel 7-kor a Bódva-völgyi Maratonon közelebbről megismert Béla barátunk helyi lakosként nagy szeretettel köszöntött minket, majd a Művelődési Ház ablakában lévő QR kódot lecsippantva, aznapi túránk tüstént kezdetét is vette. Az éjszakai fagynak köszönhetően ideális talajviszonyok fogadtak a Jegenye-völgy felé vezető úton, az erdőbe érve a felgyorsuló anyagcsere folyamatoknak engedve rövid pihenőre tértünk, tudván, hogy megkönnyebbülve haladva nem sokára szemet kápráztató szakasz vár ránk. Csabival tavasszal tett túránkhoz hasonlóan a Paprika-patak menti ösvényről a vízesés látványa ismét rabul ejtett.
Solymár határában, egy szép patakvölgyben bújik meg a főváros környéki hegyvidék egyik legszebb természeti kincse, a Jegyenye-völgyi vízesés.
Országos viszonyításban is különleges természeti érték a Jegenye-völgy szurdokszerű szakaszának vízesése. A kb. 4 méter magas sziklalépcsőn lebukó víz buja, zöld lombok közt, egy apró sziklakatlanban csörgedezik. Körbe is járhatjuk, fölötte pihenőhelyet találunk (igaz, padok nélkül). A '40-es években a vízesés felett strandfürdőt alakítottak ki a patakon, megbontva ezzel az eredeti sziklaformációt.
A patak egy kemény, gátszerűen keresztező homokkőréteget tör át ezen a ponton. A lezuhanó víz örvénylése közben szállított hordalékával koptatja medrét, ezzel kis üstszerű medencét alakít ki. Az egyik oldalon már viszonylag alámosta a sziklát, mely támasztását elveszítve egyszercsak engedelmeskedni fog a gravitáció hívásának, és lezuhan a mederbe. A vízesések így mozognak folyamatosan hátrafelé völgyükben. E homokkőgát korábban méterekkel magasabban volt, talán a mai épített terasz szintje fölött. A kis Paprikás-patak nem rendelkezik elegendő munkavégző-képességgel ahhoz, hogy teljesen kiegyenesítse a medret, ezért alábukik a kőzetlépcsőn - melyet nagyon lassan így is egyre lejjebb farag.
Forrás: https://www.termeszetjaro.hu/hu/poi/vizeses/jegenye-voelgyi-vizeses/23084727/
Hamarosan a Hidegkúti utat kereszteztük, majd egy rövid aszfaltos kitérőt követően a budaligeti hegyoldal megmászása várt ránk. A gyönyörű házikók között haladva Attila szakemberként is szemügyre vett egy-két építkezést. 7 km-nél a Remete-hegyet elérve, egy komoly, sziklás meredély /1 km alatt -125 m/ vezetett le minket Remeteszőlős határába. Nagykovácsiról 1999-ben levált településen hamar megtaláltuk az 1. ellenőrzőpontot egy asztal oldalában Örkény István telefonfülkéje közelében.
2013 áprilisában, az Örkény István születésének százéves évfordulója kapcsán megrendezett egyéves programsorozat zárásaként a remeteszőlősi polgármesteri hivatal mellett felállítottak egy telefonfülkét az író emlékére. A fülke ajtaján Örkény életnagyságú portréja, egyik oldalán az életrajza, a másik oldalán pedig a Ballada a költészet hatalmáról című novellájának szövege látható. A fülkében található telefon kagylójának felemelésekor működésbe lép egy lejátszó egység, amely Örkény tizenöt egypercesének egyikét játssza le ismert színészek tolmácsolásában.
Forrás: Wikipédia
A Patak sétányon halakról elnevezett keresztutcák mentén haladtunk, majd a Nagykovácsi úton átkelve egy 7 km-es gyönyörű szakasz vette kezdetét, amely egészen túránk legmagasabb pontjáig Nagy-Kopaszig vezetett minket. Közel egy hét után a napocska sugara ismét ránk mosolygott, míg az éjszakai fagynak köszönhetően a zúzmara porcukrával szórta be a tájat. Az elénk táruló lenyűgöző látványtól elkápráztatva ismét ellenőrző ponthoz értünk, majd egy régen várt találkozásra is sor került; Csergezán Pálról elnevezett kilátóba végre bebocsátást nyertem, amire a tavaszi túránk során a zárt lakat miatt nem kerülhetett sor.
"A Csergezán Pál-kilátó a Budai-hegység legmagasabb pontján, az 559 m-es Nagy-Kopaszon várja a látogatókat. A Páty, Nagykovácsi és Telki hármas határán emelkedő, vörösfenyőből készült kilátó legfelső szintje 18 méterrel van a belépési szint felett, ahová pontosan 100 lépcsőfokon lehet feljutni. A tágas pihenők nagyobb csoportok látogatását is lehetővé teszik, egyszerre 150 fő tartózkodhat az építményben. A teljes körpanoráma tiszta időben a főváros 100 kilométeres sugarú térségét öleli fel. A Budai-hegység ismertebb csúcsain kívül a Pilis-hegység, a Visegrádi-hegység, a Mátra, a Vértes, a Gerecse és a Velencei-hegység is látható. A nagy kémények déli irányban Százhalombattát mutatják, az esztergomi bazilika pedig akár felhős időben is szabad szemmel látható. A jól azonosítható látnivalók irányát a kilátószint párkányán ábrák és feliratok is jelzik."
"A kilátó névadója Csergezán Pál, híres természet- és vadászfestő, aki számos képen örökítette meg a környék élővilágát. Grafikusként és illusztrátorként dolgozott, eközben került közel hozzá közel a vadászat témaköre. A Nők Lapja, az Ország-Világ és a Magyar Vadász, később a Nimród rajzolója volt. Tan- és szakkönyveket, például Tasnádi Kubacska András, Kittenberger Kálmán és Fekete István munkáit is illusztrálta. Telkiben töltötte életének utolsó éveit, műterme a Budakeszi Erdőgazdaságban volt. Az 1990-es években elhunyt művész sírja a közeli Anna-laknál, az erdőben található."
Forrás: https://parkerdo.hu/turizmus/latnivalok/csergezan-pal-kilato-2/
A szinte pontosan féltávnál lévő kilátót megmászva videóüzenetben osztottuk meg frissen szerzett élményeinket a távol lévő sporttársainkkal, jobbulást és jó egészséget is kívánva. Innen egy hosszú lejtmenet következett /1,5 km alatt -224 m/.
Menet közben megemlékeztünk a héten elhunyt zseniális Diego Maradonáról.
A '82-es spanyol foci világbajnokságra már tisztán emlékszem és ott szinte csak ellenünk parádézott, 4 évvel később Mexikóban azonban maradandót alkotva világbajnoki címhez vezette Argentínát. Úgy gondolom, hogy ekkor még a nemzeti válogatottak nagyobb játékerőt képviseltek, mint a klubcsapatok és talán jobban érvényesült az a finesz, ami Diegot is jellemezte.
Mindeközben Nagykovácsiba érkeztünk és egy 4 km-es kaptató leküzdését követően a túra nevét is viselő Nagy-Szénás 550 méteres csúcsát is meghódítottuk.
"Hazánk flórájának talán leghíresebb tagja a pilisi len, e kicsinyke de gyönyörű sárga virág, mely az egész világon egyedül a Szénások fokozottan védett lejtőin él. A Pilisi len élőhelye - mutatva e növény európai fontosságát - elnyerte az Európa Tanács által adományozott Európa Diplomát is.
E fokozottan védett ritkaság azonban csak egy a számtalan védett növény- és állatfaj közül, mely megtalálható e területen. Programunk állomásait végigjárva többféle orchideafajban gyönyörködhetünk (fehér madársisak, vitézkosbor), láthatjuk a kizárólag a Kárpát-medence dolomitlejtőit díszítő Szent István király szegfűjét és szélben hullámzó árvalányhaj-mezőket, hallhatjuk a területen újra megjelent holló károgását, megismerkedhetünk a Budai-hegység legfontosabb természetvédelmi problémáival, s a hegyormokról egyedülálló kilátásban gyönyörködhetünk.
Világviszonylatban is ritkaság, hogy egy nyüzsgő kétmilliós város közvetlen szomszédságában ilyen változatos, értékes ritkaságokban bővelkedő természeti területet találjunk, melynek megismerése mindenki számára egyedülálló élményt jelent. A 2 km hosszú tanösvény másfél óra alatt bejárható."
Forrrás: dunaipoly.hu
A szél komoly erővel csapott pofán minket a csúcson, de ez sem szeghette kedvünket, hogy megcsodáljuk a Budai-hegység páratlan panorámáját sportszelet, málnaszörp, gumicukor menüt fogyasztva. A tanösvényre lépve gurultunk le Nagykovácsi határába, érintve az Emlékfalnál lévő utolsó ellenőrzőpontot is.
Elhagyva a házakat ismét egy erdőbe értünk, amit átszelve Solymár köszöntött ránk. Nem maradt más dolgunk, mint hogy a kéziféket kieresztve végig lejtmenetbe vágtassunk tovább a kanyargó utcákon, hogy a templom mentén elért művelődési ház ablakán csippantva fejezzük be utunkat a rendelkezésünkre álló 5 órás futószintidőn belül. 4:20:35, 31,43 km, 831 +m, 137 bpm
A célban Geri szervező üzenete várt: a teljesítésért járó érmek és ajándékok a Mandula Kávézóban várnak. Célba érkezésünket egy jó forró csokival ünnepeltük meg, amit Attila kiváló ajándék szőlő pálinkája tett teljessé.
Utolsó kommentek