Legutóbb arról számoltam be, hogy a 2015-ös évre nincsenek nagy terveim. Tulajdonképpen szerencsém, hogy a válságidőszak akkor következett be, amikor túlestem a régi tervek teljesítésén, és új tervek még nem igazán izgattak. Mostanában nem futok.

A legutóbbi posztban arról is beszámoltam, hogy bal térdemben érzett fájdalom miatt december közepétől egy hónap kimaradt, és csak január 14-én futottam újra. Sajnos nagyon lassan ment, de nem nagyon izgattam magam miatta. Január utolsó három hetében összesen tíz alkalommal tudtam futni, ezalatt kb. 127 km-t tettem meg. A terv nem ennyi volt, aznap még csak 9 kilométert tettem meg, és 20-25 volt tervben, de úgy tűnik, a hét bit megtelt, és bekövetkezetett a túlcsordulás. Épp a Margit-sziget déli csücskén fordultam, és ahogy felléptem a budai oldali rekortánra belenyilallt a térdembe – ezúttal a jobba. Gyalogolni tudtam, olyankor nem is éreztem semmit, de amint futni  próbáltam, újból jött a nyilallás. Szerencsére szokatlanul szép, napos idő volt, és haza tudtam sétálni. A helyzet sajnos pihentetéssel sem javult, ha futni próbáltam, azonnal jött a szúró fájdalom – időnként akkor is, ha csak lefelé mentem a lépcsőn.

Elkezdtem szervezni, hogy eljussak orvoshoz, de nem ment könnyen. Telt az idő, és végül inkább lemondtam a Böszmét, mert láttam, hogy semmi esély arra, hogy rendesen felkészüljek. Aztán végre eljutottam az orvoshoz, ahol alapos vizsgálaton estem át, és meg is röntgeneztek. (Az eredményt megkaptam egy cd-n, de meglepetésemre nem rendes képek voltak rajta, hanem egy halom szoftver, és az egyik mappában ugyan ott voltak a képek, de nem volt kiterjesztésük, így azt sem tudom, milyen formátumban vannak. Gimppel meg lehet nyitni őket, és akkor nagyon furcsán látszanak, bizonyos körvonalak felismerhetőek, de mint képek értékelhetetlenek. Ami itt oldalt látszik, az egy jpeg thumbnail, ami ekkorában volt a cd-n.) Maga a vizsgálat a röntgennel együtt kb. fél órába telt, és kb. annyiba került, mint a Böszme négy napjára a részvételi díj.

A vizsgálat során az derült ki, hogy a térdkalácsom nagyon kint van (ezt kéne látni a mellékelt ábrán – engem inkább az lepett meg, mennyire fent: azt gondoltam volna, a csontok közötti rést védi), ami egyébként részben a szokatlanul izmos combjaimnak (!) köszönhető. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a térdkalács csúszkál a combcsont alsó vájatában, de nálam túlságosan közel kerül a vájat külső részéhez, így a porcok összeérnek – ettől keletkezik a fájdalom.  Szerencsére a probléma állítólag könnyen korrigálható, részben a térd alatt hordandó szalaggal (patellapánttal), részben gyógytornával (a külső combizom nyújtásával és a belső combizom erősítésével). Sőt, állítólag a pánttal akár fájdalommentesen futhatok is – na, ez a hét végén majd elválik. Mindenesetre ennyi kihagyás után a most vasárnapi YT-n aligha fogok 50 km-t futni, sőt az előző napi Forralt Borvidék 30-asa után még 25-öt sem. Ha jól megy minden, akkor talán májusra tudok visszajönni a korábbi formámba. De ha ez van, ennek kell örülni. (Mielőtt a rajongók csalódnának: a patellapántos képen nem az én lábam látható!)

Update!

Elkészült a nagyítás!