Juhász Bazsi barátommal 2012. óta a kapcsolattartás rendhagyó módját gyakoroljuk; minden évben közösen részt veszünk egy maratoni futóversenyen. Idén január végén esett választásunk a szívemhez oly közel álló Duna mentén található Wachaura.
A helyválasztás során nagy súllyal esett latba a Duna. Ezer szállal kötődök Európa 2. legnagyobb folyamához, ennek is köszönhető, hogy Bécs, Ulm, Linz és Pozsony után ismét Duna menti településen találtuk magunkat. Ezúttal azonban nem csak egy település területét érintette a pálya, hanem Emmersdorfból rajtolva végig a Duna mentén haladva Kremsben várt a célkapu.
Ezúttal vonattal közelítettem meg a helyszínt. Szombat hajnalban Vácról indulva a Metropolitan Eurocityvel alig 2 óra alatt Pozsonyban találtam magam, ahol nem sokat időztem, máris repített tovább a Fox Eurorail Bécsbe. Az 1 órás út alatt azon tűnődtem, hogy a két főváros közelsége milyen kölcsönös előnyöket nyújthat. A Hauptbanhofon egy jó bécsi kapuzinerrel frissítettem. Nem sokára a Münchenbe tartó ÖBB Railjet 220 felett repített el Sankt Pöltenbe, majd egy buszra átszállva érkeztem Kremsbe, ahol a déli harangszó köszöntött.
A Wachau vagy wachaui kultúrtáj Ausztria 2000 óta világörökségi védelmet élvező 30 kilométer hosszú völgyszorosa a Duna mentén, Melk és Krems an der Donau városok között, Alsó-Ausztriában. A festői fekvésű, nagy múltú szőlőtermesztő táj védelem alatt álló területe 183,87 km², amely magában foglalja a folyamvölgytől délkeletre húzódó Dunkelsteinerwald lankáit, és az északnyugatra elterülő Waldviertel közeli peremterületét is. A táj természeti környezete, települései, azok világi és egyházi építészete (várak, kolostorok, templomok, lakóházak együttese) egyfelől a vidék középkori arculatát őrzi, másfelől az ausztriai barokk építészet legszebb emlékeit vonultatja fel. A Wachau völgye szolgál az 1200 körül született felnémet hőseposz, a Nibelung-ének helyszínéül is. (Forrás: Wikipédia)
Nemsokára Bazsi is befutott Nürnberg felől érkezve. A versenyközpont tőszomszédságában található szállásunk elfoglalását követően a rajtcsomag átvétele várt ránk, majd a pazar időnek köszönhetően piknikkel összekötött tésztapartin tartottunk számvetést, hogy mi minden történt velünk a tavalyi pozsonyi kiruccanásunk óta.
Hamar kiderült, hogy a formát tekintve egyikünknek sincs vérmes reménye az egyéni csúcs megdöntésére, így abban maradtunk, hogy egy beszélgetős, jó iramú edzésként tekintünk 7. közös maratonunkra. (Mester nyilván fejét csóválja majd, a verseny attól verseny, hogy versenyezzünk.) Sajna most nem sikerült kellőképpen, felkészülnöm, kimaradt egy-két hétvégi hosszú futás.
A verseny napján kora reggel nem volt sok időnk lustálkodni, reggeli, majd kicsekkolás után buszra pattantunk és a mezőnnyel együtt az emmersdorfi rajtba utaztunk. Majd másfél óránk maradt a rajtig, így a kissé hűvös, esős időben a szemközti melki Apátságot csodáltuk, majd egy rövid séta alkalmával megismert mobilgátrendszer tökéletessége is ámulatba ejtett.
10 órakor dörrent a rajtpisztoly és futáshoz ideális 15 fokos, borús, esőbe hajló időben vágtunk neki a csodaszép pályának. Egy kb. 7 km-es szakaszt leszámítva végig a folyás iránnyal megegyezően futottunk végig a Duna mentén. A rajtot követően 5:10-20 között peregtek a km-ek. Könnyednek tűnt minden, a forgalomtól elzárt 3. számú főúton szájtátva csodáltuk a környéket. Jobbra a Duna kéksége, balra javarészt a szőlőhegyek látványa ejtett rabul. Még a szüret váratott magára, amit mustra emlékeztető erjedő illat is elárult. Szebbnél-szebb településen futottunk végig, a lakosság apraja-nagyja biztatott minket, sugárzott a büszkeség a mosolygó arcokról, hogy lakóhelyük adhat otthont versenyünknek. Willendorfba érve még a Vénusz is nekünk drukkolt.
A willendorfi vénusz egy 11,1 cm-es, női alakot formázó szobrocska, a prehisztorikus művészet egyik ikonja. 1908-ban bukkant rá Szombathy József régész az alsó-ausztriai Willendorf in der Wachau közelében található őskőkori lelőhelyen. Szemcsés mészkőből faragták, a szobrocskát vörös okker festék fedte, amely szakralizált szín lehetett, s temetkezéseknél használták. A szobrot 22.000–24.000 évesre becsülik.
A szobor készítője nem a reális ábrázolásra törekedett, hanem sokkal inkább idealizált nőalak megformázására. A szeméremajkak, a mellek és a gömbölyű has kifejezetten hangsúlyos, ezek a termékenységgel való erős kapcsolatra utalnak. A figura apró kezeit a melle felett összefonja, nincsenek határozott arcvonásai, a fejét hajfonatok, vagy valamiféle fejfedő borítja. Egyes modern elemzések tiltakoznak a szobrocska megnevezése ellen, amely önkéntelenül is a kövérkés figura összehasonlítását sugallja a klasszikus Venus elképzelésekkel. Más vélemények szerint a kis figura ironikus megnevezése jól esik egybe azzal, amit mi az akkori nőkről, és ízlésről gondolunk. Ezzel párhuzamosan más hivatalos vélemények a szobor a kőkorszaki Európa földanya istennőként azonosítja a szobrocskát. Más vélemények szerint a szobrocska az előkelő társadalmi pozíciót szimbolizálja a vadászó-gyűjtögető közösségben, még pontosabban a matriarchális közösség vezetőjének szimbóluma is lehet. A hangsúlyozott termékenységben a biztonság és a siker jelképeit látják. A kövérség ugyanis nem feltétlenül a termékenységgel kapcsolatos, hanem az egyén túlélési képességeivel is összefügg az adott korban. Az akkori populáció átlagéletkora nem tette lehetővé, hogy a túltápláltsággal összefüggő keringési betegségek kialakuljanak, ezzel szemben a jóltápláltság a jólétre és az ínséges periódusok eltűrésére utal. A willendorfi vénusz jelenleg a Bécsi Természettudományi Múzeumban tekinthető meg. (Forrás: Wikipédia)
A Spitzben felállított félmaratoni kaput 1:55 alatt értük el és érzésre valóban spiccen voltunk. Jó kedvünk egészen 23 km-ig tartott, amikor jelentős lassulást vettem észre magamon. Innen már 6 perc körül haladtunk. 34 km-nél, Dürnsteinben vágott pofán a krízis; farizmaim görcsbe rándultak és szívem szerint ledobtam volna a láncot. Bazsit előre is küldtem hadd fussa a saját iramát. Volt hogy 7:31 alatt telt el a km, a frissítésbe belegyalogolva. Erőt gyűjtve szép lassan gyorsultam vissza annyira hogy az utolsó km 5:31 alatt pörgött le. Nagyon jó volt a célba érni a 20. aszfaltmaratonomon. A képzeletbeli célszalag érintésénél az óra 4:04:55-öt mutatott.
Utolsó kommentek