Legutóbbi bejegyzésem alkalmával jeleztem, hogy megtettem a kezdőlépéseket a Rómába vezető úton. Az eltelt két hét alatt az edzéstervnek megfelelően igyekeztem lelkiismeretesen követni Mesterem útmutatásait.
A nagy megmérettetésig pont két hónap van még ugyan, de az alapozó időszakban elvégzett munka adja azokat a pilléreket, amelyekre támaszkodva lehet a versenyek során felmerülő holtpontokat leküzdeni, így a jelenlegi edzésciklus fontossága magáért beszél.
Az alap-állóképesség fejlesztése érdekében továbbra is heti négy futóedzést teljesítettem az első héthez hasonlóan, minden héten növelve a megtett kilométerek számát (emelem alapom). Az első héten teljesített 63 km kissé lefárasztott, aminek következtében egy hangyányit lomhábbá vált a mozgásom, de igyekeztem higgadt maradni, tudva, hogy ez az aerob zónában végzett munka nem a sebesség fokozására irányul. Nyílván jól esett volna a lelkemnek, ha a megtett edzések máris éreztetik hatásukat. Summa summarum a második héten 65 km-t tettem a kalapba.
A 3. héten éreztem magamon, hogy frissebben kapkodom lábaimat, azaz alacsonyabb pulzusszámon gyorsabban teljesítem a távot. A január 17-i hajnali hasításom emlékezetes marad, hiszen menetközben vettem észre azt a porcukorhintést, ami pikk-pakk fehére festette a pitymalló tájat. A hétvégén pedig Iramszarvas tisztelt meg, így szombat hajnalban együtt nyomtunk 28 kilit, amely az előző heti LSD-hez képest 15 mp/km-es javulást eredményezett, úgy hogy a pulzusom is alacsonyabb maradt. Nemhiába, társas lényként a futás is jobban csúszik egy remek edzőtárssal. A szombati futást követő nyújtó-lazító gyakorlás alkalmával Iramszarvas bevezetett a piláteshenger rejtelmeibe is. A héten a kalapba újabb 68 kili pottyant, így az újévi futást is beleértve idén 221 km került az alapba. A regenerálódás jegyében, grátiszként vasárnap hajnalban 1500 méter átmozgató úszást követően szaunáztam is egy kicsit.
Utolsó kommentek