Már csak tíz hét, félelmetes, nem igaz? Kivéve persze, ha lassan beérni látszik a munka gyümölcse... vagy mégsem? Akkor most mi van?

Verseny

Április 15-én vasárnap volt a Depónia Velencei-tó körüli futás – ez 28 km. Ez már a negyedik futásom a Velencei-tó körül, tavaly augusztus 28-án volt itt egy verseny, másodszorra szeptember 18-án, harmadszorra pedig december 4-én, amikor pannonfunkkal pulzusra gyúrva kerültük meg a tavat.

Most Vajda Zsuzsi azt tanácsolta, hogy ha Prágában 5:20-asokkal szeretném futni a maratont, akkor itt is toljam meg, és legalább ezzel a tempóval menjek. Gondoltam, rendben, hát akkor az elején megpróbálok picit gyorsabban is menni, 5:10-esekkel, hogy ha a végére belassulnék, akkor is legyen tartalék. Aztán utánagondoltam, hogy az előző héten azért 5 perc alatti kilométerekkel (az Endomondo szerint 4:56) nyomtam a félmaratont, hát akkor a 28 km-nek sem szabad sokkal lassabbnak lennie. Gondoltam, megy, ahogy megy, ha az elejét elfutom, akkor is csak lesz annyi előnyöm, hogy azért az 5:20-as átlagot hozzam. 

Szerencsére Zsuzsi ajánlott előtte 2 km bemelegítést, ami alatt rá kellett jönnöm, hogy az aláöltözetre nem lesz szükség – ha abban mentem volna, biztos túlmelegszem, és fuccs az eredménynek. Hasonlóképpen be kellett látnom, hogy jobb kockáztatnom a stigmáim felhasadását, mint a kesztyűt erőltetnem.

Szerencsére ezúttal az Endomondo messze a szintjén felül teljesített, és a 28 km-re pont 28 km-t mért. Így aztán biztosan állíthatom, hogy az első öt kilométer 5 perc alatt volt, a hatodik frissítéssel pont 5, utána két kilométer picivel öt felett, majd kettő megint öt alatt. Aztán megint 5 fölé ment, de a 12., amibe a második frissítés esett, még mindig csak 5:16 volt. (A frissítéseknél rendesen leálltam, nem kapkodtam, gondoltam, ha kitűzött 5:20 alatt vagyok, akkor ne ezen spóroljak.) A 13. megint öt alatt volt, aztán már 5:10 körüli kilométerek jöttek, köztük a frissítős 16.-kal, ami már 5:26 lett. A 18. azonban megint kerek öt lett, a következő kettő öt alatt, és aztán a frissítős 21. 5:29. Ezután 5:04–5:11-es kilométerek jötek, kivéve a 23-at, ami egy másodperccel 5 alá esett. A 26. azonban már lassú lett, és itt volt az utolsó frissítés, ez sajnos 5:57 lett. A 27. viszont 5:03, a 28. pedig 4:39, ami a második leggyorsabb kilométerem, és mindössze egy másodperccel hosszabb, mint a legjobb! Az összidőm 2:21:35 lett, ami 5:03-as átlagkilométert jelent, tehát messze a terv felett teljesítettem, ami jupppííí...

De mi nem az? Visszakerestem az augusztus 28.-i időmet, és az 2:24:15 volt. Na és, így is javultam néhány percet, lehet mondani... Igen ám, de akkor a táv 28,66 km volt, és az átlagsebességem 5:04. Persze lehet, hogy akkor az Endomondo túlmért, de akkor is biztos, hogy az hosszabb volt, mivel a pálya felment a pákozdi emlékműig, most meg nem. Továbbá akkor, hmm... szóval nem csak párologtatással kellett folyadékot leadnom, és az is elvett némi időt. Tehát ha gyorsultam is, alig valamivel, s azt is be lehet tudni a mostani igen kedvező időjárásnak. Szóval nagyon nem látom a fejlődést, és ez bosszant – a konkrét eredmények jóval kevésbé érdekelnek, azt szeretném látni, hogy gyorsulok...

Edzés

Hétfőre 10 km könnyű volt előírva, lett belőle valamivel több, mint 11 km. (Az útvonal a Soroksári-Duna mentén nagyjából az volt, mint a -12. héten, csak nem volt hozzá budai kitérő.) Az első négy km. úgy 5:30-as átlaggal ment, aztán elkezdtem fényképezgetni, meg nyomtam egy zselét (bár inkább sűrített tejre emlékeztetett), így az ötödik 6, a hatodik 6 és fél perc is lett, aztán visszafelé 5:40 és 5:50 között mentem, eltekintve attól a kilométertől, amelyiknél egy lámpánál kellett hosszan álldogálnom. A lassulás nem egyszerűen a fáradásomból fakad: odafele hátszelem volt, visszafelé ellenszelem.

A keddi feladat 6-8 km könnyű futás volt, majd 10*100m gyors. a könnyű valamivel több, mint 7 km lett, szerény 5:37-es átlaggal. A 100 m-eseknél viszont furcsa dolgokra figyeltem fel. Először is már az elején furcsa fájdalom költözött a könyökömbe, mintha kirántottam volna. Ráadásul észrevettem, hogy amikor nagyon gyorsan haladok, akkor teljesen szétesik a mozgásom, repül a lábam össze-vissza...

Szerdán a Margitszigetre mentem edzésre. Az eredeti feladat 2*2 km lett volna 4:30-as kilométerekkel, közte 1 km könnyű. Viszont kiderült, hogy Dávid vezetésével lesz egy 4:30-as szigetkör, és Zsuzsi azt javasolta, menjek arra. Kicsit bizonytalan voltam, mert úgy gondoltam, nekem ez eléggé a felső határon van, és ha Dávid szokása szerint kicsit gyorsabban fut, mint ahogy hivatalosan kellene, ki fogok dőlni. Mindenesetre próba, cseresznye. Elindultunk, de Dávid szokásával szemben valahogy lassan jött, éreztem, hogy ez messze nem 4:30, és ezzel nem voltam egyedül: többen is jócskán előrébb haladtunk, bár az élboly fokozatosan kezdett lemaradni, hogy bevárja Dávidot, de én éreztem, hogy ez így még mindig lassú lesz. És igazam volt, mert az első km után 4:38 lett, és tudtam, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Ekkorra már csak ketten voltunk elől a két héttel ezelőtti (Azóta Már Nem Teljesen) Ismeretlen Kiscsajjal. Aztán valahogy a második km közepén ő is lemaradozott, én viszont nyomtam tovább: a második 4:11, a harmadik 4:13 lett. Ekkor már éreztem, hogy ezt a tempót nem tudom tartani, úgy éreztem, lassulok, de így is 4:21 lett, az ötödik pedig 4:17. De ekkor már ott volt a sarkamban az (Azóta Már Nem Teljesen) Ismeretlen Kiscsaj, ami hozzásegített ahhoz, hogy az utolsó 300 méteren se omoljak össze. (A „győzelem” fényét árnyalja, hogy neki ez a második hasonló köre volt...) Az Endomondo szerint az ötödik km végén 3:18-ig is felmentem néhány másodpercre, ami egyenesen hihetetlennek tűnik – de nem látok a térképen semmit, ami mérési hibára utalna. Meg voltam róla győződve, hogy ez most PB lesz. Az időm 22:42 lett, ebből esetleg jóindulattal 2-3 másodpercet lehet levonni a nyomkodás miatt. Nos, a tavaly szeptember 21-én beállított PB 22:40 volt. Tehát a héten másodszorra sikerült beállítanom, de meg nem javítanom egy PB-met... A fejlődésnek tehát itt sincs jele...

Miután Dávidék is befutottak, némi nyújtás után volt még egy 400 m-es kör a pályán, de azt nagyon elrontottam, az elejét túlságosan meghúztam, mindenesetre nem bírtam tartani a kezdőtempót. Nagyon csúnyán futhattam, mert Gergő kérdezte is, hogy minden rendben van-e... remélem, nem fogok teljesen szétesni. Levezetésként még futottam a sziget csücskénél három kört, ami összesen úgy 4 km volt, a megtett táv tehát úgy 9 km.  

A csütörtök Suhanj!-spinningel és jógával zárta a hetet.

Összegzés

A héten összesen 58 km-t tettem meg, ami az utóbbi hetekben a legtöbb – nem lenne rossz ilyen ütemben emelni. Számításaim szerint tehát 897 km-nél tartok, ebben az évben pedig 660 km-t tettem meg.