Szalonspitz-ces állapotba kerülve, megengedhettem magamnak, hogy jó 2-3 hétre készenléti állapotba helyezzem magam. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy Churchill szintjére ("no sport") tévedtem volna.
Rendszeres véradóként az év végét követően sportszakmailag ilyenkor a legideálisabb, hogy a "felfrissülés" jegyében tegyek meg minden tőlem telhetőt. A rendszeres futást a biciglizés, úszás és persze az evezés váltotta fel. A helyi futókörnek köszönhetően néha még a futócipőre is szükségem volt. A futóiskolázást nagyon élveztem, sőt Naszály csúcsfutással melegítettem a nyár közepi alapozásra. Július 15-én vettem kézhez Mesterem edzéstervét, ami kissé meghökkentett, bizony a korábbiakhoz képest, majd 10%-kal hosszabb etapokkal kell szembenéznem a fenntartható fejlődés jegyében.
Becsülettel neki álltam az edzéseknek, nagy örömömre a Terep50-en, majd a Mátrabércen és a Zugspitzen is együtt futó váci sporttársak Bálint és Csabi is csatlakozott a hétvégi LSD-khez. Mesterem az edzésterv készítésekor nem számolhatott azzal a hőhullámmal, amely már hajnalban majd 30 fok fölé repíti a hőmérsékletet, így az előírt edzések teljesítése bizony csak részben sikerültek. A balatoni nyaralást két hosszú futással fűszereztem meg, Udvariból indulva előbb a Tihanyi-félszigetet kerültem meg (25km), majd pénteken nyugat felé indulva Zánkát is meglátogattam (26km), megfelelően bemelegítve a hétvégi Suhanj!6-ra.
A péntek reggeli zánkai futásomat követően, még egy nagyot csobbantunk a hugymeleg Balatonban, majd ebéd után indultunk is haza. Úgy terveztem, hogy szombat a pihenés jegyében telik és este az utolsó komppal megyek át, így az éjszakai műszak előtt még délután hunyok egyet.
Éppen az atlétikai világbajnokság 10000 méteres döntőjében 1. SUHANJ! Nagydíj handbike futamot, illetve Iramszarvast pizsamában is megcsodálhattam, majd illusztris futótársakkal cseréltem eszmét edzésekről, versenyekről, sőt a Suhanj! Alapítvány alapításáról és működéséről is sikerült egy-két érdekességet megtudni. Iramszarvassal az általa életmentőnek tartott 0%-os citromos sörrel mulattattuk az időt, majd 42,195 méteres Milimaratont, illetve a szemléletformáló bemutatókat is megcsodáltuk. Időközben besötétedett és a Gödi Futóklub tagjai is megérkeztek. Letáboroztunk és vártuk az éjfélt, ezúttal azonban nem a tűzijátékra hanem a rajtjelre voltunk kíváncsiak. Míg tavaly az esélytelenek nyugalmával tét nélkül várakoztam, mondván, hogy úgyis csak addig futok, míg jól esik (persze ez nem így történt), úgy idén már minimum célként a múlt év teljesítését (53,78km) meghaladó eredményt vártam el magamtól. Úgy gondoltam, hogy az elmúlt hetekben tapasztalható kánikula miatt és a rápihenés hiánya alapján már 55 kilivel is elégedett lehetek. Célként 6 perc/km-t lőttem be 140-150 közötti pulzustartomány mellett. Kíváncsian vártam, hogy ezt a tempót meddig fogom bírni.
fantasztikus versenyzésétől kerültem elalélt állapotba, mikor Iramszarvas hívott, hogy egy küldetést kell teljesítenem, ami első hallásra kevésbé tűnt teljesíthetőnek, de végül is szerencsére sikerült az utolsó darabot levetetni a polcról. A küldetés teljesítése szigorú határidőhöz volt kötve, aminek köszönhetően már délután 6-kor partot értem Szigetmonostorban. A délutáni pihi így el is maradt cserében viszont testközelből nézhettem meg azPontban éjfélkor egy emberként álltunk a szigetmonostori gáton, majd a gödi váltók első embereivel Alexával és Ferivel vágtunk neki a távnak. "Nyulaim" komoly tempót diktáltak az első kilik bőven 5:30-on belüliek voltak, igyekeztem könnyedén futni és élvezni azt a csodát, aminek részese lehetek. Iramszarvas pont 1 km-nél ért utol és kb. 500 méterig haladhattunk együtt, mikor úgy gondolta, hogy neki ez most lassú, igaz ő 63 kili körüli teljesítést várt magától. (Iramszarvas posztjának ezen részén persze tévedésben botorkál, hiszen szó sem volt arról, hogy szenvedtem volna. Nem is értem, hogy téves következtetését mire alapozza, remélhetőleg hamarosan egy kommentben erre is fény derül.)
A 6 óra számomra csak úgy volt elviselhető, hogy több szakaszra osztottam a "pályát". Első körben csak a félmaratoniig gondoltam, majd utána jött a 30 kili, majd a maratoni táv teljesítésére fókuszáltam, ezt követően vártam a napfelkeltét, majd arra ügyeltem, hogy elérjem az 55 kilit, míg a hátralévő táv a jutalomjáték része volt. A pálya nagyon jól volt kitűzve, a monotóniát 500 méterenként megtörte, vagy a fordító, vagy az időmérő kapu, illetve a frissítő állomás. A tavalyihoz képest egy picit változott is a pálya, idén egy szakaszon a gátról lefutottunk, majd vissza, így volt benne némi szint is. Már itt kiemelném a szervezők áldozatos munkáját, a frissítő állomáson fieszta hangulatban terül-terülj asztalkám várt minket. 01:59:17-et mutatott az óra, mikor a félmaratonit letudtam. Szerencsére egészen a 27. kilig egyenletesen 6perc/km-en belül haladtam, majd kezdtem folyamatosan lassulni. 30 km-nél 02:54:54-nél jártam, mikor kezdtem érezni a fáradtságot a lábamban, de a rajtcsomagban található és Alexától kapott magnéziumnak köszönhetően hamar úrrá lettem ezen a nehézségen is. Jó volt látni, hogy Iramszarvas milyen jól nyomja, még arra is volt gondja és energiája, hogy kurjongasson nekem, igaz ennek intenzitása az idő előrehaladtával kissé tompult. A váltópontnál, illetve táborhelyünknél a gödi váltók pihenőtagjainak köszönhetően igazi "funclub" alakult és minden körben szívet melengettető biztatásban részesítettek. Nem csoda, hogy 04:14:20-nál tudtam magam mögött a maratoni távot, igaz már bőven 6:30/km körüli tempót nyomtam. Ekkor lettem figyelmes arra, hogy Iramszarvas és a köztem lévő távolság stagnál, sőt mintha kissé közeledtem volna hozzá. Nem mondom, hogy friss és üde voltam, de az alacsony kb. 20-25 fok körüli hőmérsékletnek és a rendszeres frissítéseknek köszönhetően mindig egész jól bírtam, mikor észleltem, hogy pitymallik és a fejlámpák fénycsóváját a természetes fény váltja fel. Ekkor már sejteni véltem, hogy a tavalyi eredményemet megfejelem, sőt 55 kili is bőven meg lesz, hiszen az 50 km-t pontban 05:07:33-kor hagytam el. Menet közben a váltók tagjai is szorgosan előzgettek, szemmel láthatóan ők is nagyon élvezték a versenyt, sőt Györgyi-Alexa-Rita-Dóra alkotta váltó a hölgyek között messze-magasan a legjobbnak bizonyult 63,090 méter futva, míg Andi-Zsóka-Anna-Feri váltója (Feri miatt) a férfi váltók között indulva 62,657 méterrel a 10. helyet szerezték meg. A tavalyival ellentétben még nem lett úrrá rajtam az az ólmos fáradtság, ami kínszenvedést okoz, kis túlzással mondhatni élveztem az ultrazónát, a napfelkelte euforikus állapotba kergette a gáton tekergőket. Az Ultrabalaton éjszakai szakaszom befutójakor érzett csalódottságomból tanulva, még arra is volt gondom, illetve voltam oly pofátlan (nézőpont kérdése), hogy Feritől egy jó hideg sört rendeljek pontban 6 óra 0 percre. A következő körben pontosítottuk a rendelés feltételeit, majd az utolsó körökben doppingként hatott rám a Feri kezében lévő suhanj-kék látványosság. Ismét 6 perc körüli kili jött ki belőlem. A 6 órai dudaszó pillanatában éppen 58.077 méternél jártam. Ehhez a teljesítményhez 148-as átlagpulzus jött ki. 68 induló közül a 19. helyezést értem el. Ez az eredmény nem jöhetett volna létre családom támogatása, Iramszarvas kurjongatása, a gödi futóklub biztatása és a szervezők lelkesedése nélkül. Köszönöm nektek!
Ellentétben Iramszarvassal én ezzel a teljesítményemmel abszolút elégedett vagyok, amit Mesterem is megerősített: "Gratulálok! Lassan közelíted a 60 kilis álomhatárt. Az 58 km azért már szép szám és ultra a javából. Azért átlagfutók ilyet már nem tudnak. A maratonra meg 16km-t rátenni? Huszonpár kili után már csak hat perces feletti ezreket mentél, de egyenletes lassulással ami normális. Jó versenynek tűnik."
Utolsó kommentek