Alig tíz hete vagyunk túl a Balaton Szupermaratonon, és máris itt az Ultrabalaton. Ami engem illet, ez az időszak nem az alapos felkészülésről és az eddigiek tetézéséről szólt: egyedül abban bízhatok, hogy a Böszmére gyűjtött erő az UB-n is segít átjutni.
A Böszmét másfél hét pihenés követte, majd beelfogtam a Vivicittába való felkészülésbe. Szerettem volna javítani az 1:34 fm pb-men. Úgy gondoltam, erre jó esélyem van, elvégre a Böszmére való felkészülés során jelentősen nőtt az alappulzusos tempóm, így reméltem, hogy a gyorsabb sem fog annyira igénybevenni. A gyorsítókon is jól ment a 4:15 körüli, alatti tempó. 17-én viszont nem éreztem magam igazán formában, és az időjárást sem ítéltem kedvezőnek a pb-re. Úgy éreztem, ha tudnék is egy-fél percet javítani, azért nagyon oda kellene tennem magam, és nem éreztem kifizetődőnek a szenvedést. Ezért inkább Irmát kísértem, neki 1:45 volt a célja. Az első kilométereken éreztem, hogy jól tettem, hogy nem erőltettem: iszonyatos ellenszélben kezdtünk, és szinte végig olyan volt, mintha mindig ellenszelet kapnánk, hátszelet soha. Irma ugyan pb-t futott, de a cél nem jött össze, pár másodperccel kicsúsztunk az 1:46-ból is. A körülményekhez képest ez is szép eredmény.
Ezután kezdődött volna az igazi erősítés a hosszú távra és a sorozatterhelésre: futás munkába és haza, napi kétszer 16 km. Sajnos ennek második hetében IT-problémáim lettek, és ezek később sem nagyon múltak. Egy alkalommal pl. a János-hegyre futottam fel, és mire a Moszkvára visszaértem, megint éreztem. Ott meg kellett állnom egy lámpánál, és elindulni már nem igazán tudtam, inkább leállítottam az órám és hazasántikáltam. Bevetettem nyújtást, hengerelést masszőrt, de csak látszólag segített. Az UTH-t a 12. km után fel kellett adnom, mert a meredek lejtőkön úgy beállt az IT-m, hogy alig tudtam lejönni a hegyről. Utána ugyan jól tudtam volna futni, de tudtam, hogy lesz még néhány ilyen lejtő, és nem akartam kicsinálni magam.
Ezután jött még újabb masszázs, kinetape, manuálterápia stb., de csak remélni tudom, hogy ez segített. Nagy lejtő mindenesetre kevés lesz az UB-n, és leginkább az szokott betenni, így reménykedem, hogy bírni fogom végig.
Összegzés
A legutóbbi számláláskor 917 km-nél tartottam, ehhez jött a Böszme 195 km-e négy nap alatt – ehhez képest a következő tíz hétben mindössze 436 km-t futottam (ami átlagban is alig több, mint heti egy maraton). Pillanatnyilag 1548 km-nél tartok, ami éves szinten nem rossz. A tendencia viszont erősen romlik. Jó lenne 24 óra alatt 110 km-rel szépíteni.
Utolsó kommentek